Ugrás a tartalomhoz

Nógrádi Gergely

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nógrádi Gergely
2020-ban
2020-ban
Élete
Született1971. február 7. (53 éves)
magyar Budapest
Nemzetiségmagyar
Szüleiapja: Nógrádi Gábor
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)riport, ifjúsági regény
Első műveTizenkét pokoli történet, riportkötet (Vujity Tvrtkóval) (2000)
Nógrádi Gergely weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nógrádi Gergely témájú médiaállományokat.

Nógrádi Gergely (Budapest, 1971. február 7. –) operaénekes, kántor, író, újságíró.

Élete

[szerkesztés]

Nógrádi Gábor író fia.

Sokoldalú művész. Pályafutását operaénekesként kezdte, de közben lapkiadóvállalatok (Presskontakt, Sanoma, Ringier, Active Verlag) magazinjainál töltött be vezető pozíciót, illetve kommunikációs igazgató volt a Gastroyal Zrt-nél. Fellépett a világ nagy koncerttermeiben (pl. Carnegie Hall, Concertgebouw, Liederhalle, Zeneakadémia, Müpa, Vigadó).[1] Tizenöt CD-je és több DVD-je jelent meg (2023-ig), főszerepet kapott Elek Judit zenés Eisikovits-filmjében, Magyarországon koncertezett a Budapesti Fesztiválzenekarral, a MÁV Szimfonikus Zenekarral, a Szegedi Szimfonikus Zenekarral, a Budapest Klezmer Banddel, a Budapest Jazz Orchestrával, és fellépett a Magyar Állami Operaházban, a Budapesti Operettszínházban, a Debreceni Csokonai Színházban, a Miskolci Nemzeti Színházban, a Szegedi Nemzeti Színházban, Szolnoki Szigligeti Színházban, a Millenáris Színházban.

Íróként és társíróként 57 könyvet jegyez (2023-ig): szépirodalmi és szórakoztató regényeket, ifjúsági regényeket, novellásköteteket, riportköteteket.[2] 2010 és 2023 között ezer író-olvasó találkozót tartott országszerte és külföldön, 2009 óta a Magyar Ifjúsági Talentumok tehetséggondozó egyesület alelnöke.[3]

2015-ben az Európai Kántorszövetség Angliában Európa kántorhangjává választotta.[1] 2016-ban Palm Beachen elnyerte a The Jewish Pavarotti díjat.[1] 2017-ben Washingtonban A Magyar Kultúra és Művészet Tiszteletbeli Követévé nevezték ki, ugyanebben az esztendőben főkántori címet kapott. 2018-ban Washingtonban Flown Flag capitoliumi elismerés adott át neki Michael S. Lee amerikai szenátor.[1]

Operaénekesként első díjat nyert a neustadti Gesty Sylvia Énekversenyen (1995) és a prágai Don Giovanni Énekversenyen (1995), valamint második díjat a Magyar Állami Operaház és a Veronai Aréna II. Nemzetközi Énekversenyén (1996).[2]

2009 novemberétől a budapesti Frankel Leó utcai zsinagóga főkántora.[4]

Nős, balettművész feleségével egy orvostanhallgató fiú és egy joghallgató lány szülei.

Végzettsége

[szerkesztés]
  • 1985–1989 érettségi a kőszegi Jurisich Miklós Gimnáziumban
  • 1989–1991 Jeruzsálemi Héber Egyetem, Nemzetközi Kapcsolatok és Zenetudomány szak
  • 1991–1995 ELTE BTK Népművelés szak és Színháztudományi program (MA diploma éve: 1995)
  • 1992–1995 Bartók Béla Konzervatórium, Ének szak
  • 1995–1996 Liszt Ferenc Zeneakadémia, Ének szak
  • 1996–1997 Stuttgarti Állami Zeneművészeti Főiskola, Ének szak
  • 2005–2006 Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Politikusképzés
  • 2009–2013 OR–ZSE, Liturgia és Kántor szak (BA)
  • 2013–2014 Potsdami Egyetem, doktoranduszi vendégév[5]
  • 2012–2019 OR–ZSE, Doktori Iskola (PhD fokozat megszerzése: 2019)
  • 2021 Gyógypedagógiai szakasszisztensi vizsga

Művei

[szerkesztés]
Író-olvasó találkozón 2013-ban Nógrádi Gáborral

Ifjúsági regények

[szerkesztés]
  • Vau! (2004)[6]
  • Coccolino – mesekönyv (2005)
  • A bölcs gyerek könyve – Nógrádi Gáborral közösen (2009)
  • Nyau! (2010)
  • Agenor (2011)
  • Balhés Beni naplója (2011)
  • A csodakosaras (2013)[5][7]
  • Misu és a piros kenu – ifjúsági regény (2014)
  • Hahó, tesó! – mese (2017)
  • A varázskenu (2020)
  • Zsidó hittankönyvek I-IV. (2015–2019)

További művei

[szerkesztés]
  • Hogyan csináljunk Pavarotti? – szakkönyv (2004) Online elérhetőség (MEK)
  • Bye–bye háj – életmódkönyv (Kállai Ildikóról, Kőbán Ritáról és Pessuth Ritáról) (2005)
  • Györgyi – Miért pont ő? – memoár (2008) Online elérhetőség (MEK)
  • Amikor a bosszú angyala sír – regény (2010)
  • Hátborzongató históriák – novellák (2015)
  • Az emberszerelő – novellák (2018)
  • BRUNAR – A Mirrén titka – regény (2021)
  • BRUNAR – Mortinfern alkonya – regény (2023)
  • Anyahajó – naplóregény (2024)

Klasszikusok újramesélve sorozat

[szerkesztés]
Író-olvasó találkozón a Mezey István Művészeti Központban (2022)
Molekné Kőrösi Beatrix intézményvezetővel (2022)

Társszerzőként

[szerkesztés]
  • Mezítláb – Rúzsa Magdi (2007)

Vujity Tvrtkóval

[szerkesztés]
  • Tizenkét pokoli történet – riportkötet (2000)
  • Újabb pokoli történetek – riportkötet (2001)
  • Utolsó pokoli történetek – riportkötet (2002)
  • Pokoli történetek – Különkiadás. Benjamin könyve – riportkötet (2003)
  • Angyali történetek – riportkötet (2004)
  • Tvrtko könyve – riportkötet (Vujity Tvrtkóval) (2005)
  • Pokoli történetek válogatás – riportkötet (Vujity Tvrtkóval) (2006)
  • Pokoljárás – riportkötet (Vujity Tvrtkóval) (2007)
  • Fertő – riportkötet (2008)
  • Angyali történetek. ...és ami azóta történt... Bővített válogatás (2008)
  • Menekülés a pokolból (2009)
  • Búcsú a pokoltól... és ami azóta történt (2010)
  • Pokoli történetek. A királynő beszéde (2012)
  • A pokol tanúja ...és ami azóta történt... (bővített válogatás + új fejezetekkel) (2013)
  • Túl minden határon (2016)
  • Aloha – Túl minden határon (2021)

Albert Györgyivel

[szerkesztés]
  • Miért pont én? – önéletrajz (2005)
  • Miért pont ők? – önéletrajz (2007)

Egyéb munkái

[szerkesztés]
  • 1996-ban a Ki énekli a Pavarottit? című komédiája első díjat nyert a Magyar Rádió hangjátékpályázatán
  • a Daráló című hangjátéksorozat és egy tévésorozat társszerzője
  • 2001-ben az MKV novellapályázatának különdíjasa, Regina című írásával
  • Vau! című művét 2006-ban az évtized 50 legjobb gyerekkönyve közé választották
  • Az anyu én vagyok című színmű dalszövegírója és zeneszerzője (bemutató: 2015)
  • a Forró csokoládé című zenés vígjáték szerződje és dalszövegírója
  • négy újramesélt klasszikusa hangoskönyvként jelent meg az előadásában a Manó Könyvek Kiadónál: Egri csillagok (2022), A kőszívű ember fiai (2022), Szent Péter esernyője (2023), Légy jó mindhalálig (2023)

Sajtómunkássága

[szerkesztés]
(kinyitható doboz)
  • 1987–1988 – publikálás a Kölyök és a Magyar Ifjúság című gyerekmagazinban
  • 1989–1990 – a Kurír jeruzsálemi tudósítója
  • 1991–1993 – oknyomozó riportok, riportsorozatok a Kurírban, a Népszabadságban és a Magyar Rádióban
  • 1993–1998 – a PressKontakt Rt. kommunikációs igazgatója, két színház sajtómenedzsere
  • 1998–1999 – a Tanárnő című magazin szerkesztője
  • 1999–2001 – a Blikk című napilap munkatársa
  • 2001–2002 – a Story magazin szerkesztője
  • 2002–2005 – a Best magazin szerkesztője
  • 2005 – Sztárok magazin, főszerkesztő
  • 2006. január 1. – június 30. – Gastroyal, kreatív igazgató
  • 2006. július 1. – 2008 – HOT! magazin, főszerkesztő-helyettes
  • 2008-tól – a CantArt kiadó igazgató-tulajdonosa, a Presskontakt Kiadó és a PetePite Kiadó igazgató-helyettese

Elismerései, díjai

[szerkesztés]
  • Gesty Sylvia Énekverseny, különdíj (Neustadt, 1994)
  • 'Don Giovanni' Énekverseny, I. díj (Prága, 1995)
  • A Magyar Állami Operaház és a Veronai Aréna nemzetközi énekversenye, II. díj (Budapest, 1996)
  • A Magyar Rádió hangjáték-pályázatának győztese (1996)
  • Az MKV országos novella-pályázatának győztese (2001)
  • Európa No.1 Kántorhangja (Leeds, 2015)
  • A Zsidó Pavarotti (Palm Beach, 2016)
  • A Magyar Kultúra és Művészet Tiszteletbeli Nagykövete (Washington, 2017)
  • Flown Flag capitoliumi elismerés (Michael S. Lee amerikai szenátortól) (Washington, 2018)
  • Múzeumpedagógiai Nívódíj [10] (Budapest, 2023)
  • Nógrád Vármegye Madách Imre Díja (Balassagyarmat, 2024)[11]
  • Mensch-díj (2024)[12][13]
  • Aranykoszorú (2024)[14][15]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d A lázadó budapesti tinédzser, akiből Európa legjobb kántorhangja lett. Origo.hu, 2020. január 3. (Hozzáférés: 2023. december 25.)
  2. ↑ a b “Engem zsidóvá utáltak” – dacból fordult a vallás felé a világhírű magyar kántor. 24.hu, 2016. november 1. (Hozzáférés: 2023. december 27.)
  3. ↑ Magyar Ifjúsági Talentumok. mitegyesulet.hu. (Hozzáférés: 2023. december 25.)
  4. ↑ Kik vagyunk?. frankel.hu. (Hozzáférés: 2023. december 25.)
  5. ↑ a b A csodakosaras – Interjú Nógrádi Gergellyel. konyv7.hu, 2013. november 15. (Hozzáférés: 2023. december 27.)
  6. ↑ Ezt a művét 2006-ban az évtized 50 legjobb gyerekkönyve közé választják.
  7. ↑ A kötet adatlapja a Molyon
  8. ↑ Magyar klasszikusok újra mesélve. olvassbele.com, 2015. június 19. (Hozzáférés: 2023. december 27.)
  9. ↑ Nógrádi Gergely: Szigeti veszedelem (lira.hu)
  10. ↑ (Szépirodalmi szövegek hozzáférhetővé tétele több nyelvi szinten - Petőfi Irodalmi Múzeum)
  11. ↑ Nógrádi Gergely és a salgótarjáni könyvtár érdemelte ki idén a Madách-díjat. Nool.hu, 2024. január 19. (Hozzáférés: 2024. január 20.)
  12. ↑ Meghívó a Mensch Nemzetközi Alapítvány idei díjátadására (magyar nyelven). Mazsihisz.hu. (Hozzáférés: 2024. május 22.)
  13. ↑ Verő Tamás főrabbi és Nógrádi Gergely főkántor is Mensch-díjban részesül (magyar nyelven). Budapesti Zsidó Hitkösség, 2024. május 15. (Hozzáférés: 2024. május 22.)
  14. ↑ Aranykoszorús énekes lett a Frankel Zsinagóga főkántora (magyar nyelven). Mazsihisz.hu, 2024. október 14. (Hozzáférés: 2024. november 25.)
  15. ↑ 25 éves az Őszirózsa országos nótaverseny (magyar nyelven). Szabadujsag.sk, 2024. október 22. (Hozzáférés: 2024. november 25.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nógrádi_Gergely&oldid=27638472”