Ugrás a tartalomhoz

Németh Gyula (labdarúgó, 1924)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Németh Gyula
Személyes adatok
Születési dátum1924. március 8.
Születési helyBudapest, Magyarország
Halálozási dátum1992. december 14. (68 évesen)
Halálozási helyBudapest, Magyarország
SírhelyMegyeri temető (6208.parcella)
Állampolgárságmagyar
Posztkapus
Junior klubok
IdőszakKlub
1940– ?Magyar 1919-1946 Elektromos
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
? –1945Magyar 1919-1946 Budapesti TK
1945–1946Magyar 1919-1946 Zuglói MADISZ
1947Magyar 1946-1949 Elektromos SC
Edzőség
IdőszakKlub
1959–1970Magyar 1957-2000 BKV Előre
1971–1973Magyar 1957-2000 Dunaújvárosi Kohász
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Németh Gyula témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Németh Gyula (Budapest, 1924. március 8.Budapest, 1992. december 14.) labdarúgó, kapus, sportújságíró, labdarúgóedző.

Pályafutása

[szerkesztés]

Játékosként

[szerkesztés]

1940-ben kezdte a labdarúgást az Elektromos csapatában, majd a Budapesti TK együttesében szerepelt. A második világháború után a Zuglói MADISZ csapatában védett. 1947-ben az Elektromosban fejezte be az aktív labdarúgást.

Edzőként

[szerkesztés]

1959 és 1970 között a BKV Előre, 1971 és 1973 között a Dunájvárosi Kohász vezetőedzőjeként dolgozott. 1988 és 1991 között a BKV Előre szaktanácsadója volt.

Újságíróként

[szerkesztés]
Sírja a budapesti Megyeri temetőben, 2024-ben

1949 július 1-jétől a Népsport munkatársa, majd a labdarúgórovat vezetőhelyettese volt. 1977 és 1987 között a rovat vezetőjeként dolgozott. 1987-ben nyugdíjazták. 1988 és 1991 között a Foci, 1991 és 1992 között a Sport Plusz Foci munkatára és a Kispad szerkesztője volt.

Fia, Németh Gábor 1994-ben hozott létre alapítványt, édesapja emlékére. A Németh Gyula-díjat évente egy alkalommal adja át a Magyar Sportújságírók Szövetsége, minden év március 15-én a Magyar Sajtó Napján, annak a pályája elején járó sportújságírónak, aki munkájával ezt kiérdemelte az alapítvány öttagú kuratóriuma szerint.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]