Ullmann István

Ullmann István
Született	1914. június 13. Budapest
Elhunyt	1976. január 10. (61 évesen) 1981. augusztus 30. (67 évesen) London
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	nyelvész filológus romanista
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem
Sablon • Wikidata • Segítség

Baranyavári Ullmann István, külföldön Stephen Ullmann (Budapest, 1914. június 13. – London, 1976. január 10.) nyelvész, filológus, egyetemi tanár, Ullmann Móric nagykereskedő, bankár unokája, Ullmann Adolf közgazdász unokaöccse.

Élete

Ullmann István (1882–?) pénzügyi titkár és Jellinek Piroska (1887–1951) gyermekeként született. Édesanyja első férje Hűvös Iván zeneszerző volt. 1919-ben szüleivel kikeresztelkedett az evangélikus vallásra. Már a középiskolában kitűnt átlagon felüli nyelvtehetségével: az akkoriban kötelező latinon, németen és francián kívül angolul és olaszul is megtanult, s később mint romanista a többi újlatin nyelvet is elsajátította. 1932-től a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészettudományi karának magyar–angol szakos hallgatója volt. 1936-ban summa cum laude doktorált az Olasz hatások a renaissance-kori angol irodalmi nyelvben című disszertációjával. Ekkortól rendszeresen jelentek meg cikkei hazai és külföldi szakfolyóiratokban. 1939-ben Angliában telepedett le és idővel megszerezte a brit állampolgárságot is. A második világháború alatt a BBC figyelőszolgálatánál dolgozott, de közben folytatta jelentéstani és stilisztikai kutatásait. 1946-ban kinevezést kapott a Glasgow-i Egyetemre, ahol a romanisztika és az általános nyelvészet tanára lett. 1949-ben irodalomtudományból doktorátust szerzett. 1952 és 1968 között a Leeds-i Egyetemen tanított a romanisztikai (1964-től francia nyelvi és romanisztikai) tanszéken. 1968-ig töltötte be az állást. Ekkortól kezdte meg vendégtanári és -előadói tevékenységét: 1964-ben és 1966-ban Torontóban, 1965-ben a michigani Ann Arborban, 1967–1968-ban a Harvard Egyetemen, 1974-ben az ausztráliai Canberrában volt vendégprofesszor. Közben előadókörutakon vett részt Franciaországban, Nyugat-Németországban, Hollandiában, Belgiumban, Portugáliában, Finnországban, Jugoszláviában, Kanadában, az Egyesült Államokban, Indiában, sőt három kelet-afrikai egyetemen is közreműködött. 1968-tól az Oxfordi Egyetem neolatin nyelvészeti tanszékének és az oxfordi Trinity College-nek a professzora. 1970-től a Philological Society elnöke volt.

Házastársa Gáspár Zsuzsanna volt, akit 1939-ben vett nőül. Három gyermekük született: Diana, Michael és Patricia.

Főbb művei

• Morus Tamás Dialógusa a magyar–török háborúról (Budapest, 1940)
• The epic of the Finnish nation (London, 1940)
• A jelentésváltozások törvényszerűsége (Budapest, 1941)
• Précis de semantique française (Paris–Bern, 1952)
• Style in the French novel (Cambridge, 1957)
• The Image in the Modern French Novel (1960)
• Semantics. An introduction to the science of meaning (Oxford, 1962)
• Választás és kifejező érték (különnyomat a Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményeiből, Szeged, 1963)
• Language and style (Oxford, 1964)
• Meaning and Style (1973)

Források

• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
• Kemény Gábor: Stephen Ulimann (Ulimann István) felismerései a szinesztézia jelentéstani alapjairól (Budapest–Szeged, 1993)
• Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3  
• Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8