Ugrás a tartalomhoz

Muray Róbert

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Muray Róbert
Muray Róbert az 1990-es években, műtermében. Fotó: Chochol Károly
Muray Róbert az 1990-es években, műtermében. Fotó: Chochol Károly
SzületettMuray Róbert Gyula
1931. július 11.
Rákospalota
Elhunyt2009. szeptember 2. (78 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaMurayné Meyer Mária
Foglalkozásagrafikus- és festőművész
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz Muray Róbert témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Magyarország vadászati térképe
Védett madarak plakát 1. a 4-ből

Muray Róbert (Rákospalota, 1931. július 11. – Budapest, 2009. szeptember 2.) a Magyar Képzőművészeti Egyetem tiszteletbeli professzora, A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével és a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel kitüntetett grafikus és festőművész, Csepel díszpolgára.

Életpályája

[szerkesztés]

Káposztásmegyeren nevelkedett, már gyerekként is vonzotta az állatok világa, a természet. Megfigyeléseit papírra vetette, ebben segítségére volt művész édesapja. Középiskolai tanulmányait a Dózsa György Gimnáziumban kezdte, ahol 1949-ben érettségizett. Rajztehetsége korán megmutatkozott, a középiskolai évek alatt Galla Endre tanította rajzra. Felsőfokú tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, folytatta, ahol 1954-ben szerzett diplomát. Szakmai munkássága az alkalmazott grafika területén teljesedett ki, az 1950-60-as években főleg illusztrált, plakátokat tervezett és több erdészeti-vadászati pavilon tervezésével is megbízták.

Fiatalon, elsősorban főiskolai évei alatt gyakorlati ornitológiával is foglalkozott, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület nyilvántartása szerint az 1950-es években madárgyűrűzési jogosultsággal is rendelkezett. Bár gyűrűzési tevékenysége nem volt jelentős, nyolc évre terjedt ki, 1951 és 1958 között.[1][2]

A Képzőművészeti Egyetemen 1955-től tanárként dolgozott, 1956-ban növendékeivel prágai tanulmányúton vett részt. Egész életét áthatotta a természet iránti tisztelete és a környezet védelmére való törekvés. 1968-ban sportvadász és tudományos madárgyűjtő vizsgát tett, 1970-től festményeken is megörökítette a vadászat szépségeit, több ilyen témájú festményt készített secco technikával, vadászházakban, kastélyokban. 1971-ben a Budapesten megrendezett Vadászati Világkiállításon öt témát, négy pavilont tervezett és kivitelezett munkatársaival. Ugyanebben az évben jelent meg a 18 lapból álló „Vadjaink” című képeslapsorozata. 1974-től alapító tagja és munkatársa a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek. Ebben az évben készítette el a „Vadászható madaraink” című füzetet és plakátot, majd a következő évben féléves kiállítási körútra indult az USA-ba és Kanadába. 1976-tól 10 éven keresztül főmunkatársa volt az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak. Ez idő alatt elkészítette Magyarország védett madarait négy plakáton ábrázolva.

Az 1970-es évek elejétől áttért a piktúrára, természeti képeket festett, festészetére a gondos témaválasztás, a részletek valósághű bemutatása, az egyéni stílus volt a jellemző. Képei a természet világát, hangulatát tükrözik, hangsúlyos színek alkalmazásával, festészetében mesterei Pap Gyula, Konecsni György, Ék Sándor, Barcsay Jenő, Károly, Kádár György voltak. 1979-ben minisztériumi küldöttként egy 50 m²-es falképet készített Ulánbátorban (Mongólia) a „Természet Házában”.

1981-ben megtervezte a plovdivi Vadászati Világkiállítás magyar pavilonját. Környezetvédő munkássága elismeréseként 1982-ben megkapta a „Környezet védelméért” kitüntetést. Afrika iránti vonzódásaként Dr. Nagy Endre meghívására 1986-ban több hónapig Afrikában – Tanzániában élt. Képeiből 1989-ben egyéni kiállítást rendeztek a müncheni Német Vadászati és Halászati Múzeumban, ez volt a legkiemelkedőbb a németországi kiállításai közül.

1990-ben címzetes egyetemi docens kinevezést kapott a Képzőművészeti Egyetemen. A budapesti Vajdahunyadvárban a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban 1991-ben életmű-kiállítást szerveztek műveiből. 1992-ben újabb kiállítást rendeztek képeiből a Finn Vadászati és Halászati Múzeumban Riihimäkiben. 1996-tól volt az elnöke az Altamira Egyesületnek, amely a természethez kötődő képzőművészek csoportja. Összesen 20 önálló külföldi kiállítása volt, ebből 17 Nyugat-Európában: Ausztriában, Svájcban, Luxemburgban, Németországban. Munkásságáért 1994-ben megkapta a A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést, majd 2001-ben Csergezán Pál-díjjal tüntették ki, és ugyanebben az évben megkapta az „Arany túzok toll” életműdíjat. 2001 óta vezetett nyári képzőművészeti táborokat „Muray Műhely” címen. 2004-ben ismét rangos állami kitüntetést kapott, elnyerte a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztje kitüntetést, ugyanebben az évben megjelent a háromnyelvű életrajzi albuma „Témám a természet” címmel.

2005-ben lemondott a gyakorlati vadászatról, megvált fegyvereitől, így csak lélekben és festményein „vadászik” tovább. 2006-ban, 75 éves korában négy kiállítást rendezett, amelyek közül a jelentősebbek a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban és a Gödöllői Királyi Kastélyban voltak.[3] 2007-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem címzetes egyetemi tanárává választotta. 2008-ban a Keszthelyi Vadászati Múzeum megnyitásához kapcsolódott Muray Róbert festményeinek kiállítása. Ebben az évben Csepel díszpolgárává választják.

Munkássága méltó folytatása volt a korai elődök Madarász Gyula, Nécsey István és Schenk Jakab által megteremtett hagyományoknak. Fontos szerepe volt abban, hogy megszülethessenek a természet, a madárvilág ismeretének nélkülözhetetlen eszközei a megbízható határozókönyvek, plakátok, amelyek hozzájárulnak a szakemberek és a laikusok természetismereti képzéséhez.

2009 szeptemberében, 78 éves korában hunyt el Budapesten; sírja a Farkasréti temetőben található.

Kiállításai (válogatás)

[szerkesztés]
Emléktáblája egykori lakhelyén: Budapest XIII. ker. Visegrádi u. 23.

Számos alkalommal szerepeltek alkotásai csoportos és egyéni kiállítások keretében itthon és külföldön. Ezek közül néhány fontosabb.

Csoportos kiállítások

[szerkesztés]

Egyéni kiállításai

[szerkesztés]

Művei közgyűjteményben

[szerkesztés]

Plakátok

[szerkesztés]

Festmények

[szerkesztés]

Köztéri alkotásai

[szerkesztés]

Falképek

[szerkesztés]

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Szövetségi, egyesületi tagságai

[szerkesztés]
  • Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége (MKISZ)
  • Magyar Festők Társasága
  • Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE)
  • Csepel Galéria Egyesület (alapító tag)
  • Altamira Egyesület (alapító tag)
  • Művészet és Barátai Egyesület
  • Csergezán Pál Közhasznú Alapítvány (kurátor)
  • Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (alapító és örökös tag)
  • Országos Magyar Vadászkamara
  • Országos Magyar Vadászati Védegylet
  • Vadászati Hagyományokat Ápoló- és Kulturális Bizottság
  • Vadászati Kulturális Egyesület
  • Vadász Könyvklub Egyesület (alapító tag)
  • Merán Fülöp Vadászati és Vadászmúzeumi Alapítvány (alapító tag és kurátor)
  • Duna Televízióért Alapítvány (alapító tag)

Irodalom

[szerkesztés]
  • Muray Róbert: Témám a természet önéletrajzi album, Budapest, 2004,[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Az 1951. utáni, már nem regisztrált madárgyűrűzők listája a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján (Hozzáférés: 2018. november 19.)
  2. ↑ Muray Róbert adatlapja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület madárgyűrűzői adatbázisában(Hozzáférés: 2018. november 19.)
  3. ↑ Szívvel és lélekkel, 75 éves Muray Róbert. [2009. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 7.)
  4. ↑ Muray, Róbert. Témám a természet [archivált változat]. Budapest: Szerzői kiadás (2004. november 20.). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 7. [archiválás ideje: 2010. március 26.] 

Források

[szerkesztés]
  • Muray Róbert: Témám a természet önéletrajzi album, Budapest, 2004, szerzői kiadás
  • Gallery Art-Robert Muray
  • Lányi Gy.: Muray Róbert természetvédő grafikái a Helikon Galériában, Természetbúvár, 1975/5.
  • Homonay Zs.: Azt festem, ami a szívemből jön, Nimród, 1991/8.
  • Lehotay-Horváth Gy.: Muray Róbert évtizedei, Természetbúvár, 1993/1.
  • Kádár M.: Látogatóban. Élet és Tudomány, 2001. ősz
  • Szemadám Gy.: A madarak festője, Udvarház, 2001. ősz
  • Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. ISBN 963-8477-45-8 Online elérés
  • Somfalvi Ervin: "77 év – 100 feletti kiállítás" – interjú Muray Róberttel. Magyar Vadászlap 2008/9. p. 559-560.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Muray_Róbert&oldid=27556363”