Ugrás a tartalomhoz

Mosonyi Emil

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mosonyi Emil
Született1910. november 10.[1]
Budapest[2]
Elhunyt2009. április 24. (98 évesen)[1]
Karlsruhe[3]
Állampolgárságanémet
Nemzetiségemagyar
HázastársaKardos Magdolna
(h. 1937–1962)
SzüleiRiesz Mária
Mosonyi Emil József
Foglalkozása
IskoláiMagyar Királyi József Műegyetem (–1934)
Kitüntetései
Sablon • Wikidata • Segítség

Mosonyi Emil (született Mahler) (Budapest, 1910. november 10.[4] – Karlsruhe, Németország, 2009. április 24.) Kossuth- és Széchenyi-díjas magyar vízépítő mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa (1950), doktora (1952) és a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Életpályája

[szerkesztés]
A békésszentandrási duzzasztó
Neve a forradalmi bizottság tagjainak emléktábláján, a Műegyetemen

Budapesten született Mosonyi (Mahler) Emil József (1886–1939)[5] és Riesz Mária (1889–1975)[6] gyermekeként.[7] Tanulmányait a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen és a Magyaróvári Királyi Gazdasági Akadémián folytatta. 1934–1936 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanársegédként kezdte, további pályáját 1942–1948 között az Öntözésügyi Hivatalban, majd Vízerőügyi Hivatalban folytatta.

1937. április 26-án Budapesten házasságot kötött Kardos Magdolna Rozáliával (1907–1962), Kardos Árpád és Szeniczey Katalin lányával.[8][9]

1948-tól egyetemi előadó és 1953–1957 között tanszékvezető egyetemi tanár a Budapesti Műszaki Egyetemen.

Az 1950-es évektől a dunai vízlépcsőrendszer tervezésének vezetője; a magyar-csehszlovák vízlépcsőrendszer tárgyalások műszaki irányítója volt. A békésszentandrási duzzasztómű építésének fő szakértője, a tiszalöki vízlépcső felelős fő tervezője, majd az építés létesítményi főmérnöke volt. Kezdeményezésére és irányításával dolgozták ki Magyarország első nagytávlatú Vízgazdálkodási Kerettervét, amely nemzetközileg is úttörő munkának számított.

Az 1956-os forradalom idején tagságot vállalt a Budapesti Műszaki Egyetem Oktatóinak Ideiglenes Forradalmi Bizottságában.[10] Emiatt 1957-ben felfüggesztették állásából, de szakértelmét nem nélkülözhették. 1964-ben a Baden-Württembergi kultuszminiszter tanszékvezetőnek hívta meg Karlsruhéba. 1965-ben távollétében elítélték és csak 1990-ben térhetett haza, amikor itthon is számos kitüntetésben részesült.

1964-ben a FAO (Food and Agricultural Organisation), az ENSZ egyik szervezete) kérte fel szakértőnek, Afrikába.

1965-től haláláig a Karlsruhei Műszaki Egyetem[11] egyetemi tanár, a Theodor Rehbock Laboratórium igazgatója, 1984-től professzor emeritus.

A világ minden részében végzett szakértői munkát, elsősorban a vízerőhasznosítás területén és a világ 52 városában tartott előadásokat főként a vízi létesítmények tervezése és építése, illetve üzeme tárgykörében. Kutatásai tették lehetővé a 20. század egyik legnagyobb vízügyi alkotásának, a Rajna–Majna–Duna-csatorna különleges hajózsilipjeinek korszerű és gazdaságos kialakítását.

Számos egyetemen, tanfolyamon tartott előadásokat, 4 külföldi egyetem és a BME tiszteletbeli, illetve díszdoktora. Az Argentin Tudományos Társaság 1963-ban, a Toulous-i Tudományos és Szépirodalmi Akadémia 1969-ben levelező tagjává választotta. Az új-zélandi Aucklandi Egyetem[12] 1993-ban Mosonyi-díjat alapított a „fenntartható vízerő” témában.

Életének fő műve a háromkötetes vízerő-hasznosítási szakkönyve, a Water Power Development, amely az angol mellett magyar és német nyelven is megjelent. Kiemelkedő a mintegy 200 műből álló szakirodalmi tevékenysége.

A Magyar Hidrológiai Társaságnak 1950–1954 között elnöke volt, 1990-től a Társaság tiszteletbeli tagja. Az 1950-es években elnöke volt a Balatoni Intéző Bizottságnak, a Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség (ICID) Magyar Nemzeti Bizottságának, alelnöke az ICID-nek. Ő és professzor társai 1967-ben megalapították az International Water Resources Association-t (Nemzetközi Vízgazdálkodási Szövetség). 1995-ben alapítója és első elnöke volt az International Hydropower Association-nak (Nemzetközi Vízerőhasznosítási Szövetség).

2009-ben, életének 99. évében hunyt el Németországban.

Megjelent munkái

[szerkesztés]
  • Kisesésű vízierőművek, 1949
  • Vízerőhasznosítás I-II., 1952–53
  • A tározás hidrológiája és a természetes tározódás jellemzése, 1953
  • Korszerű folyami vízierőművek, 1954
  • Az országos vízgazdálkodás fejlesztésének lehetőségei, 1955
  • Hidraulika, 1955
  • Hidraulika és műszaki hidrológia, 1959, 156. p.
  • Műszaki földtan: Mérnökgeológia, 1959
  • Vízerőművek és víziutak, 1960, 204. p.

Idegennyelven megjelent munkái

[szerkesztés]
  • Wasserkraftwerke I. Niederdruckanlagen, 1956., 872. p., később átdolgozva: 1966., 1148. p.
  • Wasserkraftwerke II. Hochdruckanlagen, Kleinstkraftwerke und Pumpspeicheranlagen, 1959., 1142. p. később átdolgozva 1966., 1148. p.
  • Water power development: High-head power plants, midget stations and pumped storage schemes, 1960. és 1987., 1139. p.
  • Water power development: Low-head power plants, 1963., 1987., 1061. p.
  • Johann Gottfried Tulla. (Ansprachen und Vorträge zur Gedenkfeier und Internationalen Fachtagung über Flussregulierungen aus Anlass des 200. Geburtstages), Theodor-Rehbock-Flusslaboratorium, Karlsruhe, 1970.
  • Giesecke-Mosonyi: Wasserkraftanlagen, 1997., 623. p.
  • Giesecke-Mosonyi: Wasserkraftanlagen, 1998., 730. p.
  • Giesecke-Mosonyi: Wasserkraftanlagen, 2003.
  • Di shui tou shui dian zhan (kínai, a cím magyarul: Kis esésű vízierőművek), 2003., 687. p.
  • Gao shui tou shui dian zhan (kínai, a cím magyarul: Nagy esésű vízierőművek) 2003., 679. p.
  • Giesecke-Mosonyi: Wasserkraftanlagen, 2005., 830. p.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 24.)
  2. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  3. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  4. ↑ Születési bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári születési akv. 2306/1910. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 11.)
  5. ↑ Mosonyi Emil József halotti bejegyzése a Budapest I. kerületi polgári halotti akv. 1747/1939. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 11.)
  6. ↑ Mosonyi Emilné Riesz Mária halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi polgári halotti akv. 1994/1975. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 11.)
  7. ↑ Mahler (Mosonyi) Emil és Riesz Mária házasságkötési bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári házassági akv. 732/1909. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 11.)
  8. ↑ Kardos Magdolna Rozália halotti bejegyzése a Budapest I. kerületi polgári halotti akv. 103/1962. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 11.)
  9. ↑ Mosonyi Emil és Kardos Magdolna Rozália házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 474/1937. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 11.)
  10. ↑ Fejér László: Egy életpálya töréspontja – Mosonyi Emil és az 1956-os forradalom Archiválva 2016. április 27-i dátummal a Wayback Machine-ben (Dunamúzeum, Word dokumentum)
  11. ↑ http://www.uni-karlsruhe.de/ Karlsruhei Műszaki Egyetemen
  12. ↑ http://www.auckland.ac.nz/ új-zélandi Aucklandi Egyetem

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mosonyi_Emil&oldid=26907617”