Ugrás a tartalomhoz

Csonka Pál

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csonka Pál
SzületettCsonka Pál
1896. július 8.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1987. november 26. (91 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaWarga Margit
GyermekeiCsonka Pál, Csonka Margit, Csonka Lívia
SzüleiCsonka János, Winkler Johanna
Foglalkozásaépítészmérnök, egyetemi tanár
IskoláiBudapesti Lónyai utcai gimnázium
József Nádor Műszaki Egyetem (1914-1920)
KitüntetéseiHorváth Ignác-pályadíj
A műszaki tudomány doktora (1952)
Kossuth-díj (1954)
Állami Díj (1983)
Czigler- és Honán-pályadíj
SírhelyeFarkasréti temető (1-1-583/584)[3][4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Csonka Pál témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Csonka Pál. Magyar Életrajzi Lexikon
Kattints az alábbi külső linkek egyikére!
Nem található szabad kép.(?)
külső linkjogvédett
Csonka Pál

Csonka Pál (Budapest, 1896. július 8. – Budapest, 1987. november 26.) építészmérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudomány doktora (1952), Kossuth-díjas (1954), állami díjas (1983). Édesapja, Csonka János a karburátor feltalálója volt.

Életpályája

[szerkesztés]

A Budapesti Lónyai utcai gimnáziumban érettségizett, majd 1914-től – kétévi katonai szolgálattal megszakítva – 1920-ig a József Nádor Műszaki Egyetem építészeti karának volt hallgatója, itt szerezte meg 1920-ban építészmérnöki oklevelét. Másodéves hallgató korában elnyerte a Horváth Ignác-pályadíjat.

Kezdő mérnökként több városrendezési pályázaton részt vett: 1921-ben a Margit-sziget, 1922-ben Székesfehérvár, 1923-ban pedig a Szombathely rendezésére kiírt pályázaton nyert második díjat. Pályája kezdetén építésvezetőként dolgozott. 1927-től fizetés nélküli gyakornok a műegyetem alkalmazott szilárdságtani laboratóriumában. 1928-ban építőmesteri szakvizsgát is tett. 1928–1936 között az egyetem építészeti osztályán a matematika meghívott előadója. 1930–1936 között az alkalmazott szilárdságtani tanszék adjunktusaként tanított. 1931–1936 között helyettes tanárként vezette a tanszéket. 1933-ban magántanári képesítést nyert. 1936-ban a tanszék nyilvános rendkívüli tanárává, 1939-ben nyilvános rendes tanárává nevezték ki.

1945–1957 között tanszékvezető egyetemi tanár volt. 1957-ben a kommunista vezetés nyomására le kellett mondania egyetemi katedrájáról. 1957–1969 között nyugdíjba vonulásáig az MTA szilárdságtani kutatócsoportjának vezetője, 1969-től tudományos tanácsadója volt. Az Acta Technica és a Műszaki Tudomány-technika szerkesztője volt. 1967-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta, de ehhez a párt nem járult hozzá. A rendszerváltozás idején, halála után három évvel viszont – 1967-es hatállyal – elismerték akadémiai tagságát.

Neve a forradalmi bizottság tagjainak emléktábláján, a Műegyetemen

Munkássága

[szerkesztés]

A műszaki mechanikai létesítmények elmélete és vizsgálata, a szilárdságtan és építésmechanika, a rugalmasság- és képlékenységtan terén elért eredményeiért a műszaki tudományok doktora címet kapta meg, a képlékeny kihajlásra és a rugalmas körhengerhéjra vonatkozó kimagasló eredményeiért Kossuth-díjjal, a műszaki mechanika, a szilárdságtan és az építéstechnika tudományterületén elért eredményeiért pedig Állami Díjjal tüntették ki. Héjszerkezetek című monográfiája (Budapest, 1981) a hazai tartószerkezeti szakirodalom kiemelkedő alkotása.

Tervei szerint épült a taksonyi templom ellipszis alakú héjszerkezettel készült kupolája. A Magyar Mérnök- és Építészegylet a Czigler- és Honán-pályadíjakkal tüntette ki. Számos hazai és külföldi tudós testületnek, így a Nemzetközi Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Unió (IUTAM) Magyar Nemzeti Bizottságának, a Nemzetközi Héjszerkezeti Egyesületnek (IASS) tagja volt, a Lengyel Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Társaságnak pedig külső tagja volt.

Csonka Pál sírja Budapesten. Farkasréti temető: 1-1-583/584.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Horváth Ignác-pályadíj
  • A műszaki tudomány doktora (1952)
  • Kossuth-díj (1954)
  • Állami Díj (1983) – A műszaki technika, a szilárdságtan és építésmechanika tudományterületén elért kimagasló eredményeiért.
  • Czigler- és Honán-pályadíj

Művei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Osskó Judit: Unokáink is látni fogják. Tíz építészportré, 1977–1995. Szendrői Jenő, Vargha László, Dercsényi Dezső, Pierre Vago, Farkasdy Zoltán, Goldfinger Ernő, Csonka Pál, Rados Jenő, Gerő László, Jánossy György; jegyz., életrajzok Vukov Konstantin, interjúbev. Borvendég Béla et al.; Terc, Bp., 2007 + DVD
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csonka_Pál&oldid=26758991”