Ugrás a tartalomhoz

Mircea Malița

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mircea Malița
Románia nagykövete az Amerikai Egyesült Államokban
Hivatali idő
1982. március 18. – 1985. március 25.
Románia ENSZ-nagykövete és genfi nagykövete
Hivatali idő
1981. február 25. – 1982. március 18.
Románia tanügyminisztere
Hivatali idő
1970. február 28. – 1972. október 13.
Románia külügyminiszterhelyettese
Hivatali idő
1962 – 1970
Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja
Hivatali idő
1972. július 21. – 1980
Született1927. február 20.
Nagyvárad
Elhunyt2018. május 21. (91 évesen)
Bukarest
PártRomán Kommunista Párt
Foglalkozásmatematikus, diplomata
IskoláiBukaresti Egyetem

Mircea Augustin Malița (Nagyvárad, 1927. február 20. – Bukarest, 2018. május 21.[1][2]) román diplomata, matematikus, egyetemi tanár, esszéíró.

Életrajza

[szerkesztés]

Pavel Malița ügyvéd és Chirilă Veturia egyetlen fiaként született.[3] Anyai nagybátyjai, Augustin, Iosif és Aurel, mindhárman felsőfokú végzettségűek, még gyermekkorában felébresztették benne a könyvek szeretetét. Az elemi iskolát és a gimnázium első három osztályát szülővárosában végezte. 14 éves korában el kellett hagynia a második bécsi döntés által Magyarországnak ítélt Észak-Erdélyt. Eleinte a fogarasi Radu Negru Líceumban(wd) tanult, majd a belényesi görögkatolikus püspöki líceumban(wd). Itt a matematikát Ștefan Musta tanította, aki korábban a kolozsvári egyetemen volt tanársegéd, és aki tanítványát rávezette a matematika szépségére.[4][5] 1944-ben, miután Belényest elfoglalták a visszavonuló német csapatok, Bukarestbe ment, ahol a Gheorghe Lazăr Líceumban(wd) folytatta tanulmányait. Négy évvel később diplomázott a bukaresti egyetem matematika–informatika karán, ahol Grigore Moisil, Simion Stoilow(wd), Miron Nicolescu(wd), Ion Barbu, Octav Onicescu(wd), Ovidiu Drâmbă, Gheorghe Atanasiu(wd) és Șerban Țițeica(wd) tanítványa volt. Ezzel párhuzamosan a filozófia kar előadásait is látogatta.

Az egyetem első évei alatt kezdett foglalkozni a politikával. Hallgatta Gala Galactiont, látogatta a szocialistákat, kommunistákat és liberálisokat, végül a politikai paletta baloldala felé hajlott.[6] A Demokratikus Diákfront elnöke volt, előbb a karon, aztán az egyetemen, a fővárosban és végül országosan. A szervezet később Román Nemzeti Diákszövetség néven az Ifjúsági Munkásszövetség tagozata lett, ennek szintén Malita töltötte be az elnöki tisztségét. Ebben a minőségében 1949-ben elkísérte Mihail Sadoveanut Párizsba a Béke Világkongresszusára. Az egyetem elvégzése után Bukarestben a Román Akadémia könyvtára igazgatójaként dolgozott (1950-1956). Egy időben el kellett hagynia a politikai színpadát, de az akadémiát is. Utóbb Sadoveanu mellett visszatért, és megkezdte diplomáciai karrierjét a Románia állandó ENSZ melletti missziója tanácsadójaként. 1961-1962-ben a külügyminisztérium kulturális igazgatóságának igazgatója volt.

Mindössze 22 évesen, 1949-ben elkezdte egyetemi karrierjét, amely hat évtizeden át tartott. 1972-ben szerezte meg a professzori címet a bukaresti egyetem matematika karán, ahol a matematikai analízis tanszéken a Matematikai modellek a társadalomtudományokban és a Logika és mesterséges intelligencia kurzusokat tartotta.

Első diplomáciai küldetését Montevideóban teljesítette az UNESCO konferenciáján. 29 éves korában Athanase Joja tanácsadója lett az első román ENSZ-küldöttségben (1956). 1962-ben az ENSZ-kapcsolatokért és konferenciakapcsolatokért felelős külügyminiszter-helyettessé nevezték ki. Ez volt az az időszak, amikor Románia kezdett a Szovjetuniótól független politikát kialakítani.

1970-ben a Nemzeti Oktatási Minisztérium élére került. Tisztségviselése idején (1970. február – 1972 október) sikerült előmozdítania a nyugati idegen nyelvek oktatását, az informatika oktatását, a matematika és informatika karok fejlesztését, és támogatta a tanügyben a vezetői szemléletet és a jövőbe mutató tevékenységeket.

Matematika és filozófia szakosként 1972-ben védte meg doktori értekezését Modele matematice pentru negocieri (A tárgyalások matematikai modelljei) címmel.

1972. júliusban a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja lett.[7]

1974-től kezdve tagja volt az ENSZ népesedési, tudományos, technológiai, fejlesztési konferenciáit előkészítő tanácsoknak.

1980-ban újra a diplomácia területére lépett. Berni, majd genfi nagykövetté, utóbb Románia amerikai nagykövetévé nevezték ki.

Elena Ceaușescu kegyeiből kiesve 1984-ben visszahívták az országba, és megfosztották politikai tisztségeitől.

1990 után nem foglalkozott politikával.[5]

A Római Klub egyik alapítója és tiszteletbeli tagja volt, társszerzője a szervezet „No limits to Learning. Bridging the Human Gap. Report to the Club of Rome” (1979) és „The Double Helix of Learning and Work. A Report to the Club of Rome” (2003) című kiadványainak.

1974-ben a Román Akadémia levelező tagja, 1991. decemberben rendes tagja lett.[8]

Esszéíróként a Repere című kötettel mutatkozott be (1967). A következő tíz évben könyveiben művészettörténettel, politológiával és természetesen matematikával foglalkozott. Diplomáciai pályafutásával párhuzamosan a román diplomácia történetével is foglalkozott. 1975-ben a Romániai Írószövetség díjával tüntették ki.

Művei

[szerkesztés]

Matematika

[szerkesztés]
  • Programarea pătratică (Ed. Științifică, 1968); társszerző Mihai Dragomirescu
  • Matematica organizării (Ed. Tehnică, 1971); társszerző C. Zidăroiu,
  • Programarea neliniară (Ed. Științifică, 1972); társszerző Mihai Dragomirescu
  • Modele matematice ale sistemului educațional (1972, Ed. Didactică și Pedagogică); társszerző C. Zidăroiu,
  • Triade (Ed. Științifică, 1973); társszerző Silviu Guiașu -
  • Asupra schemelor cu diferențe finite iterate (közreműködő)
  • Bazele inteligenței artificiale. Logici propoziționale (Ed. Tehnică, 1987) társszerző Mihaela Malița,

Politikatudomány

[szerkesztés]
  • Pagini din trecutul diplomației românești (Ed. Politică, 1966) társszerzők Virgil Cândea és Dinu C. Giurescu
  • Diplomația. Școli și instituții (Ed. Didactică și Pedagogică, 1970)
  • Diplomatie roumaine (1970, Ed. Meridiane)
  • Teoria și practica negocierilor (Ed. Politică, 1972)
  • Jocuri pe scena lumii. Conflicte, negocieri, diplomație (Ed. C.H.Beck, 2007)
  • Tablouri din războiul rece. Memoriile unui diplomat român (Ed. C.H.Beck, 2007)
  • Între război și pace (Ed. C.H.Beck, 2007)
  • Zid de pace, turnuri de frăție. Deceniul deschiderii: 1962-1972 (Ed. Compania, 2011); társszerző Dinu C. Giurescu
  • Cumințenia pământului. Strategii de supraviețuire în istoria poporului român (Ed. Corint; 2010)
  • Istoria prin ochii diplomatului (2014)[9]
  • Cold War Diplomacy: A Romanian diplomat's memoirs (2014)

Jövőkutatás

[szerkesztés]
  • Cronica anului 2000 (Ed. Politică, 1969)
  • Aurul cenușiu (Ed. Dacia, 3 kötet – 1971, 1972, 1973)
  • Hrana, problemă vitală a omenirii (Institutul de Științe Politice , 1976)
  • No limits to learning. Bridging the Human Gap (A Római Klub jelentése, 1979), közreműködő
  • Orizontul fără limite al învățării (Ed. Politică, 1981); társszerzők J. Botkin, Mahdi Elmandjra -
  • Dubla spirală a învățării și a muncii (Ed. comunicare.ro, 2005); társszerző cu Orio Giarini

Esszék

[szerkesztés]
  • Repere (1967)
  • Sfinxul. Însemnări de călătorie (Editura pentru Literatură, 1969)
  • Pietre vii (Editura Eminescu, 1973)
  • Zidul și iedera (Editura Cartea Românească, 1977)
  • Idei în mers (Editura Albatros, I. kötet: 1975, II. kötet: 1981)
  • Zece mii de culturi, o singură civilizație – Spre geomodernitatea secolului XXI (Ed. Nemira, 2001)

Cikkek, tanulmányok

[szerkesztés]

A közel hatvan saját kötet mellett Mircea Malița számos tanulmányt jelentetett meg több mint ötven kötetben, valamint közel 500 népszerűsítő cikket a diplomácia, történelem, informatika és jövőkutatás témakörében.[4] Több mint 120 közleménnyel jelentkezett tudományos konferenciákon, és mintegy 150 cikke jelent meg különböző egyetemi és akadémiai kiadványokban.

Kitüntetései és elismerései

[szerkesztés]

Belföldön

[szerkesztés]
  • A Bukaresti Műegyetem díszdoktora (2012 )[10]
  • A Bukaresti Közgazdasági Akadémia díszdoktora (2012 )[11]
  • Románia Csillaga érdemrend parancsnoka (2000)
  • A Nagyváradi Egyetem díszdoktora (1998)[12]
  • Érdemérem a társadalmi felszabadítási és nemzeti antifasiszta forradalom 40. évfordulójára (1984)
  • Augusztus 23 érdemrend III. osztály (1974)
  • Érdemérem a Románia Szocialista Köztársaság Fegyveres Erői 30. évfordulójára (1974)
  • Érdemérem Románia fasizmus alóli felszabadulásának 30. évfordulójára (1974)
  • Érdemérem a köztársaság kikiáltásának 25. évfordulójára (1972)
  • Tudor Vladimirescu érdemrend II. osztály (1971)
  • Érdemérem a Román Kommunista Párt 50. évfordulójára (1971)
  • Érdemérem a haza felszabadításának XXV. évfordulójára (1969)
  • Augusztus 23 érdemrend IV. osztály (1964)[13]
  • Érdemérem a haza felszabadításának XX. évfordulójára (1964)
  • A Román Népköztársaság Csillaga érdemrend V. osztály (1961)
  • Munka Érdemrend III. osztály (1949)

Külföldön

[szerkesztés]
  • Főnix Rend parancsnoka, Görögország (1979)
  • Egyiptomi Érdemrend (1976)
  • Függetlenségi Érdemrend, Jordánia (1975)
  • Francisco de Miranda Rend, II. osztály, Venezuela (1974)
  • Nemzeti Cédrus Érdemrend, Libanon (1974)
  • Ecuadori Nemzeti Érdemrend nagykeresztje (1973)
  • San Carlos Érdemrend, Kolumbia (1973)
  • Német Szövetségi Köztársaság Nagykeresztje (1971)
  • Taaj Rend, II. osztály, Irán (1969)
  • Érdemérem a Nagy Honvédő Háború 20. évfordulójára, Szovjetunió, 1965[4]

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ Plecarea cărturarului diplomat - Academician Mircea Malița. www.academiaromana.ro. Academia Română (2018. május 22.) (Hozzáférés: 2019. június 26.)
  2. ↑ Afrodita Cicovschi: A murit academicianul Mircea Malița. Adevarul.ro, (2018. május 22.)
  3. ↑ Mircea Malița, biografia. www.referatele.com (Hozzáférés: 2019. június 26.)
  4. ↑ a b c Lucian Pricop: Mircea Malița. Biobibliografie. (hely nélkül): Editura Comunicare.ro. 2012. ISBN 978-973-711-336-8  
  5. ↑ a b Diana Rotaru: Acad. Mircea Malița: Maurer este cel care a îndepărtat România de ruși. Jurnalul, (2011. február 21.) arch Hozzáférés: 2019. június 26.
  6. ↑ Eveline Păuna: In memoriam Mircea Malița. evelinepauna.ro (2018. május 22.) (Hozzáférés: 2019. június 26.)
  7. ↑ Membrii CC al PCR. www.cnsas.ro (Hozzáférés: 2019. június 26.)
  8. ↑ Documentar: Academicianul Mircea Malița împlinește 90 de ani. www.agerpres.ro (2017. február 17.) (Hozzáférés: 2019. június 26.) arch
  9. ↑ Alexandru Filimon: Diplomatul pune în mișcare energia unei societăți. Adevărul, (2014. december 19.)
  10. ↑ Doctor Honoris Causa - Academician Mircea Malița. www.old.upb.ro (2012. április 19.) (Hozzáférés: 2019. június 26.) arch
  11. ↑ Acad. Mircea Malița, Doctor Honoris Causa al ASE din București Archiválva 2019. június 26-i dátummal a Wayback Machine-ben, Florin Antonescu, în Economistul nr. 13-14, 9 aprilie 2012
  12. ↑ Academicianul Mircea Malița a încetat din viață. www.juridice.ro. Universitatea din Oradea (2018. május 23.) (Hozzáférés: 2019. június 26.)
  13. ↑ Decretul nr. 500/1964 pentru conferirea unor ordine și medalii. Buletinul Oficial al Republicii Populare Romîne, 18. sz. (1964. december 9.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Mircea Maliţa című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]

Interjúk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mircea_Malița&oldid=27436628”