Mezei veréb

Mezei veréb
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Család:	Verébfélék (Passeridae);
Nem:	Passer;
Faj:	P montanus;
Tudományos név
	Passer montanus; (Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Mezei veréb témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei veréb témájú médiaállományokat és Mezei veréb témájú kategóriát.

A mezei veréb (Passer montanus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a verébfélék (Passeridae) családjába tartozó faj. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2007-ben „Az év madarává” választotta.

Előfordulása

Élőhelye a magas északot leszámítva egész Európa, egész Szibéria Japánig és Kínáig, továbbá valószínűleg Észak-Afrika is. Közép- és Délnyugat-Ázsiában, Indiában, Szumátra, Jáva, Borneó és Tajvan szigetén különböző alfajokban fordul elő. Szabad mezők, lomberdők lakója. Az emberi lakások környékét leginkább télen keresi fel.

Eredeti elterjedési területén kívül a következő területekre telepítették be: Fülöp-szigetek, Mariana-szigetek, Kis-Szunda-szigetek, Celebesz, Ausztrália, az Egyesült Államok középső része, Malajzia keleti része és Szingapúr. Nem sikerült meghonosítani Új-Zélandon és a Bermuda-szigeteken.

Alfajai

Passer montanus montanus - Európa jelentős részén előfordul - kivéve az Ibériai-félsziget délnyugati részét, Dél-Görögországot és a Balkán-félsziget jelentős részét. Ázsiában is költ egészen a Léna folyóig Oroszországban valamint Törökország északi részén, a Kaukázus vidékén, Kazahsztán, Mongólia területén.
Passer montanus dybowskii - Szibéria délkeleti részén, Kína északi részén és a Koreai-félsziget északi részén él.
Passer montanus transcaucasicus (Sergei Aleksandrovich Buturlin, 1906) - a Kaukázus déli részén és Irán északi részén él.
Passer montanus kansuensis - Közép-Kína
Passer montanus dilutus (Charles Wallace Richmond, 1856) - Irán északkeleti része, Afganisztán, Pakisztán északi része, India északkeleti része, Üzbegisztán, Tádzsikisztán és Nyugat-Kína
Passer montanus tibetanus (Stuart Baker, 1925) - a Himalája északi részén Nepál, Bhután, Tibet, India északkeleti államai és Északnyugat-Kína
Passer montanus saturatus (Leonhard Hess Stejneger, 1885) - Szahalin, a Kuril-szigetek, Japán, Tajvan, Dél-Korea és a Fülöp-szigetek északi szigetei
Passer montanus hepaticus (Sidney Dillon Ripley, 1948) - Asszám északkeleti része és Mianmar északnyugati része
Passer montanus malaccensis (Alphonse Dubois, 1885) - a Himalája déli vonulatai, Dél-Kína, Hajnan, Thaiföld, Vietnám, Laosz, Kambodzsa, Mianmar, Malajzia és Indonézia és a Fülöp-szigetek déli szigetei

Megjelenése

Hossza 12,5–14 centiméter, szárnyfesztávolsága 20–22 centiméter, testtömege 18–29 gramm. Feje teteje, halántéka és nyakszirtje vörösbarna. Szemsávja, a szeme alatt levő sáv, hátsó fültájék-foltja és az állát-torkát beborító nagy folt fekete. Pofája és nyaka felső része fehér; hasi oldala fehéresbarnás.

A házi verebet a mezei verébtől többek közt úgy lehet megkülönböztetni, hogy a mezei verébnek van pofafoltja, míg a házi verébnek nincs.^[1]

Vedlési időszakuk: a vedlés időszaka június közepétől kb. novemberig tart. A felnőtt egyedek a fészkelést befejezve postnuptialis, a fiatalok a fészket elhagyva postjuvenilis komplett vedlést végeznek. Az elsőrendű evezők átvedlésének harmadánál kezdődik a másod- és harmadrendű evezők, valamint a kormánytollak cseréje, és közel azonos időben fejeződnek be. A másodrendű evezőkkel közel egy időben indul a faroktollak váltása. A tollazat cseréje során az egyedek mindvégig röpképesek maradnak. A hosszú vedlési időszak (közel 5 hónap) abból következik, hogy az első költés fiataljai a kirepülés után nem sokkal elkezdik vedlésüket, az öreg madarak nagyjából a második fészekalj fiataljaival vedlenek egy időben, néhány madár pedig harmadszor is költ, és pótköltés is előfordul. Így az utolsók csak ősz vége felé fejezik be vedlésüket. Egy-egy egyednek mindössze kb. 70 napra van szüksége a teljes folyamathoz hazánkban és a környező országokban, míg az északabbra (például Nagy-Britanniában) élőknek ennél kevesebbre, 60 napra. Ennek oka az, hogy az északi területeken élőknek kevesebb idő áll rendelkezésükre, mint délebbre élő fajtársaiknak. Különbség figyelhető meg a fiatalok és az idősebb példányok között is, előbbiek lassabban váltanak tollruhát, míg utóbbiak gyorsabban.

Életmódja

Ősszel és télen gyommagvakkal táplálkozik. Tavasszal és nyáron hernyók és levéltetvek teszik ki az étrendjét. Régebben kártevőnek minősítették és irtották is, mert megdézsmálta a gabonaföldeket.

Nem vonuló, állandó madár.

Szaporodása

Faodvakban, elvétve háztetőkön fészkel, 2–3-szor évenként, de elfoglaja a fecskefészkeket, a hasznos odúlakók részére kihelyezett mesterséges fészekodvakat is. Az első fészekalj áprilisban, a második júniusban, a harmadik pedig augusztusban teljes. Fészke gyökerekből, szénából és tollakból van magasra halmozva. Fészke kerek, melyet oldalbejáróval épít. 5–6 tojása szennyesfehér alapon sűrűen borítva szürke és szürkésbarna pontokkal és foltokkal tarkított.

Kárpát-medencei előfordulása

Rendszeres fészkelő. Magyarországon védett. A Magyar Madártani Egyesület a mezei verebet az Év madarának választotta 2007-ben. A választás fő oka hirtelen állománycsökkenése. A verebek, különösen a mezei veréb állománya az utóbbi 3-4 évtizedben drasztikusan csökkent Nyugat-Európában, olyannyira, hogy például a britek verébállománya az eredeti létszám 3%-ára csökkent. Az intenzív, ipari jellegű gazdálkodás, a fokozott vegyszerhasználat, a veszteségmentes terménybetakarítás miatt Nyugat-Európa számos országában jelentősen szűkült a házi veréb élettere és táplálékbázisa is.

A kutatók szemével

Új genotípusú madárinfluenza vírust izoláltak mezei verebekből Kínában: A 2004-es kínai madárinfluenza-járvány felmérése mezei verebek begyűjtéséhez vezetett Kínában. Négy vírust izoláltak vadon élő mezei verebekből. A teljes genom analízis eredményei jelezték, hogy a H5N1 vírus új genotípusa kering a mezei verebek között. Az új genotípus hemagglutinin és neuraminidáz génjei a Gs/Gd/96-szerű vírusokból, a nukleáris fehérje gén pedig a 2001 A- genotípusú H5N1 vírusoktól származtak, miközben a másik belső gének egy másik influenza vírusból lettek létrehozva. A kísérleti fertőzések mind a négy vírusnál nagyon fertőzőnek bizonyultak csirkéknél, de kacsáknál vagy egereknél nem. Hong Kongban a négy mezei veréb vírus különbözött a 2003-as mezei veréb törzstől (Z genotípus). Az eredmények jelezték, hogy a H5N1 vírusokat széles körben lehetne osztályozni a mezei verebekben.

A mezei verebek hemoglobinja: A felnőtt mezei verebek vére két hemoglobin komponenst tartalmaz: Hb A (ca. 85%), Hb D (ca. 15%). Ezek az alfa láncaikban különböznek (alfa A, alfa D), a béta láncok azonosak. Bemutatásra került az alfa A- ,alfa D- és a béta láncok teljes elsődleges szerkezete. A nyári lúd (Anser anser) hemoglobinjával történő összehasonlítás azt mutatta, hogy az alfa láncok 22 aminosavban különböznek, a béta láncok pedig 16-ban. A fácán (Phasianus colchicus colchicus) hemoglobinjának (Hb D) kis komponensével való összehasonlítás azt mutatta, hogy az alfa D lánc 34 aminosavban különbözik. Egy alfa hélixben belső helyzetű prolint találtak. A seregéllyel ( Sturnus vulgaris) történő összehasonlításkor az aminosav-változás aránya béta: alfa A: alfa D láncokban 1: 7: 4; más madarakkal összehasonlítva ez az arány 1: 2: 3.

Alfavírus antitestek, flavivírus és bunyavírus arbovírusok házi verebekben (Passer domesticus) és mezei verebekben (Passer montanus) Lengyelországban: A verebeket Közép- Lengyelországban egy hemagglutinációs- inhibiációs teszttel vizsgálták meg az arbovírus antitestek bemutatása miatt 1995 és 1996 között. A házi verebekben (Passer domesticus) (179 egyedben) Sindbis, West Nile, kullancs encephalitis, Tahyna és Calolo vírusok antitestjeit azonosították 1,1%, 2,8%, 1,1%, 2,8% és 1,1%-os egyenkénti szeroprevalenciával. Mezei verebekben (Passer montanus) (33 egyedben) a Sindbis, a West Nile és a Tahyna vírusok antitestjeit azonosították 9,1%, 12,1% és 3,0%-os egyenkénti szeroprevalenciával.

Érdekességek

Egyes források szerint Portugáliában ezt a fajt tartják kalitkában.
Tokióban a házi verebet helyettesíti.
A Brit-szigeteken a gyakori fűnyírás is hozzájárult a mezei veréb létszámának drasztikus csökkenéséhez, mivel a fűfélék nem tudtak magot hozni, így ezen madarak nem jutottak elegendő táplálékhoz.
Merész fészkelő, például sasok, gólyák fészkeinek oldalába is építheti saját fészkét.
Bár elsősorban magevőként tartják számon, fészkelés idején szinte kizárólag rovarokkal táplálkozik, azokkal eteti fiókáit is, a rovarok magas fehérjetartalma miatt, amely nélkülözhetetlen a fejlődésükhöz.
A hatvanas évek végén egy szerencsés véletlen folytán fedezték fel, hogy a mezei veréb tojók azon egyedei, melyeknél a fehér csík megtalálható, énekelnek, míg a sötét szalagosoknál ez a képesség hiányzik.

Jegyzetek

↑ Mezei veréb. madarbaratkert.lapunk.hu. [2016. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 16.)

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
MME fajlistája
Brehm: Az állatok világa
[1] Archiválva 2015. június 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
Brehm:Az állatok világa/Veréb
[2]
Kárpátkert
Díszmadár Magazin
Kou Z, Lei FM, Yu J, Fan ZJ, Yin ZH, Jia CX, Xiong KJ, Sun YH, Zhang XW, Wu XM, Gao XB, Li TX.: New genotype of avian influenza H5N1 viruses isolated from tree sparrows in China. J Virol. 2005 Dec;79(24):15460-6.
Juricová Z, Pinowski J, Literák I, Hahm KH, Romanowski J.: Antibodies to alphavirus, flavivirus, and bunyavirus arboviruses in house sparrows (Passer domesticus) and tree sparrows (P. montanus) in Poland. Avian Dis. 1998 Jan-Mar;42(1):182-5.
Schneeganss D, Braunitzer G, Oberthür W, Kösters J, Grimm F.: Hemoglobin of tree sparrows (Passer montanus, Passeriformes): Sequence of the major (Hb A) and minor (Hb D) components. Biol Chem Hoppe Seyler. 1985 Sep;366(9):893-9.

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Mezei veréb. madarbaratkert.lapunk.hu. [2016. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 16.)

[1]