Mercedes McCambridge
| Mercedes McCambridge | |
 | |
| Született | 1916. március 16.[1] Joliet |
| Elhunyt | 2004. március 2. (87 évesen)[2][3] La Jolla |
| Állampolgársága | amerikai |
| Házastársa |
|
| Gyermekei | John Lawrence Markle |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Chicagói Loyola Egyetem |
| Kitüntetései | – |
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1931–2004 |
| Műfajok | western |
| Díjai | |
| Oscar-díjak | |
| Legjobb női mellékszereplő A király összes embere (1950) | |
| Golden Globe-díjak | |
| Legjobb női mellékszereplő A király összes embere (1950) Az év színésznő felfedezettje A király összes embere (1950) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mercedes McCambridge témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mercedes McCambridge (Joliet, 1916. március 16. – La Jolla, 2004. március 2.) Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas amerikai színésznő.
Élete
[szerkesztés]Korai évei
[szerkesztés]Mercedes McCambridge Jolietben, Illinois államban született ír-amerikai katolikus szülők, Marie Mahaffry és John Patrick McCambridge farmer lányaként.[4][5] A chicagói Mundelein Főiskolán végzett.[4]
Színészi pályája
[szerkesztés]Rádió
[szerkesztés]McCambridge rádiós színészként kezdte pályafutását az 1930-as években, miközben a Broadway-n is fellépett. 1941-ben Judy barátját alakította az A Date with Judy című komikus hangjátéksorozatban.[6] Ő kapta a címszerepet a Defense Attorney című krimiben, amelyet az ABC sugárzott 1951–52 között.[7]
Gyakran játszott főszerepet az 1974 és 1982 között sugárzott CBS Radio Mystery Theatre rádiós drámasorozatban, és benne volt a 72 éven át műsoron tartott Guiding Light (Vezérlő fény) című, előbb rádiós, majd 1952-től televíziós szappanopera eredeti szereposztásában (mielőtt Bauerék átvették a főbb szerepeket). Szerepelt saját műsorban is: a Defense Attorney-ban kölcsönözte hangját Martha Ellis Bryan ügyvédnőnek az ABC-n 1951–52-ben.[8] 1953–1954-ben McCambridge szerepelt a CBS Family Skeleton című szappanoperájában.[9]
Televízió
[szerkesztés]McCambridge alakította Katherine Wellst a Wire Service című drámasorozatban, amelyet 1956 és 1957 között sugárzott az ABC. A sorozatban McCambridge, George Brent és Dane Clark a kitalált Trans Globe Wire Service riporterei voltak.
Az eredeti Lost in Space sorozat, a „The Space Croppers” epizódjában, amelyet először a CBS sugárzott 1966. március 30-án, McCambridge játszotta Sybillát, a természetfeletti űrgazdálkodók családjának matriárkáját.
Film
[szerkesztés]McCambridge filmes karrierje akkor indult be, amikor 1949-ben Sadie Burke szerepére választották ki Broderick Crawford mellé A király összes embere című filmbe. Alakításáért 1950-ben McCambridge vehette át a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat, míg az alkotás ugyanekkor a legjobb film lett.[10] Emellett McCambridge a legjobb női mellékszereplőnek és az év színésznő felfedezettjének járó Golden Globe-díjat is elnyerte a teljesítményéért.[11]
1954-ben Joan Crawforddal és Sterling Haydennel együtt szerepelt a Johnny Guitar című, ma már kultikusnak számító western-drámában.[12] McCambridge és Hayden közösen kinyilvánították, hogy nem szeretik Crawfordot, sőt, McCambridge „átlagos, iszákos, nagydarab, záptojás hölgynek” titulálta őt.[4]
1956-ban McCambridge játszotta Luz szerepét George Stevens klasszikusában, az Óriás című filmben, amelyben Elizabeth Taylor, Rock Hudson és James Dean játszották a főbb szerepeket. Alakításáért Oscar-díjra jelölték a legjobb női mellékszereplő kategóriában. 1959-ben McCambridge feltűnt Katharine Hepburn, Montgomery Clift és Elizabeth Taylor oldalán Tennessee Williams Múlt nyáron, hirtelen című Joseph L. Mankiewicz filmadaptációjában.
1958-ban McCambridge bőrkabátot viselő gengszterként jelent meg A gonosz érintése című filmben, ahol újra találkozott korábbi rádiós kollégájával, Orson Welles-szel.
1973-ban McCambridge adta Pazuzu, a démon szinkronhangját, aki megszállta a fiatal lányt, a Linda Blair által alakított Regant Az ördögűző című horrorfilmben. McCambridge ragaszkodott a nyers tojás evéshez, láncdohányzáshoz és whisky-iváshoz, hogy hangja kemény és agresszív legyen. William Friedkin rendező azt is elintézte, hogy a felvételek közben egy székhez kössék, így a démon a jelek szerint küzd a korlátai ellen.
McCambridge vendégművészként szerepelt főiskolai produkciókban. 1977 májusában közreműködött a texasi El Centro College színházépületének felszentelésében Jean Giraudoux Párizs bolondja című művének főszereplésével.[4] Eddie Thomas rendező már évek óta ismerte, ezért a nyitóest előtti héten színészi workshopot tarthatott a főiskolai hallgatóknak. 1979-ben tért vissza az El Centro Egérfogó című produkciójához, amelyért a legnagyobb gázsit kapta annak ellenére, hogy karakterét a darab első 15 percében meggyilkolják.
Az 1970-es évek közepén McCambridge rövid időre a Livengrin, egy pennsylvaniai alkoholisták rehabilitációs központjának igazgatója lett. Ezzel egy időben az utolsó simításokat tette a megjelenés előtt álló The Quality of Mercy: An Autobiography című önéletrajzi könyvön.
Magánélete
[szerkesztés]McCambridge 1939-ben kötött házasságot első férjével, William Fifield íróval. Egy fiuk született, John Lawrence Fifield 1941 decemberében. A pár hét év házasság után 1946-ban elvált.
1950-ben feleségül ment a kanadai Fletcher Markle színészt-producer-rendezőhöz, aki a Ford Theatre és a Studio One produkcióit rendezte. Fia, John később felvette Markle nevét, majd John Markle néven ismerték. Házassága alatt és azt követően is McCambridge alkoholizmussal küzdött; gyakran került kórházba, túlzott alkoholfogyasztás miatt. Ő és Markle 1962-ben, tizenkét évnyi házasság után elváltak. 1969-ben, az Anonim Alkoholistáknál eltöltött évek után, letette az italt.
1975 és 1982 között McCambridge a pennsylvaniai Bensalemben működő nonprofit Livengrin Alapítványnak szentelte idejét. Előbb az igazgatóság önkéntes tagjaként, végül elnök-vezérigazgatóként dolgozott. A Livengrin ma is működik, és 129 ággyal és 8 járóbeteg-klinikával rendelkezik Pennsylvania délkeleti részén, ahol alkoholizmus- és kábítószer-függőséget is kezelnek. McCambridge hírességén és nagyszabású személyiségén keresztül hozzájárult a szenvedélybetegség nyilvános elismeréséhez és elfogadásához, valamint a betegség kezelésének előnyeihez. Szabadon megosztotta saját történetét a függőségről és a gyógyulásról, hogy elérje a segítségre szorulókat.[13]
Magabiztos, szókimondó liberális demokrata volt, aki Adlai Stevenson mellett kampányolt.
McCambridge 2004. március 2-án, 87 éves korában, a kaliforniai San Diego állambeli La Jollában halt meg természetes halállal.
Családi tragédia
[szerkesztés]McCambridge fia, John Markle, az UCLA-n szerezte diplomáját és Ph.D.-jét közgazdaságtanból. Előbb a New York-i Salomon Brothers alkalmazottja volt, majd 1979-ben felvették a Little Rock-i Stephens Inc. befektetési céghez, ahol sikeres határidős kereskedő lett, gyorsan emelkedett a vállalati ranglétrán.[14] McCambridge 604 000 dollárt adott Markle-nek, hogy kezelje azt, de 1987 őszén a cég felfedezte, hogy Markle titkos számlát nyitott anyja nevén.[14] Nem sokkal rá a vállalat megállapította, hogy Markle kereskedési veszteségeket írt fel a Stephens-ház számlájára, miközben a nyereséges ügyleteket McCambridge számláján írta jóvá. Markle-ről később kiderült, hogy hamisította anyja aláírását a számla megnyitásakor.[14]
Markle-t egészségügyi szabadságra küldték, majd kirúgták állásából. McCambridge megtagadta, hogy együttműködjön fiával és a céggel egy olyan törlesztési program létrehozásában, amely megakadályozta volna az ügy nyilvánosságra kerüljön, mondván, hogy nem tett semmi rosszat, és hogy a Stephens Inc. tartozik a pénzével. Nem sokkal ezután, 1987 novemberében Markle megölte családját – feleségét, Christine-t (45 éves), lányait, Amyt (13 éves) és Suzanne-t (9 éves) –, majd önmagával is végzett. Egy cetlit hagyott maga után, amelyben vállalta a felelősséget bűneiért, valamint egy hosszú, keserű levelet az anyjának. A levél a következőket tartalmazta: „Kezdetben azt mondtad, »jó, meg tudjuk oldani«, de NEM, megtadgadtad... Hazugnak, csalónak, bűnözőnek, trógernek neveztél. Azt mondtad, tönkretettem az életedet... Soha nem voltál a közelben, amikor szükségem lett volna rád, ezért most én és az egész családom meghaltunk – hogy legyen pénzed... Jó éjt, anya!”[15] Ez utóbbi mondat – 'night Mother – volt a címe az Arkansas Repertory Theatre produkciójának, amelyben 1986-ban McCambridge egy öngyilkosságot tervező gyermek édesanyját alakította.[14]
Válogatott filmográfia
[szerkesztés]| Év | Cím | Szerep | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| 1949 | A király összes embere | Sadie Burke | Oscar-díj a legjobb női mellékszereplőnek Golden Globe-díj a legjobb női mellékszereplőnek Golden Globe-díj az év színésznő felfedezettjének |
| 1951 | Inside Straight | Ada Stritch | |
| 1951 | The Scarf | Connie Carter | |
| 1951 | A villám kétszer csap le | Liza McStringer | |
| 1951 | Screen Snapshots: Hollywood Awards | Önmaga | Rövidfilm |
| 1954 | Johnny Guitar | Emma Small | |
| 1955 | Front Row Center | Nicole Warren / Vivian Donfield | 2 epizód |
| 1956 | Óriás | Luz Benedict | Jelölés – Oscar-díj a legjobb női mellékszereplőnek |
| 1957 | Búcsú a fegyverektől | Miss Van Campen | |
| 1957 | Wagon Train | Emily Rossiter | 1 epizód |
| 1958 | A gonosz érintése | Bandavezér | Nincs feltűntetve |
| 1959 | Múlt nyáron hirtelen | Mrs. Grace Holly | |
| 1960 | Rawhide | Mrs Martha Mushgrove | 1 epizód |
| 1960 | Rawhide | Mrs Miller | 1 epizód |
| 1959 | Riverboat | Jessie Quinn | 1 epizód |
| 1960 | Cimarron | Mrs. Sarah Wyatt | |
| 1961 | Angel Baby | Sarah Strand | |
| 1962 | Rawhide | Ada Randolph | 1 epizód |
| 1962 | Bonanza | Deborah Banning | 1 epizód |
| 1963 | The Dakotas | Jay French | 1 epizód |
| 1965 | Run Home, Slow | Nell Hagen | |
| 1965 | Rawhide | Ma Gufler | 1 epizód |
| 1966 | Elveszve az űrben | Sybilla | 1 epizód |
| 1968 | The Counterfeit Killer | Frances | |
| 1968 | Bewitched | Carlotta | 1 epizód |
| 1969 | Der heiße Tod | Thelma Diaz | |
| 1969 | Marquis de Sade: Justine | Madame Dusbois | |
| 1970 | Bonanza | Matilda Curtis | 1 epizód |
| 1971 | Gunsmoke | Rubilee Mather | 1 epizód |
| 1973 | The President's Plane Is Missing | Hester Madigan | Tévéfilm |
| 1973 | Sixteen | Ma Irtley | |
| 1973 | Az ördögűző | Pazuzu (hangja) | |
| 1975 | Who Is the Black Dahlia? | Grandmother | Tévéfilm |
| 1977 | New York fogjai | Nő az utcán | |
| 1978 | Charlie angyalai | Norma | 1 epizód |
| 1978 | Flying High | Claire | 1 epizód |
| 1979 | Airport ’79 – Concorde | Nelli | |
| 1979 | The Sacketts | Ma Sackett | 2 epizód, Minisorozat |
| 1981 | Magnum | Agatha Kimball | 1 epizód |
| 1983 | Echoes | Lillian Gerben | |
| 1986 | Amazing Stories | Miss Lestrange (hangja) | 1 epizód |
| 1988 | Cagney és Lacey | Elizabeth nővér | 1 epizód |
| 2018 | A szél másik oldala | Maggie | Utolsó filmszerepe |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b c d 'The Exorcist' actress Mercedes McCambridge dies at 85 (angol nyelven). usatoday.com. USA Today, 2004. március 17. [2005. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. november 29.)
- ↑ H.W. Wilson Company (1965. január 1.). „Current Biography Yearbook”. Current Biography Yearbook: Annual Cumulation, Kiadó: H. W. Wilson Co.. ISSN 0084-9499. (Hozzáférés: 2014. október 15.)
- ↑ „(Photo caption)”, 1941. július 6., 36. oldal. [2015. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. július 10.)
- ↑ Dunning, John. On the Air: The Encyclopedia of Old-Time Radio, Revised, New York, NY: Oxford University Press, 196. o. (1998. január 1.). ISBN 978-0-19-507678-3
- ↑ Radio Program Openings and Closings, 1931–1972. Jefferson, North Carolina: McFarland & Company, Inc., 67. o. (2003. január 1.). ISBN 978-0-7864-4925-5
- ↑ The A to Z of American Radio Soap Operas. Lanham, Maryland: Scarecrow Press, Inc., 78–79. o. (2005. január 1.). ISBN 978-0-8108-6833-5
- ↑ The 22nd Academy Awards (1950) Nominees and Winners. Academy of Motion Picture Arts and Sciences (AMPAS). [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 27.)
- ↑ Winners & Nominees 1950. The Golden Globes . Hollywood Foreign Press Association. [2022. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 2.)
- ↑ Smith, Mark Chalon. „Film : 'Johnny Guitar' Pulls Some Kinky Strings”, Los Angeles Times, 1991. február 28. (Hozzáférés: 2018. február 24.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ Gay Pauley: Woman's World: A Candid Conversation with Mercedes McCambridge (angol nyelven). upi.com. UPI, 1981. március 31. [2024. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. december 1.)
- ↑ a b c d „15 Years Later, Murder-Suicide Fades From View (Fifth Monday)”, Arkansas Business. [2024. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2024. december 1.) (angol nyelvű)
- ↑ Jones, Janie: Murder Mystery: The Mask of Mercy, 2018. július 24.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Mercedes McCambridge című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Mercedes McCambridge a PORT.hu-n (magyarul)
- Mercedes McCambridge az Internet Movie Database-ben (angolul)
