Mercator-sor
A matematikában a Mercator-sor – más néven Newton–Mercator-sor – a természetes logaritmus Taylor-sora:[1]
Összegzéses (szummázás) jelöléssel:
A sorozat a természetes logaritmushoz (1-gyel eltolva) konvergál, ha –1 < x ≤ 1.
Történet
[szerkesztés]Ezt a sort egymástól függetlenül fedezte fel Nicholas Mercator, Isaac Newton, és Gregory Saint-Vincent. Mercator publikálta először, 1668-ban, a ‘Logarithmo-technica’ című tanulmányában, ezért róla nevezték el a sort.
Deriválás
[szerkesztés]A sor a Taylor-elméletből származtatható, induktívan az lnx függvény n-edik deriválásából, x=1 –nél, melynek kezdete:
vagy kezdődhet egy véges mértani sorozattal ((t ≠ –1):
melyből:
ezt követi:
és tagonkénti integrálással
ha –1 < x ≤ 1, és a maradék tag tarta 0-hoz, míg . Ez a kifejezés iteratív módon is integrálható k-szor:
ahol
és
melyek x polinomjai
Speciális esetek
[szerkesztés]x=1 esetén a Mercator-sor egy harmonikus sor:
Komplex sorozat
[szerkesztés]A komplex hatvány sorozat ln(1 + z) Taylor-sora, ahol ln a komplex logaritmus egy ágára utal. Ez egy konvergáló sorozat egy nyílt tartományon belül , és a jellemzőjű körön, kivéve a (Abel-teszt miatt), és a konvergencia egyenletes minden zárt körön, ahol a sugár szigorúan kisebb mint 1.
Irodalom
[szerkesztés]- Reiman István: Matematika. (hely nélkül): Typotex. 2011. ISBN 978 963 279 300 9
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]- Természetes logaritmus
- Komplex logaritmus
- Konvergencia
- Taylor-sor
- Abel-teszt
- http://mathworld.wolfram.com/MercatorSeries.html
- http://www.maths.tcd.ie/pub/HistMath/People/17thCentury/RouseBall/RB_Math17C.html