Ugrás a tartalomhoz

Međugorje

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.
Međugorje (Међугорје)
Međugorje látképe
Međugorje látképe
Közigazgatás
Ország Bosznia-Hercegovina
Irányítószám88266
Körzethívószám036
Testvérvárosok
Lista
Poggio San Marcello
Népesség
Teljes népesség2306 fő (2013)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság158 m
IdőzónaCET (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 11′ 25″, k. h. 17° 40′ 40″43.190159°N 17.677860°EKoordináták: é. sz. 43° 11′ 25″, k. h. 17° 40′ 40″43.190159°N 17.677860°E
Međugorje weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Međugorje témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Kereszt a Križevac hegyen
Szent Jakab-templom
Imahelyek
Medjugorje látképe a keresztútról

Međugorje (IPA: [ˈmɛdʑuɡɔːrjɛ], jelentése: ’hegyköz’) helység Bosznia-Hercegovina Čitluk körzetében, Hercegovina többségében horvátok által lakott területén.

A helység nemzetközi ismertségre tett szert 1980-tól kezdve olyan események révén, melyekben fiatalok azt újságolták, hogy megjelent nekik Szűz Mária. A római katolikus egyház ezeket a jelenéseket nem ismerte el.[2][3] Bernhard Zaby atya Johannes Rothkranz író a „Medjugorjei hazugságok” című könyvének egyik fejezetében, vallásos szemlélet alapján írja le a jelenésekkel kapcsolatos kétségeit, a jelenéseket Lucifer művének tulajdonítva. Végkövetkeztetése: „Igaz katolikusok nem hisznek Medjugorjében!” [4] Ennek ellenére minden évben számos katolikus és más vallású keresi fel a helyet.

2019. május 12-én Henryk Hoser, a međugorjei plébánia különleges apostoli vizitátora és Luigi Pezzuto, Bosznia-Hercegovina apostoli nunciusa a kegyhely vasárnapi szentmiséjén bejelentette, hogy Ferenc pápa döntése nyomán az egyházmegyék és plébániák hivatalosan is szervezhetnek ide zarándoklatokat. Ez nem jelenti az itt történt események elismerését – azokat az Egyháznak tovább kell vizsgálnia –, de figyelembe veszi az ide látogatók által tapasztalt bőséges kegyelem gyümölcseit.[5]

Vallás

[szerkesztés]

Mária-jelenések

[szerkesztés]

Állítólag 1981. június 24. óta megjelenik ott a Szűzanya, és üzeneteket ad át, amelyek a béke, a hit, a megtérés, az ima, a böjt és a bűnbánat témáit taglalják. Minden hó 25-én egy üzenet járja be innen a világot. Csaknem egymillió zarándok látogatja meg a 4300 lakosú kisvárost. Fő temploma a Szent Jakab-templom, ahol rendszeres eucharisztikus imaórákat tartanak és lelki programot adnak a hívőknek.

Szemben más Szűz Mária-jelenésekkel Međugorje követői nemcsak úgy tisztelik mint „Boldogasszonyt” („Gospa“), hanem mint „A béke királynőjét“ is.[6]

A zarándokok száma lenyűgöző. Így például 2001 áprilisában 180 000 hívő áldozott a helyi plébánia területén és a szentmisét 4490 (bel- és külföldi) pap celebrálta együttesen. 2006 júniusában 200 000 oltáriszentséget szolgáltatott ki 4503 pap.[7]

A római katolikus egyház ezeket a jelenéseket nem ismerte el.[2][3][8]

A római katolikus egyház álláspontja Međugorje ügyében

[szerkesztés]

A világi egyház álláspontja

[szerkesztés]

A római katolikus egyház nem ismeri el Međugorjét a Mária-jelenések helyeként. Egy erre vonatkozó kérdésre a Hittani Kongregáció az 1991-ből származó, az akkori összjugoszláv püspöki konferencia ítéletével válaszolt: „Az eddigi vizsgálatok tükrében nem lehet állítani, hogy természetfeletti jelenségekről lenne szó“.[9]

Hivatalos jellegű (vagyis püspökségek és katolikus közösségek szervezésében megvalósítani kívánt) zarándokutak eszerint nem engedélyezettek. „Magán“ zarándokutak, azaz olyan privát, lelki célokból megtett utak csak azzal a feltétellel engedélyezettek, hogy azok nem egy autentikussá tétel célját követik.[9]

Egy 1998. július 22-i írásában Joseph Ratzinger kardinális, a későbbi XVI. Benedek pápa úgy nyilatkozott, hogy a neki és II. János Pál pápának tulajdonított pozitív állásfoglalások Međugorje esetében kitalációk.[10]

A Hittani Kongregáció 2008. május 30-án Tomislav Vlašić ferences atya, a jelenséget látók akkori lelki gondozója ellen (ő váltotta le Jozo Zovko atyát, akit börtönbe zártak) az egyházi tilalom (latinul interdictum) egyházi büntetését szabta ki néhány, az egyházi fegyelem elleni vétsége miatt.[11] Őt 2009-ben XVI. Benedek pápa saját kívánságára laicizálta, ezért elhagyta a ferences rendet[12]

2008-ban megerősítették, hogy egy vatikáni vizsgálóbizottságot állítottak fel. Ennek feladata – Vinko Puljić bíboros, Vrhbosna-Szarajevó érseke szerint – mind az állítólagos Mária-jelenések, mind a helyi plébánosok pásztori ténykedésének kivizsgálása.[13] A már 2006-ban felállított bizottság arra az eredményre jutott, hogy a hangoztatott jelenések nem természetfelettiek; Puljić bíboros 2009 novemberében úgy nyilatkozott, hogy további vizsgáló bizottságok felállítására sor kerülhet, azonban nincs ilyen terv.[14]

2009 novemberében a Hittani Kongregáció megerősítette a helyi püspök teljes autoritását Međugorjéra vonatkozóan és magáévá tette annak elutasító álláspontját az állítólagos jelenésekkel kapcsolatban.[3]

2010-ben felállítottak egy nemzetközi bizottságot a Vatikánban az ügy kivizsgálására, amelyeken meghallgatták többek közt Ratko Perić mosztari püspököt, valamint Ivan Sesar hercegovinai ferences tartományfőnököt. Mirjana Soldo látnok 2011. június 8-án az olaszországi Terniben, Ivan Dragićević látnok június 12-én Münchenben tett vallomást. Nem ismeretes, hogy a látnokokat a korábban elvégzett tudományos vizsgálatokon felül újabbaknak is alávetik-e majd. 2014. január 17-én volt a záróülés. Az eredményeket a Hittani Kongregációnak adták át további vizsgálatra.[15][16]

Az egyházmegye püspökének álláspontja

[szerkesztés]

Ratko Perić, a Mostar-Duvno püspökség püspöke ugyanúgy, mint előde Pavao Žanić a hangoztatott jelenésekkel szemben nagyon szkeptikus állásponton van. Előadásaiban és írásaiban ismételten azt nyilatkozta, hogy a jelenés szemtanúinak adatai nagyon bizonytalan lábakon állnak és az ő jövendöléseik kontextusában a trükközés és hazugság vádjával illette a szemtanúkat[10] A međugorjei plébániatemplomban 2006. június 15-én tartott prédikációjában annak adott hangot, hogy időközben valami az „egyházszakadáshoz hasonló” lépett fel.[17]

Az eddigi helyi illetékességű püspököknek ezeket a negatív nyilatkozatait, mint az évtizedes, a helyi püspök 1995-beni túszulejtéséig tartó – a hercegovinai ferencesek és követőik valamint a helyi püspökség közötti – eszkalálódó helyi konfliktus fényében érthetjük meg.[18]

2009. június 12-én Perić püspök az Oasi della Pace („A béke oázisa“) közösségnek, amely a međugorjei kápolnában működött, megtiltotta a belépést a püspökség területére. Megtiltotta a plébániának is, hogy önmagát „szent helynek“ nevezze, valamint, hogy az állítólagos személyre szóló kinyilatkoztatásokat terjessze.[2]

Intézmények

[szerkesztés]
Máriás lelkiség
Mária-jelenések
Mária-kegyhelyek
Kapcsolódó témák
Sablon:Szűz Mária

Plébánia

[szerkesztés]

A Sveti Jakov hitközség Međugorje mellett magába foglalja Bijakovići, Vionica, Miletina és Šurmanci.[19] A hercegovinai tartomány ferences rendje gondozása alatt áll.

Szociális intézmények

[szerkesztés]

Međugorjében több intézmény van, amely a segítségre szorulóknak segít. Ezeket Slavko Barbarić atya kezdeményezésére hozták létre.

A „Dorf Cenacolo“ (olasz nyelvű neve a Coenaculumnak) és a drog-központ „Campo della vita“ (olasz nyelvű neve az élet helyének) azok az intézmények, melyek a fiataloknak segítenek megszabadulni káros szenvedélyüktől.

A „Majčino selo“ (horvát neve az anya-falunak) olyan intézmény, amely árva gyermekek iskola előtti nevelését és szociális gondozását szolgálja. A boszniai háború alatt az elesett katonák gyermekei és gyermekeiket egyedül nevelő anyák, megerőszakolt nők találtak itt szállást és ellátást.

Rádióadó

[szerkesztés]

Međugorje rendelkezik saját rádióadóval (Radio „Mir“ Međugorje – „Béke rádió Međugorje), melynek adását világszerte hallhatjuk.

Rendezvények

[szerkesztés]

A hely a világ minden tájáról vonzza a fiatalokat. Minden nyáron van egy Međugorjei ifjúsági fesztivál, amelyen ezrével vesznek részt fiatalok.[20]

Évi egy alkalommal maratont rendeznek Grudetól Ljubuškin át Međugorjéig. Ennek a mottója „Gospához futunk“.[21]

Történelme

[szerkesztés]

Korai történelme

[szerkesztés]

1566 óta létezik Međugorjétól keletre a Neretva-völgyben a Žitomislići szerb-ortodox kolostor.[22] A középkorban felállított sírkövek megmaradtak a mai napig a Groblje Srebrenica temetőben (Miletina negyed) és a Vionica negyedben.[23] A Miletina negyed temetőjének területén megmaradtak még római kori építmények is, melyeknek maradványeit eddig nem teljesen ásták ki.[24]

19. század és 20. század eleje

[szerkesztés]

1882-ben megépült a vasútvonal Mostar és a dalmát Adriapart között a Šurmanci negyedben lévő vasútállomással, amellyel az egykori falu bekapcsolódott a vasúti hálózatba.

A Sveti Jakov katolikus plébániát 1892-ben Paškal Buconjić vom Mosta-i püspök hívta életre. A 12 méter magas betonfeszület a Križevacon (Kereszhegy) nevű hegyen, mely a kálváriát (križni put) lezárja 1934-ben készült el.[19][25]

A második világháború

[szerkesztés]

1941-ben, amikor is Međugorje a Független Horvátországhoz tartozott, a Žitomislići kolostort az usztasák feldúlták és felgyújtották a refektoriumot.[22]

1941. június 21-én. Az usztasák a Šurmanci negyedben vérfürdőt hajtottak végre 559 szerb civil áldozattal, ami az illetékes Alojzije Mišić püspököt arra indította, hogy 1941 szeptemberében tiltakozó levelet írjon a zágrábi érseknek Alojzije Stepinacnak. Jugoszlávia kommunista kormánya az üreget, melyben a tetemek voltak, egy betonlappal lezáratta, emiatt ezeket csak 1989-ben exhumálthatták és temethették el a szomszédos Čapljina Prebilovci temetőjében.[26]

Zarándokhellyé válás

[szerkesztés]

1981. június 24-én jelentek meg az első hírek a Mária-jelenésekről a Crnica hegyén (Bijakovići negyed) és kevéssel később az első erre vonatkozó összeütközések a jugoszláv állammal. A zarándokok adakozásait a rendőrség lefoglalta és a úgynevezett jelenések hegyéhez vezető utat átmenetileg lezárta.[27]

1981 októberében Jozo Zovko plébánost – náci összeesküvésben való állítólagos részvételéért három és féléves szabadságvesztésre és kényszermunkára ítélték. Miután többek közt az Amnesty International a szabadlábra helyezését követelte és fellebbezéssel élt, a büntetést a jugoszláv legfelsőbb bíróság másfél évre mérsékelte és 1983-ban a plébános büntetése letelt.[28][29]

Jugoszlávia szétesése utolsó éveiben a zarándokforgalmat az állam többé nem akadályozta.[27]

Međugorje a boszniai háború idején

[szerkesztés]

A Horvát Védelmi Erők hatáskörében maradt Međugorje a boszniai háború idején és 1993-ban de facto a nemzetközi elismertség nélküli Bosznia-hercegovinai Köztársaság része lett. A Daytoni békeszerződés révén Međugorje 1995-ben a többségében bosnyák- és horvátlakta Bosznia-hercegovinai Föderáció része lett.

1992 júliusában a helység a Horvát Védelmi Tanács által kezdeményeztt úgynevezett etnikai tisztogatás kiinduló pontja lett, mely a Žitomislići szerb-ortodox kolostor teljes lerombolásával járt.[22][30] 1993-tól a horvát hadurak a közelben öt nagyobb hadifogolytábort létesítettek, köztük a Dretelj tábort. Ezekben állítólag bosnyák és szerb foglyokat kínoztak és gyilkoltak meg.[31][32][33] A ferences rend Bijakovići negyedben lévő telkét, a podbrdo („jelenések hegye“) alatt egy helyi fegyverkereskedő szabadcsapata aknavetők gyakorlóterének használta.[34]

1995. április 2-án, a püspökségen belüli egyházi konfliktus csúcspontján Ratko Perić püspököt a horvát usztasa túszul ejtette, összeverte és egy a međugorjei ferences kápolnába vitték. Fogsága csak tíz óráig tartott, mert a mostari polgármester kezdeményezésére az ENSZ védelmi csapat fegyveres konfliktus nélkül kiszabadította.[32][35][36]

Fejlemények a boszniai háború után

[szerkesztés]

Nyugat-Hercegovinában maradtak ENSZ-békefentartó csapatok a háborút követően és végre béke lett. Ante Jelavić politikus törekvései saját horvát entitás létrehozására sikertelenek maradtak, így Međugorje a Bosznia-hercegovinai Föderációban maradt.

A háború utáni idők gyors gazdasági fellendülést hoztak. A zarándokok számára a község több ezer ágynyi szálláshelyet biztosít hotelekben és panziókban. Medjugorje az évenkénti mintegy egymillió látogatójával Bosznia-Hercegovina legtöbb szállodai éjszakáját biztosítja.

Mostar és repülőtere kb. 20 kilométerre van észak felé. Ezt 1991-ben bezárták ugyan, de már 1998-ban ismét a polgári légiközlekedés része lett, ami sok turista számára egyszerű megközelítési lehetőség. Kiépült a közutak hálózata is. Šurmanciban van vasútállomás is a Neretva-völgy alsó szakaszán, a Ploče és Szarajevo közti vonalszakaszon.[37]

2001. április 6-án a környék több, részben erőszakos tüntetés helye lett. Ezeket többek közt az ENSZ védelmi csapat intézkedése, a Hercegovačka banka helyi bankfiókjának bezárása váltotta ki. A bank biztosította a pénzügyi forgalom nagy részét Hercegovinában és rajta keresztül jutottak el a nemzetközi pénzadományok Međugorje számára. A bezárás indoka a gazdasági bűnözés volt, amely miatt a bankot átvizsgálták. A ferences rend, melyhez a helyi plébánia is tartozik, a bank részvényese volt.[38][39][40]

Neves polgárai

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ FEDERAL OFFICE OF STATISTICS
  2. ↑ a b c Bistum Mostar-Duvno: Il contesto di „fenomeno di Medjugorje“, 2009. szeptember 26. (olaszul)
  3. ↑ a b c Cardinal Schönborn’s visit to Medjugorje 'not a statement,' spokesman says (Schönborn kardinális látogatása Medjugorjéban 'nem számít nyilatkozatnak,' mondja a szóvivő ) Archiválva 2009. november 20-i dátummal a Wayback Machine-ben, Catholic News Agency, 2009. november 16.
  4. ↑ Részletek Johannes Rothkranz könyvéből. [2008. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 8.)
  5. ↑ Vatican News; Thullner Zsuzsanna: Ferenc pápa jóváhagyta a međugorjei zarándoklatokat. Magyar Kurír, 2019. május 13. (Hozzáférés: 2023. augusztus 28.)
  6. ↑ Novene zur Königin des Friedens Archiválva 2007. október 26-i dátummal a Wayback Machine-ben auf medjugorje.ws.
  7. ↑ A plébánia statisztikája (Áttekintés). [2009. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 24.)
  8. ↑ http://www.katolikus-honlap.hu/regi1_elemei/Page536.htm
  9. ↑ a b Zenit hírügynökség: Medjugorje: 20 évvel később, a kérdések tovább megmaradnak[halott link], 2001. július 3.
  10. ↑ a b Perić püspök állásfoglalásának angol fordítása, 2004. február 17..
  11. ↑ Mostar-Duvno püspöke hozta nyilvánosságra a döntést Archiválva 2008. szeptember 6-i dátummal a Wayback Machine-ben 2008. augusztus 31.
  12. ↑ Tomislav Vlašić atyát laikusnak nyilvánította az egyház Archiválva 2010. január 17-i dátummal a Wayback Machine-ben, kath.net, 2009. július 30.
  13. ↑ Vatikan/Bosnien-Herzegowina: Medjugorje vizsgálóbizottság Archiválva 2009. július 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, Radio Vatikan, 2008. július 8.
  14. ↑ Bosnian Cardinal denies claims of Vatican commission for Medjugorje (A boszniai kardinális cáfolja a vatikán komisszióval kapcsolatos állításokat), Catholic News Agency, 2009.november 20.
  15. ↑ Magyar Kurír: Hamarosan a vatikáni bizottság elé lépnek a međugorjei látnokok
  16. ↑ Magyar Kurír: Befejezte munkáját a medjugorjei vizsgálóbizottság
  17. ↑ Perić püspök prédikációjának angol fordítása, 2006. június 15..
  18. ↑ Egy püspök megtiltja a pápai szónok, Cantalamessa fellépését Archiválva 2009. július 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, cikk a kath.net-en 2007. június 19-én
  19. ↑ a b Medjugorje, Helységleírás a truepeace.com.au honlapján
  20. ↑ Međugorjei ifjúsági fesztivál 2007, német cikk a www.medjugorje.de lapon
  21. ↑ A Peace Marathon Međugorje honlapja. [2008. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 24.)
  22. ↑ a b c Riedlmayer András: Zitomislici, Haverford College, dátum nélküli, az Internet Archiveban
  23. ↑ Franjo Sušac: Stećci Archiválva 2013. december 8-i dátummal a Wayback Machine-ben, Turistička zajednica općine Čitluk, 2002; vesd össze ehhez még Térkép Archiválva 2013. augusztus 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
  24. ↑ Az Informativni Centar Međugorje honlapján a helytörténet bemutatása. [2008. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 24.)
  25. ↑ Medjugorje a friedenskoenigin.de honlapon
  26. ↑ Roger Cohen: Szerbiai egyház meggátolja a pápa Belgrádi látogatását, New York Times, 1994. szeptember 6.
  27. ↑ a b Ulrike Rudberg: Esténként, mikor Maria jön. Archiválva 2009. július 7-i dátummal a Wayback Machine-ben Die Zeit, 26. Juni 1987
  28. ↑ Pater Jozo Zovko Archiválva 2010. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben a medjugorje.de honlapján
  29. ↑ Jozo Zovko Archiválva 2011. július 13-i dátummal a Wayback Machine-ben, a Kathpedia által közölt életrajz
  30. ↑ Zitomislici ortodox kolostor Hercegovinában újjáépült Archiválva 2007. október 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, Kathpress, Bécs, 112/2005 jelentés
  31. ↑ Bosnia Camp Guard Convicted in Denmark, New York Times, 23 November 1994
  32. ↑ a b Michael Sells: Crosses of Blood, Sociology of Religion Archiválva 1999. május 8-i dátummal a Wayback Machine-ben, Wake Forest University, Winston-Salem, Herbst 2003
  33. ↑ Bojan Aleksov, Marian Apparitions and the Yugoslav Crisis Archiválva 2007. március 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, Central European University, Budapest, Juni 2004
  34. ↑ Mart Bax: Warlords, Priests and The Politics of Ethnic Cleansing Archiválva 2011. május 21-i dátummal a Wayback Machine-ben, Wayne State University, [[Detroit (Michigan)|]], 2000
  35. ↑ E. Michael Jones: The Ghosts of Surmanci, South Bend (Indiana), Februar 1998
  36. ↑ René Laurentin: Medjugorje Testament, Ave Maria Press, Toronto 1998, ISBN 0-9697382-6-9, zitiert von Craig L. Heimbichner
  37. ↑ Šurmanci vasútállomás
  38. ↑ East European Constitutional Review Archiválva 2008. augusztus 21-i dátummal a Wayback Machine-ben, New York University, 2001
  39. ↑ A NATO helyzetelemzése 2001. április 18.
  40. ↑ Bíráló állásfoglalás Archiválva 2009. július 24-i dátummal a Wayback Machine-ben a hercegbosna.org honlapján (2001)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Međugorje című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Međugorje&oldid=26972618”