Ugrás a tartalomhoz

Maszáj oroszlán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maszáj oroszlán
Rendszertani besorolás
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Maszáj oroszlán témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Maszáj oroszlán témájú kategóriát.

A maszáj oroszlán az emlősök osztályába, a macskafélék (Felidae) családjába tartozó oroszlán (Panthera leo) egyik még viszonylag gyakori alfaja.

Leírása

[szerkesztés]

A maszáj oroszlánt mint alfajt Oscar Rudolf Neumann írta le először. A maszáj oroszlánok hímjei a farokkal együtt elérik a 2,5-3 méteres hosszúságot, nőstények általában kisebbek, testhosszuk 2,3-2,6 méter. A hímek súlya eléri a 150–230 kg-ot, a nőstényeké pedig a 100–165 kg-ot. A hím és a nőstény oroszlánok marmagassága egyaránt 90–115 cm.

A maszáj oroszlánok sörénye sokféle lehet. A sörény növekedése közvetlen kapcsolatban áll az életkorral: az idősebb hímek sörénye szélesebb, mint a fiatalabb egyedeké; a sörény 4-5 éves korukig nő, ekkor érik el az oroszlánok az ivarérettséget. A 800 méter feletti magasságú területeken élő hímeknek masszívabb sörényük van, mint a Kelet- és Észak-Kenyában, a meleg és nedves alföldön élő hímeknek, ahol a hímek sörénye ritkább, vagy egyáltalán nincs sörényük.

Élőhelyük

[szerkesztés]

A maszáj oroszlán elterjedési területe Kelet-Afrika, Etiópiától és Kenyától Tanzániáig és Mozambikig. Az alfaj viszonylag gyakori a jól védett területeken, például a Serengeti Nemzeti Parkban.

A Serengeti Nemzeti Parkban 1966-ban kezdődött az oroszlánfalkák megfigyelése. 1966 és 1972 között két megfigyelt oroszlánfalkában egyenként hét és tíz nőstény egyed volt. A nőstényeknek átlagosan 23 havonta egyszer született kölyke, az alomban két-három kölyökkel. Az 1970-ig született 87 kölyök közül csak 12 érte meg a kétéves kort. A kölykök éhen haltak azokban a hónapokban, amikor nem állt rendelkezésre elég zsákmány, vagy általában a falkák új hímek általi átvételét követően is. A közösségben élő hím oroszlánok szoros kapcsolatban álltak egymással.

Táplálkozásuk

[szerkesztés]

Élőhelyüket nagyrészt lefedi a Serengeti Nemzeti Parkban élő fehérszakállú gnú (a csíkos gnú egyik alfaja) éves vándorlása alatt bejárt terület. Ezenkívül főbb tápláléka a Thomson-gazella és az alföldi zebra. Egyes falkák még a maszáj zsiráfot is elejtik.A vadászatban szinte mindig csak a nőstények vesznek részt a hímek csak akkor segítenek a vadászatban,ha a préda kafferbivaly/nílusi víziló.Még akkor segítenek,ha afrikai elefánt borjú a préda.

Szaporodás

[szerkesztés]

A maszáj oroszlán alomnagysága a legváltozóbb. Általában 3-4 kölyök születik,de feljegyeztek egy példányt akinek 8 kölyke volt.Ennél az alfajnál tűnnek el legkorábban a foltok,már 2,5 hónapos korban el tűnnek.A kölyköket a nőstény 5 hetes korban viszi el bemutatni a falkának addig elrejti őket.Amikor a kölykök már a falkában vannak,akkor vannak a legnagyobb biztonságban.A hím kölykök 2,8-3 éves korban hagyják el a falkát a nőstények egész életüket a szülőfalkában töltik.A vadonban a hímek élettartalma 5-10 évig, a nőstényeké 7-16 évig tart.

Maszáj oroszlán a törzsi mítoszokban és a modern világban

[szerkesztés]

A maszáj oroszlán a maszáj törzs egyik legfontosabb törzsi alakja.A maszájoknál mindid is nagy jelentősége volt az oroszlán vadászatnak. Általában 3-4 maszáj körül vesz egy hím oroszlánt, és addig támadják ameddig kimerül. Ekkor a rangidős megöli őt. Amikor elérik a felnőtt kort a fiatal férfiak nekivágnak a vadonnak, hohy elejtsenek egy veszedelmes állatot, ilyen az oroszlán az elefánt és az orrszarvú. Manapság leginkább a sport vadászat veszélyezteti az alfajt. Az alfajt gyakran tenyésztik az úgynevezett ketreces, vagy konzerv vadászatra.

Források

[szerkesztés]
  • Kitchener A. C., Breitenmoser-Würsten C., Eizirik E., Gentry A., Werdelin L., Wilting A., Yamaguchi N., Abramov A. V., Christiansen P., Driscoll C., Duckworth J. W., Johnson W., Luo S.-J., Meijaard E., O’Donoghue P., Sanderson J., Seymour K., Bruford M., Groves C., Hoffmann M., Nowell K., Timmons Z., Tobe S. A revised taxonomy of the Felidae: The final report of the Cat Classification Task Force of the IUCN Cat Specialist Group (англ.) // Cat News : journal. — 2017. — Vol. Special Issue 11. — P. 71—73. Архивировано 30 июля 2018 года.
  • Гептнер В. Г., Наумов Н. П. Млекопитающие Советского Союза. Хищные (гиены и кошки). — М.: Высшая школа, 1972. — Т. 2 Ч. 2. — С. 82.
  • Panthera leo melanochaita (англ.). The IUCN Red List of Threatened Species. doi:10.2305/IUCN.UK.2016-3.RLTS.T15951A107265605.en.
  • Bauer H., Chapron G., Nowell K., Henschel P., Funston P., Hunter L. T., Macdonald D. W., Packer C. Lion (Panthera leo) populations are declining rapidly across Africa, except in intensively managed areas (англ.) // Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America : journal. — 2015. — Vol. 112, no. 48. — P. 14894—14899. — doi:10.1073/pnas.1500664112. — Bibcode: 2015PNAS..11214894B. — PMID 26504235. — PMC 4672814. Архивировано 29 октября 2019 года.
  • IUCN Cat Specialist Group. Conservation Strategy for the Lion Panthera leo in Eastern and Southern Africa (англ.). — Pretoria, South Africa: IUCN, 2006. Архивировано 3 августа 2020 года.
  • G. L. Smuts, G. A. Robinson, I. J. Whyte. Comparative growth of wild male and female lions (Panthera led) (англ.) // Journal of Zoology. — 2009. — Vol. 190, iss. 3. — P. 365—373. — doi:10.1111/j.1469-7998.1980.tb01433.x.
  • Keet D. F., Kriek N. P. J. & Mills M. G. L. The epidemiology of tuberculosis in free-ranging lions in the Kruger National Park (Report). — South African National Parks, 1999. Архивировано 2 июля 2021 года.
  • Calder, W. A. Skeletal muscle. Size, Function, and Life History. — New York: Courier Corporation, 1996. — С. 17—21. — ISBN 978-0-486-69191-6.
  • D. Dwight Davis. Allometric relationships in Lions vs. Domestic Cats (англ.) // Evolution. — 1962. — Vol. 16, iss. 4. — P. 505—514. — doi:10.1111/j.1558-5646.1962.tb03240.x. Архивировано 25 сентября 2021 года.
  • Guggisberg C. A. W. "Lion Panthera leo (Linnaeus, 1758)". Wild Cats of the World. — New York: Taplinger Publishing, 1975. — С. 138—179. — ISBN 978-0-8008-8324-9.
  • Nowell K., Jackson P. African lion (PDF). Wild Cats: Status Survey and Conservation Action Plan. — Gland, Switzerland: IUCN/SSC Cat Specialist Group, 1996. — С. 17—21. — ISBN 978-2-8317-0045-8. Архивировано 7 августа 2007 года.
  • Wood, G. L. The Guinness Book of Animal Facts and Feats (Third ed.). — Enfield, Middlesex: Guinness Superlatives Ltd., 1982. — ISBN 978-0-85112-235-9.
  • East African Business Digest. — University Press of Africa, 1963.
  • Smith C. H. Black maned lion Leo melanochaitus // The Naturalist's Library. Vol. 15 Mammalia (англ.) / W. Jardine. — London: Chatto and Windus (англ.)рус., 1842. — P. Plate X, 177.
  • Noack T. Felis leo (неопр.) // Jahrbuch der Hamburgischen Wissenschaftlichen Anstalten. — 1891. — Т. 9, № 1. — С. 120.
  • Neumann O. Die von mir in den Jahren 1892–95 in Ost- und Central-Afrika, speciell in den Massai-Ländern und den Ländern am Victoria Nyansa gesammelten und beobachteten Säugethiere (нем.) // Zoologische Jahrbücher. Abtheilung für Systematik, Geographie und Biologie der Thiere : magazin. — 1900. — Bd. 13, Nr. VI. — S. 529—562.
  • Lönnberg E. Mammals // Wissenschaftliche Ergebnisse der Schwedischen Zoologischen Expedition nach dem Kilimandjaro, dem Meru und den umgebenden Massaisteppen Deutsch-Ostafrikas 1905–1906. Volume 1 (нем.) / Y. Sjöstedt. — Stockholm: P. Palmquists Aktiebolag, 1910. — S. 1—58, Plate 1—7.
  • Heller E. New races of carnivores and baboons from equatorial Africa and Abyssinia (англ.) // Smithsonian Miscellaneous Collections : journal. — 1913. — Vol. 61, no. 19. — P. 1—12.
  • Lönnberg E. New and rare mammals from Congo (англ.) // Revue de Zoologie Africaine. — 1914. — No. 3. — P. 273—278.
  • Allen, J. A. Carnivora Collected By The American Museum Congo Expedition (англ.) // Bulletin of the American Museum of Natural History (англ.)рус. : journal. — 1924. — Vol. 47. — P. 73—281.
  • Roberts A. New forms of African mammals (англ.) // Annals of the Transvaal Museum. — 1929. — Vol. 21, no. 13. — P. 82—121.
  • Roberts A. Descriptions of some new subspecies of mammals (англ.) // Annals of the Transvaal Museum. — 1948. — Vol. 21, no. 1. — P. 63—69.
  • Zukowsky L. Eine neue Löwenrasse als weiterer Beleg für die Verzwergung der Wirbeltierfauna des afrikanischen Osthorns (нем.) // Milu, Wissenschaftliche und Kulturelle Mitteilungen aus dem Tierpark Berlin : magazin. — 1964. — Nr. 1. — S. 269—273.
  • Mazak V. Notes on the Black-maned Lion of the Cape, Panthera leo melanochaita (Ch. H. Smith, 1842) and a Revised List of the Preserved Specimens (англ.) // Verhandelingen Koninklijke Nederlandse Akademie van Wetenschappen : journal. — 1975. — No. 64. — P. 1—44.
  • Allen G. M. A Checklist of African Mammals (англ.). — Bulletin of the Museum of Comparative Zoology at Harvard College. — Cambridge, Mass. : The Museum, 1939. — Vol. 83. — P. 1—763.
  • Lundholm B. A skull of a Cape lioness (Felis leo melanochaitus H. Smith (англ.) // Annals of the Transvaal Museum : journal. — 1952. — No. 32. — P. 21—24.
  • Hemmer H. Untersuchungen zur Stammesgeschichte der Pantherkatzen (Pantherinae) Teil 3. Zur Artgeschichte des Löwen Panthera (Panthera) leo (Linnaeus, 1758) (нем.) // Veröffentlichungen der Zoologischen Staatssammlung : magazin. — 1974. — Bd. 17. — S. 167—280.
  • Wozencraft W. C. Panthera leo // Mammal Species of the World (англ.) / D. E. Wilson, D. M. Reeder. — 3rd. — Johns Hopkins University Press, 2005. — ISBN 978-0-8018-8221-0.
  • Pocock R. I. The lions of Asia (англ.) // Journal of the Bombay Natural Historical Society. — 1930. — Vol. 34. — P. 638—665.
  • Ellerman J. R., Morrison-Scott T. C. S. Subgenus Leo Oken, 1816, (Brehm, 1829) // Checklist of Palaearctic and Indian Mammals 1758 to 1946 (англ.). — Second. — London: British Museum (Natural History), 1966. — P. 319.
  • Meester J., Setzer H. W. The mammals of Africa. An identification manual (англ.). — Washington, DC: Smithsonian Institution Press, 1977.
  • Yamaguchi N. The Barbary lion and the Cape lion: their phylogenetic places and conservation (англ.) // African Lion Working Group News : journal. — 2000. — Vol. 1. — P. 9—11. Архивировано 4 марта 2016 года.
  • Barnett R., Yamaguchi N., Barnes I., Cooper A. Lost populations and preserving genetic diversity in the lion Panthera leo: Implications for its ex situ conservation (англ.) // Conservation Genetics : journal. — 2006. — Vol. 7, no. 4. — P. 507—514. — doi:10.1007/s10592-005-9062-0. Архивировано 24 августа 2006 года.
  • After McKenna & Bell, 1997, with recent species from Nowak, 1991 (англ.). Дата обращения: 6 октября 2009. Архивировано 18 августа 2011 года.
  • https://vadaszutak.hu/wp-content/uploads/2018/10/oroszlan-UJ-01k.jpg
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Maszáj_oroszlán”