Ugrás a tartalomhoz

Marisa Sannia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marisa Sannia
1968 júliusában
1968 júliusában
Életrajzi adatok
Született1947. február 15.
 Olaszország
Iglesias, Szardínia, Olaszország
Elhunyt2008. április 14. (61 évesen)
 Olaszország
Cagliari, Szardínia, Olaszország
Pályafutás
Műfajokpop, musical, etno-pop
Hangszerének
Tevékenység
KiadókCGD

Marisa Sannia weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Marisa Sannia témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Marisa Sannia (1947. február 15., Iglesias, Szardínia, Olaszország2008. április 14., Cagliari, Szardínia, Olaszország) olasz könnyűzenei énekesnő, aki az életét nagyrészt Szardínián élte le.[1] Sikeres popénekesnőként kezdte a pályáját, az 1960-as években, első nagy sikerét a sanremói Dalfesztiválon aratta Don Backy Casa bianca című dalával, amelyet Ornella Vanonival közösen vitt diadalra, és amely később magyar nyelven is sikerdal volt Ambrus Kyri előadásában. A Walt Disney rajzfilmek slágereinek olasz nyelvű tolmácsolója; további slágerei voltak még: Una lacrima, La compagnia, L'amore è una colomba, Com'è dolce la sera stasera, La mia terra, Amore, amore. Később nemcsak előadóként, hanem dalszerzőként, színésznőként, végül művészeti kutatóként is tevékenykedett; a könnyűzene mellett a népzenét és az etno-popot is művelte, olasz és szárd nyelven. Hatvankettedik életévében hunyt el Cagliariban.[1]

Élete

[szerkesztés]

Énekesi pályája az 1960-as évek elején indult, amikor az addig sikeres kosárlabdázó tinilány megnyert egy dalversenyt, aminek eredményeként lehetőséget kapott lemezszerződés megkötésére a Fonit Cetra kiadóval. Első televíziós fellépése 1967-ben történt, ennek hatására még abban az évben további kislemezei jelentek meg – egyikkel elnyerte a lemezkritikusok díját –, és részt vehetett a Festivalbaron is, ahol harmadik helyezett lett a fiatal előadók között. Felfedezői Sergio Endrigo és Luis Enriquez Bacalov, akik első éveiben útját egyengették. Népszerűsége 1968-ban tovább emelkedett, amikor második helyen végzett a Sanremói Dalfesztiválon, Don Backy Casa bianca című dalával. A szám magyar nyelven is sláger lett Ambrus Kyri tolmácsolásában, Van egy kicsi házikó címmel (ebben a változatában elhangzott Tarr Béla Panelkapcsolat című filmjében is), és a fesztiválsikerek hatására Pietro Germi Alfredo, Alfredo című mozifilmjében is elhangzik.

Első nagylemeze sanremói sikerét követően jelent meg, 1968-ban, Marisa Sannia címmel, a Fonit Cetránál; ezt két év múlva követte a második nagylemeze, amelyet a CGD kiadó adott ki Marisa Sannia canta Sergio Endrigo... e le sue canzoni címmel. Közben néhány filmben is szerepet vállalt, illetve különféle zenei rendezvényeken működött közre. Az 1970-es évek elejétől érdeklődése a színpadi zenélés felé fordult, két sikeres musicalben is szerepelt. Részt vett egy gyerekeknek szóló lemez elkészítésében, 1973-ban pedig újabb nagylemeze jelent meg, ezúttal az EMI Italiánánál, amelyen Walt Disney-filmek dalait énekelte, címe pedig Marisa nel Paese delle Meraviglie (Marisa Csodaországban) volt. Negyedik, 1976-ban kiadott albuma, amely a La pasta scotta címet viselte, és a CBS lemezkiadó jelentette meg, már saját szerzeményű dalait tartalmazta. Az 1980-as években ismét közreműködött néhány tévéfilmben, többek között egy George Sand-ról szóló filmdrámában, majd 1984-ben ismét fellépett a sanremói fesztiválon, ami után hosszú időre visszavonult a színpadtól.

Közel egy évtizedes hallgatás után, 1993-ban adta ki első CD-jét, Sa oghe de su Entu e de su mare címmel; a korongon szereplő dalok egy, a 20. század első felében élt, szárd nyelven alkotó költő verseire születtek meg. 1997-ben újabb CD-je jelent meg Melagranàda címmel, ennek dalszövegeit Francesco Masala két nyelven alkotó kortárs szárd költő szerezte. Harmadik, 2003-ban kiadott CD-je szintén szárd nyelven született meg, Nanas e Janas címmel, ennek dalait és dalszövegeit is ő maga szerezte; ebben az időben már aktívan kutatta is a szardíniai nyelvi és zenei hagyományokat. Utolsó lemeze már posztumusz jelent meg, 2008 novemberében, Rosa de papel címen; a 12 dalból álló CD Federico García Lorca életének és költészetének állított emléket.

Gyors lefolyású, súlyos betegségben halt meg, 2008. április 14-én.

Diszkográfia

[szerkesztés]

Nagylemezek

[szerkesztés]
  • Marisa Sannia (Fonit Cetra, 1968)
  • Marisa Sannia canta Sergio Endrigo e le sue canzoni (CGD, 1970)
  • Marisa nel paese delle meraviglie (EMI Italiana, 1973)
  • La pasta scotta (CBS, 1976)
  • Sa oghe de su entu e de su mare (Tekno Record, 1993)
  • Melagranàda (Nar, 1997)
  • Nanas e janas (Nar, 2003)
  • Rosa de papel (Felmay) (2008)

Filmográfia

[szerkesztés]
  • 1967 – I ragazzi di Bandiera Gialla (rendezte Mariano Laurenti)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Addio alla cantante Marisa Sannia da „Casa bianca” a Garcia Lorca”, La Repubblica, 2008. április 15. (Hozzáférés: 2008. május 8.) 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Marisa Sannia című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.