Marisa Berenson
| Marisa Berenson | |
 | |
| A 2009-es Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon | |
| Született | Vittoria Marisa Schiaparelli Berenson 1947. február 15. (77 éves)[1][2][3][4] Franciaország[5] |
| Állampolgársága | amerikai |
| Szülei | Robert L. Berenson |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Heathfield School |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Marisa Berenson témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vittoria Marisa Schiaparelli Berenson (New York, 1947. február 15. –) amerikai színésznő és egykori modell.[6] A Vogue és a Time címlapján tűnt fel, és elnyerte a National Board of Review díjat a legjobb női mellékszereplőnek járó Natalia Landauer szerepéért az 1972-es Kabaré című filmben. A szereppel Golden Globe- és BAFTA-díjra is jelölték. További filmes szereplései közé tartozik a Halál Velencében (1971), Barry Lyndon (1975), S.O.B. (1981) és Szerelem vagyok (2009).
2001-ben debütált a Broadway-n a Design for Living felújításában.
Korai évei
[szerkesztés]Gyermekkora
[szerkesztés]Berenson New Yorkban született, két lánya idősebbikén. Apja, Robert Lawrence Berenson amerikai karrierdiplomata volt, akiből oroszországi és lengyel zsidó származású hajózási vezető lett, és családja eredeti vezetékneve Valvrojenski volt.[7][8] Édesanyja Maria-Luisa Yvonne "Gogo" Radha de Wendt Schiaparelli volt, olasz, svájci és francia származású társasági ember.[9]
Családja
[szerkesztés]Berenson anyai nagyanyja Elsa Schiaparelli divattervező volt,[10] anyai nagyapja pedig Wilhelm de Wendt de Kerlor, teozófus és pszichikai médium.[11] Húga, Berinthia modell, színésznő és fotós lett, és Berry Berenson néven ismerték. Anthony Perkins színész vette feleségül. Berry Berenson 2001. szeptember 11-én New Yorkban halt meg.
Egyúttal dédunokája Giovanni Schiaparelli olasz csillagásznak, aki elsőként írta le a Mars-csatornákat, és másodunokatestvére Bernard Berenson művészeti szakértőnek és testvérének, Senda Berensonnak, egy sportolónak és oktatónak. az első két nő egyike, akit a Kosárlabda Hírességek Csarnokába választottak.[12]
Pályája
[szerkesztés]A Vogue szerkesztője, Diana Vreeland által tinédzserként felfedezett divatmodell[13] Berenson az 1960-as években került előtérbe. Feltűnt a Vogue 1970. júliusi számának címlapján, valamint a Time címlapján 1975. december 15-én. Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején számos divatbemutatón jelent meg a Vogue-ban. „A színpad királynőjeként” ismerték fiatalkorában éjszakai klubokban és más társasági helyszíneken való gyakori megjelenése miatt, Yves Saint-Laurent pedig „a hetvenes évek lányának” nevezte.
Berenson korai filmszerepei között volt Gustav von Aschenbach felesége Luchino Visconti 1971-es Halál Velencében című filmjében és Natalia Landauer, a zsidó áruház örökösnője a Kabaré című 1972-es filmben. Ez utóbbi szerep két Golden Globe-jelölést, egy BAFTA-jelölést és a National Board of Review díját eredményezte.
Ő alakította a tragikus szépséget, Lady Lyndont Stanley Kubrick Barry Lyndon (1975) című filmjében.[14] Vincent Canby, a The New York Times munkatársa ezt írta róla: „Marisa Berenson pompásan illik a jelmezeihez és a parókájához.”[15] Felidézte Kubrick rendezése alatt szerzett tapasztalatait: „Nagyon kedveltem őt. Remek száraz humora volt. Azzal szemben, amilyennek általában gondolják, ez a reális kép róla. Maximalista volt, miként minden rendező, akikkel dolgoztam. Rendkívüli filmeket alkotott.”
Berenson további fellépései közé tartozik a Casanova & Co. (1977), a Killer Fish (1979), a Blake Edwards S.O.B. vígjáték (1981), Sigmund Freud titkos naplója (1984) és Clint Eastwood White Hunter Black Heart (1990) című filmje. valamint az Egyesült Államokban készült tévéfilmekben, mint például a Holokauszt témájú, Játék az időre című drámában (1980). Vendégszerepelt a Muppet Show-ban egyik epizódjában az 1978-as, harmadik évadban.[16] A Broadway-en debütált a Design for Living 2001-es felújításában, amelyben Jennifer Ehle, Alan Cumming és Dominic West is szerepelt. 2009-ben feltűnt az I Am Love című filmben.[ <nowiki><span title="This claim needs references to reliable sources.
2016 augusztusában szerepelt a londoni Garrick Theatre Rómeó és Júlia című produkciójában, Capuletné szerepében.[17]
Berenson a színházat támogató Kultúra Projekt igazgatótanácsának elnöke.<span title="This claim needs references to reliable sources.
Magánélete
[szerkesztés]A 2001. szeptember 11-ei terrortámadások során húga és egyetlen testvére, Berry Berenson, Anthony Perkins színész özvegye meghalt a World Trade Center első repülőtamadásában. Marisa is repülőgépen ült a terrortámadások alatt, Párizsból New Yorkba repült. A CBS-nek adott interjújában elmesélte az élményt, és azt, hogy órákkal később Új-Fundlandban landolt (a járatokat Kanadába irányították át), és a lányával folytatott telefonbeszélgetésből értesült húga haláláról.[18] Berenson így nyilatkozott: „Van reményem és hatalmas hitem. Azt hiszem, az segít át az életen… a tragédiákon az, hogy van hitem.”[19]
A Transzcendentális Meditáció[20] gyakorlásáról a következőket mondta:
India megváltoztatta az életemet, mert kerestem a spirituális utamat, és egy ashramban kötöttem ki Risikesben Maharisivel és a Beatlesszel. Éjszaka a földön ültünk, George és Ringo gitároztak, egész nap meditáltunk, együtt étkeztünk, vegetáriánusok lettünk, és kunyhókban laktunk. De ez teljesen természetes volt. Nem úgy volt, hogy »Ó, itt vannak a Beatleszék«. A legfontosabb dolog a transzcendentális meditációm volt.
Berenson egy villában él Marrákes külvárosában.[21] Folyékonyan beszél az angolon kívül, olaszul,[22] és franciául.[23]
Kapcsolatai
[szerkesztés]Berenson első férje James Randall szegecsgyártó volt; [24] 1976-ban összeházasodtak Beverly Hillsben, és 1978-ban elváltak. 1977-ben született lányuk szociális munkás.
Második férje Aaron Richard Golub (született 1942-ben, Worcester, Massachusetts) ügyvéd volt, akihez 1982-ben ment férjhez, majd 1987-ben elváltak. A válási eljárás során a bíró úgy ítélte meg, hogy „Ms. Berenson színészi és modellkarrierjének megnövekedett értéke a házasság során” házassági vagyonnak minősül, ezért ezt minden egyezkedéségben figyelembe kell venni.[25]
Filmográfia
[szerkesztés]Film
[szerkesztés]| Cím | Év | Szerep | Notes |
|---|---|---|---|
| Halál Velencében | 1971 | Frau von Aschenbach | |
| Kabaré | 1972 | Natalia Landauer | NBR Award for Best Supporting Actress Nominated – Golden Globe for Best Supporting Actress - Motion Picture Nominated – Golden Globe for Most Promising Newcomer - Female Nominated – BAFTA Film Award for Best Supporting Actress |
| Un modo di essere donna | 1973 | Sibilla Ferrandi | |
| Barry Lyndon | 1975 | Lady Honoria Lyndon | |
| Some Like It Cool | 1977 | The Caliph's Wife | |
| Killer Fish | 1979 | Ann | |
| S.O.B. | 1981 | Mavis | |
| Led by the Nose | 1984 | Vera | |
| The Syringe | 1984 | L'Arbalète' | |
| The Secret Diary of Sigmund Freud | 1984 | Emma Herrmann | |
| Flagrant désir | 1986 | Jeanne Barnac | |
| Via Montenapoleone | 1987 | Francesca | |
| White Hunter Black Heart | 1990 | Kay Gibson | |
| Night of the Cyclone | 1990 | Françoise | |
| Il giardino dei ciliegi | 1992 | Charlotte | |
| Venti dal Sud | 1994 | Anne de Bois | |
| Le grand blanc de Lambaréné | 1995 | Helene Schweitzer | |
| Tonka | 1997 | Mme Pflaum | |
| Elles | 1997 | Chloé | |
| Riches, belles, etc. | 1998 | Alizéa | |
| Retour à la vie | 1999 | Stéphanie | |
| The Photographer | 2000 | Julie Morris | |
| Primetime Murder | 2000 | Martha Werther | |
| Lisa | 2001 | Princess Maruschka | |
| Lonesome | 2001 | Verena | |
| People | 2004 | Daniella | |
| Le plus beau jour de ma vie | 2004 | Barbara | |
| Color Me Kubrick | 2005 | Alex Witchell | |
| 24 Bars | 2007 | La mère | |
| Vote and Die: Liszt for President | 2008 | Dr. Elizabeth Dyson | |
| I Am Love | 2009 | Allegra Rori Recchi | |
| Cinéman | 2009 | Lady Lyndon | |
| The Disciple | 2010 | Maria | |
| Weddings and Other Disasters | 2010 | Lucrezia | |
| Hitler in Hollywood | 2010 | Marisa Berenson | |
| Gigola | 2011 | Solange | |
| Ópium | 2013 | Marquise Casati | |
| Százkarátos szerelem | 2013 | Clothilde | |
| Branagh Theatre Live: Rómeó és Júlia | 2016 | Lady Capulet | |
| Halston | 2019 | Herself | |
| DogMan – A kutyák ura | 2023 | Arisztokrata nő | |
| My darling family | 2024 | The singer |
Televízió
[szerkesztés]| Cím | Év | Szerep | Notes |
|---|---|---|---|
| Coronet Blue | 1967 | Mary Barclay | Episode: "Faces" |
| Muppet Show | 1978 | saját maga | Epizód: Marisa Berenson |
| Tourist | 1980 | Marian | Televíziós film |
| Playing for Time | 1980 | Elzvieta | Televíziós film |
| Bel ami | 1983 | Clotilde de Marelle | Limited series |
| The Equalizer | 1985 | Andrea Browne | Epizód: "Back Home" |
| Sins | 1986 | Luba Tcherina | visszatérő szerepben (3 epizód) |
| Who's The Boss? | 1986 | Genevieve Pescher | Epizód: "Not with My Client You Don't" |
| ABC Afterschool Specials | 1986 | Liz Childs | Epizód: "Getting Even: A Wimp's Revenge" |
| Lo scialo | 1987 | Nina | visszatérő szerepben (3 epizód) |
| Hemingway | 1988 | Pauline Pfeiffer | főszerep (4 epizód) |
| Spy Wars | 1989 | Isabella De Ambrosis | főszerep (3 epizód) |
| Ocean | 1989 | Muneca Chavez | főszerep (6 epizód) |
| Have A Nice Night | 1990 | Barbara Jenkins | Televíziós film |
| Blaues Blut | 1990 | Ann Ryder | Epizód: "Schatten der Vergangenheit" |
| Chillers | 1990 | Professzor Rebecca Vernay | Epizód: "The Thrill Seeker" |
| L'enfant des loups | 1991 | Radegonde | Televíziós film |
| Hollywood Detective | 1991 | Dorothy Parker | Epizód: "Romanoff a Clef" |
| Ti ho adottato per simpatia | 1991 | ismeretlen | Televíziós film |
| Murder, She Wrote | 1992 | Claudia Cameron | Epizód: "Danse Diabolique" |
| Notorious | 1992 | Katarina Sebastian | Televíziós film |
| Maigret | 1995 | Mme Crosby | Epizód: "Maigret et la tête d'un homme" |
| Het verdriet van België | 1995 | Madame Laura | visszatérő szerepben (2 epizód) |
| Maintenant et pour toujours | 1998 | Marianne | Televíziós film |
| Ama il tuo nemico 2 | 2001 | ismeretlen | Televíziós film |
| Commissaire Valence | 2004 | Mme Irène | Epizód: "Machination" |
| Julie, chevalier de Maupin | 2004 | Madame de Maintenon | Televíziós film |
| Venus and Apollo | 2005 | Albina de Braise | Epizód: "Soin défraîchi" |
| Le juge est une femme | 2005 | Julie de Berg | Epizód: "La petite marchande de fleurs" |
| Mafiosa | 2006– 2007 |
Caterina Paoli | visszatérő szerepben (6 epizód) |
| Lost Signs | 2007 | Irène de Lestrade | visszatérő szerepben (12 epizód) |
| Il peccato e la vergogna | 2010 | Elena Fontamara | visszatérő szerepben (2 epizód) |
| Caldo criminale | 2010 | Lucrezia | Televíziós film |
| Le sang de la vigne | 2011 | Shirley | Epizód: "Le dernier coup de Jarnac" |
| La collection: Ecrire pour... la trentaine vue par des écrivains | 2014 | Marianne | Epizód: "Rose Mystica" |
| Velvet Colección | 2018 | Sandra Petribello | visszatérő szerepben (2 epizód) |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Roglo
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)
- ↑ Saner. „'I did the first nude in Vogue': Marisa Berenson on being a blazing star of the 70s and beyond: Interview”, The Guardian, 2019. október 30. (Hozzáférés: 2019. november 25.)
- ↑ Berenson, Bernard. Sketch for a Self-Portrait. Pantheon (1949)
- ↑ „Robert L. Berenson, Ex-Envoy And Head of Shipping Line, Dies”, The New York Times, 1965. február 3. (Hozzáférés: 2015. április 19.)
- ↑ Saner. „'I did the first nude in Vogue': Marisa Berenson on being a blazing star of the 70s and beyond: Interview”, The Guardian, 2019. október 30. (Hozzáférés: 2019. november 25.) Saner, Emine (October 30, 2019). "'I did the first nude in Vogue': Marisa Berenson on being a blazing star of the 70s and beyond: Interview". The Guardian. London. RetrievedNovember 25, 2019.
- ↑ Saner. „'I did the first nude in Vogue': Marisa Berenson on being a blazing star of the 70s and beyond: Interview”, The Guardian, 2019. október 30. (Hozzáférés: 2019. november 25.) Saner, Emine (October 30, 2019). "'I did the first nude in Vogue': Marisa Berenson on being a blazing star of the 70s and beyond: Interview". The Guardian. London. RetrievedNovember 25, 2019.
- ↑ Bibliotheca Philosophica Hermetica entry Archiválva 2011. május 24-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ Senda Berenson | Biography & Facts. Encyclopedia Britannica, 2024. március 15.
- ↑ Saner. „'I did the first nude in Vogue': Marisa Berenson on being a blazing star of the 70s and beyond: Interview”, The Guardian, 2019. október 30. (Hozzáférés: 2019. november 25.) Saner, Emine (October 30, 2019). "'I did the first nude in Vogue': Marisa Berenson on being a blazing star of the 70s and beyond: Interview". The Guardian. London. Retrieved November 25, 2019.
- ↑ Saner. „'I did the first nude in Vogue': Marisa Berenson on being a blazing star of the 70s and beyond: Interview”, The Guardian, 2019. október 30. (Hozzáférés: 2019. november 25.) Saner, Emine (October 30, 2019). "'I did the first nude in Vogue': Marisa Berenson on being a blazing star of the 70s and beyond: Interview". The Guardian. London. Retrieved November 25, 2019.
- ↑ marisa berenson, 2007. december 12. [2021. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ YouTube-videó. YouTube
- ↑ Kellaway: Marisa Berenson: 'Being directed by Branagh is an amazing adventure'. The Guardian, 2016. július 24.
- ↑ Saner. „'I did the first nude in Vogue': Marisa Berenson on being a blazing star of the 70s and beyond: Interview”, The Guardian, 2019. október 30. (Hozzáférés: 2019. november 25.) Saner, Emine (October 30, 2019). "'I did the first nude in Vogue': Marisa Berenson on being a blazing star of the 70s and beyond: Interview". The Guardian. London. Retrieved November 25, 2019.
- ↑ 48 Hours: And Then There Were 2. CBS, 2001. október 12.
- ↑ Saner. „'I did the first nude in Vogue': Marisa Berenson on being a blazing star of the 70s and beyond: Interview”, The Guardian, 2019. október 30. (Hozzáférés: 2019. november 25.) Saner, Emine (October 30, 2019). "'I did the first nude in Vogue': Marisa Berenson on being a blazing star of the 70s and beyond: Interview". The Guardian. London. Retrieved November 25, 2019.
- ↑ Saner. „'I did the first nude in Vogue': Marisa Berenson on being a blazing star of the 70s and beyond: Interview”, The Guardian, 2019. október 30. (Hozzáférés: 2019. november 25.) Saner, Emine (October 30, 2019). "'I did the first nude in Vogue': Marisa Berenson on being a blazing star of the 70s and beyond: Interview". The Guardian. London. Retrieved November 25, 2019.
- ↑ Actors who speak Italian, 2013. január 29.
- ↑ Marisa Berenson "Kubrick disait que je ne serai jamais aussi belle…" Archive INA.
- ↑ Saner. „'I did the first nude in Vogue': Marisa Berenson on being a blazing star of the 70s and beyond: Interview”, The Guardian, 2019. október 30. (Hozzáférés: 2019. november 25.) Saner, Emine (October 30, 2019). "'I did the first nude in Vogue': Marisa Berenson on being a blazing star of the 70s and beyond: Interview". The Guardian. London. Retrieved November 25, 2019.
- ↑ Claude Solnik, "Breaking up is even harder to do for celebrities", Long Island Business News, 20 January 2006. [2009. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 30.)
Fordítás -
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Marisa Berenson című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.