Ugrás a tartalomhoz

Marco Tutino

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marco Tutino
Született1954. május 30. (70 éves)[1][2]
Milánó[2][3][4]
Állampolgárságaolasz[5][6][3]
Foglalkozásazeneszerző
Sablon • Wikidata • Segítség

Marco Tutino (Milánó, 1954. május 30. –) olasz zeneszerző.

»Retróoperáiban« a romantikus és posztromantikus olasz hagyományokra, illetve a könnyűzene hatásmechanizmusaira támaszkodva, közvetlen és egyértelmű hatásra, afféle új egyszerűségre törekszik.
– Csehy Zoltán[7]

Pályája

[szerkesztés]

Egyike Olaszország külföldön legsikeresebb mai operaszerzőinek. Tanulmányait szülővárosában végezte, fuvola és zeneszerzés szakon szerzett diplomát a milánói konzervatóriumban. Pályáját a hetvenes évek végén kezdte a Neo-romantikusok zeneszerzői körének megalapításával. Alkotásai kamaraművek, szimfonikus kompozíciók, oratóriumok és operák. Műveit vezető olasz és külföldi művészek, kamaraegyüttesek, zenekarok és operaházak (többek között a milánói Scala, a római Operaház, Hollandia, Ausztria, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország neves társulatai) tűzték műsorra kiváló karmesterek (t. k. Roberto Abbado, Daniele Gatti, Riccardo Chailly, Giuseppe Sinopoli, Carlo Rizzi, Dino Scuderi) dirigálásával.

Műveinek magyarországi előadása az 1990-es évektől Szegedhez, illetve a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatához kötődik: La lupa (a Szegedi Nemzeti Színház előadása Pál Tamás vezényletével, Galgóczy Judit rendezésében, a címszerepben Szonda Évával, 1994), Pugachev (koncert-előadás Pál Tamás vezényletével, 1997), Vita (az ostravai Morva-Sziléziai Nemzeti Színház előadása a Vita (az ostravai Morva-Sziléziai Nemzeti Színház előadása a szegedi Armel Operafesztiválon, 2009),The Servant (a plzeňi Josef Kajetán Tyl Színház előadása a szegedi Armel Operafesztiválon, 2010), Le braci (ősbemutató az Armel Operafesztiválon, Budapesten, a Szegedi Nemzeti Színház előadásában, Gyüdi Sándor vezényletével, Toronykőy Attila rendezésében, 2014). Koncertdarabjait a '90-es években gyakran játszotta a Pál Tamás-vezette Salieri Kamarazenekar.

Kezdeményezője és létrehozója volt annak a palermói katedrálisban, 1993-ban bemutatott Requiemnek, melynek különböző szakait más-más olasz zeneszerzők írták a maffia áldozatainak emlékére. 2003-ban Plácido Domingo közreműködésével mutatták be Canto di pace c. oratóriumát, mely II. János Pál pápa szövegére készült és a későbbiekben Roberto Alagna és Andrea Bocelli szólójával is előadásra került.

Marco Tutino zeneszerzői munkásságán túl 1990-től különböző vezető pozíciókban is aktív szereplője az olasz zenei életnek. 1993-ig a Reggio Emilia-i Teatro Valli művészeti tanácsadója, (1990-től) 1994-ig a lombardiai zenei élet legfőbb szerve, a milánói Pomeriggi Musicali művészeti igazgatója volt. 1998-tól 2002-ig a veronai Aréna operai tanácsadója és rezidens zeneszerzője volt; az ő vezetésével működött a fiatalok érdeklődésének felkeltését célzó, igen sikeres Futuri program. 2002-től 2006-ig a torinói Teatro Regio operaház művészeti igazgatója, 2006-tól 2011-ig a bolognai Teatro Communale operaház intendánsa és művészeti igazgatója, 2009-től 2011-ig az olaszországi operaigazgatók társaságának (ANFOLS) elnöke volt. 2008-ban Bolognában megalapította Scuola dell'Opera Italiana néven működött magániskoláját. A kulturális minisztérium rendszeresen kéri fel tanácsadónak komolyzenei és operai kérdésekben.

Művei

[szerkesztés]

Operák (ősbemutatókkal)

[szerkesztés]

Nagyzenekari művek

[szerkesztés]
  • Une image en lieu de chasse (1978)
  • Andrea, o i ricongiunti (1980)
  • La Foresta incantata (1982)
  • Black Beauty (1986)
  • Fantasmi rapiti (1989)
  • Friedrich Lieder (1991)
  • Riccardo III – suite (1995)
  • The Frame and the Cloud (1997)
  • Canto di pace (2003)

Egyházi zene

[szerkesztés]
  • Libera me – A maffia áldozatainak emlékére írott requiem (1992)
  • Agnus Dei – Missa Solemnis Resurrectionis (1998)
  • Kyrie – Missa Solemnis Resurrectionis (1998)

Kamarazenekari művek

[szerkesztés]
  • Ouverture (1977)
  • Stanze (1979)
  • Ferite leggere (1984)
  • Visite guidate (1984)
  • Preludi a Pinocchio (1985)
  • Arie (1987)
  • Il giardino segreto (1990)
  • Sinfonietta (1993)
  • Lux illuxit (1993–94)
  • La quinta stagione (1998)

Kamaraművek

[szerkesztés]
  • Alto (70-es évek)
  • Primo tempo di quartetto (70-es évek)
  • Trobar (1975)
  • Ed altro più io non so di me (1976)
  • Quintetto su testo di Dylan Thomas (1977)
  • Die Reise ins Paradies (1978)
  • Quintetto d’ombre (1979)
  • Trio cantato (1980)
  • Canzonetta sull’aria (1981)
  • Suite (1981)
  • Tutti li miei penser (1981)
  • Concerto per violino e fiati (1982)
  • Gran partita (1982)
  • Nella Voliera (1982)
  • Nella Voliera – versione per archi (1982)
  • Light Sonata (1983)
  • Variazioni su «Là ci darem la mano» (1984)
  • Holy Sonnet (1985)
  • Tre romanze da Verdi (1985)
  • Rime baciate (1986)
  • Rime baciate – per quintetto di fiati (1987)
  • Chimera (1988)
  • Due arie (1988–89)
  • Due canti antichi (1989)
  • Falsi movimenti (1989)
  • Canzone d’amore (1992)
  • Fiery Words (1993)
  • Canzone d’amore 2 (1996)
  • Fiery Words III (1996)
  • Elì, elì, lemà sebactani (1997)
  • Toccata (1997)
  • Sonata (1998)
  • Tangoscuro (2000)
  • Uomini dai capelli lunghi (2000)
  • Ultime braci (2003)

Művek szólóhangszerre és zenekarra

[szerkesztés]
  • Piano americano (1994)
  • The Last Eagle (1994)

Művek szólóhangszerre

[szerkesztés]
  • Due notturni (1980)
  • Improvviso (1981)
  • Terzo notturno (1981)
  • The Game is over (1983)
  • Mad Time Rag (1983)
  • The Game is Lost (1985)
  • The Game is Light (1985)
  • Cadenza (1987)
  • The Game is Broken (1988)
  • The Game is Hard (1988)
  • The Game is on (1988)
  • The Game is Soft (1988)
  • Chimera sola (1989)
  • Tropical Nights (1991)
  • Variazione con temi (1991)
  • Fiery Words II (1993)
  • Cose preziose (2000)

Könyv

[szerkesztés]
  • Il mestiere dell'aria che vibra – Una visita guidata nei misteri della musica e dell'opera lirica. (Olasz nyelven, a. m.: A levegőrezgések mestersége – Kalauz a zene és az opera titkaihoz.) Ponte Alle Grazie, Milano, 2017.

Diszkográfia

[szerkesztés]
  • Kyrie, Agnus Dei dalla Missa Solemnis Resurrectionis (kiadó: Agorà)
  • Canzonetta sull'aria (kiadó: CDG)
  • Due notturni (kiadó: CDG)
  • Terzo notturno (kiadó: CDG)
  • Suite (kiadó: Ermitage)
  • Visite guidate (kiadó: Ermitage)
  • Vite immaginarie (kiadó: AS Disc)
  • Chimera (kiadó: Scatola Sonora)
  • Sinfonietta (kiadó: Scatola Sonora)
  • La Lupa (kiadó: Foné) - A felvételt az olasz köztársasági elnök díjával tüntették ki.
  • Variazione con temi (kiadó: Ermitage)
  • Friedrich Lieder (kiadó: Ermitage)
  • Lux illuxit (kiadó: Ermitage)
  • Fiery Words (kiadó: Ermitage)
  • Riccardo III (kiadó: Ermitage)
  • Alto (kiadó: Velut Luna)
  • Tangoscuro (kiadó: Marrero)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2018. július 20.)
  2. ↑ a b Operone. (Hozzáférés: 2018. július 20.)
  3. ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2018. július 20.)
  4. ↑ http://opac.sbn.it/opacsbn/opac/iccu/scheda_authority.jsp?bid=IT\ICCU\CFIV\000186, 2018. július 20., CFIV000186
  5. ↑ Nemzetközi Virtuális Katalógustár (több nyelv nyelven). Online Számítógépes Könyvtári Központ. (Hozzáférés: 2018. július 20.)
  6. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2018. július 20.)
  7. ↑ Experimentum mundi. (Poszt)modern operakalauz 1945–2014. Pozsony, 2015. Kalligram. 1063. l. ISBN 9788081018701
  8. ↑ A Corriere della Sera olasz nyelvű tudósítása, 2014. október 11.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Marco_Tutino&oldid=25300520”