Manuel Puig
| Manuel Puig | |
 | |
| Élete | |
| Születési név | Juan Manuel Puig Delledonne |
| Született | 1932. december 28. General Villegas, Argentína |
| Elhunyt | 1990. július 22. (57 évesen) Cuernavaca, Mexikó |
| Nemzetiség | argentin  |
 | |
| Manuel Puig aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Manuel Puig témájú médiaállományokat. | |
Juan Manuel Puig Delledonne (General Villegas, 1932. december 28. – Cuernavaca, 1990. július 22.) közismert nevén Manuel Puig, argentin író. Legismertebb regényei közé tartozik a La traición de Rita Hayworth (Rita Hayworth árulása, 1968), a Boquitas pintadas (Rúzsos kis ajkak, 1969) és az El beso de la mujer araña (A pókasszony csókja, 1976), amelyből 1985-ben az argentin-brazil rendező, Héctor Babenco által rendezett film is készült[1]; 1993-ban pedig Broadway-musical is.
Fiatalkora, iskolái és pályakezdése[szerkesztés]
A Buenos Aires tartománybeli General Villegasban született. Mivel General Villegasban nem volt középiskola, szülei 1946-ban Buenos Airesbe küldték. Puig a Colegio Wardba járt Villa Sarmientóban (Morón partido). Ekkor kezdett el szisztematikusan olvasni, kezdve egy Nobel-díjasok szöveggyűjteményével. Egy Horacio nevű osztálytársa, akinek a házában Puig lakást bérelt, amikor először költözött Buenos Aires Citybe, megismertette őt a pszichoanalízis iskolájának olvasmányaival. Az első regény, amelyet elolvasott André Gide Pásztorének-e (La Symphonie pastorale) volt; Hermann Hesse, Aldous Huxley, Jean-Paul Sartre és Thomas Mann műveit is olvasta.
Horacio ismertette meg vele az európai filmművészetet is. Miután megnézte a Quai des Orfèvres (1947) című filmet[2], elhatározta, hogy filmrendező szeretne lenni.[3] Hogy felkészüljön választott pályájára, megtanult olaszul, franciául és németül, amelyeket "a mozi új nyelveinek" tekintettek. Azt tanácsolták neki, hogy folytasson mérnöki tanulmányokat, hogy a film hangosításra szakosodjon, de ezt nem tartotta jó választásnak. 1950-ben beiratkozott a Buenos Aires-i Egyetem építészeti karára, de csak hat hónapig járt órákra. Puig 1951-ben átjelentkezett a filozófiai karra. Szorgalmas diák volt, bár az olyan tantárgyakkal, mint a latin, nehezen boldogult. Amikor diplomát szerzett, már a filmiparban dolgozott, mint archivista és szerkesztő Buenos Airesben, majd később Olaszországban, miután elnyerte a Buenos Aires-i Olasz Intézet ösztöndíját. Hollywood világa és a sztárok, akik gyermekkorában rabul ejtették, most azonban csalódást okoztak neki; a kivételek Marilyn Monroe és Gloria Swanson voltak.
A Radiolandia című magazinban a Deshonra című film közelgő premierjéről szóló bejegyzés hatására Puig megpróbált találkozni a rendezővel, Daniel Tinayre-val, akinek La vendedora de fantasías című vígjátékát csodálta. Mivel a rendező nem engedte be a forgatásra, Tinayre engedélye nélkül beszélt a főszerepet játszó Fanny Navarro színésznővel. Nem érzett szimpátiát iránta, mivel Juan Domingo Perónt támogatta, aki megtiltotta az amerikai filmek argentin importját. Navarro elküldte őt a stáb másik színésznőjéhez, Herminia Francóhoz, aki bejuttatta.
1953-ban Puig teljesítette sorkatonai szolgálatát a repüléstan területén, és fordítóként dolgozott.
Írói karrier[szerkesztés]
Az 1960-as években Manuel Puig visszaköltözött Buenos Airesbe, ahol megírta első, La traición de Rita Hayworth című nagyregényét. Mivel baloldali politikai hajlamokkal rendelkezett, és előre látta a jobboldali hullámot Argentínában, Puig 1973-ban Mexikóba költözött, ahol későbbi műveit (köztük az El beso de la mujer araña címűt) írta.
Puig műveinek nagy része Pop-artnak tekinthető, talán a filmben és a televízióban végzett munkájának köszönhetően sikerült olyan írói stílust kialakítania, amely magában foglalja e médiumok elemeit, például a montázst és a több nézőpont használatát. A populáris kultúrát (például a szappanoperákat) is sokat használta műveiben. A latin-amerikai irodalomtörténetekben a posztboom és a posztmodern iskolákhoz tartozó íróként mutatják be.
Halála[szerkesztés]
Puig élete nagy részében száműzetésben élt. 1989-ben Mexikóvárosból a mexikói Cuernavacába költözött, ahol 1990-ben meghalt. Az előző hónapokban orvosi utasításra abbahagyta a dohányzást, és naponta sétált, de Mexikó tengerszint feletti magasságában nem érezte jól magát. Arra is ügyelt, hogy egy, a házához közeli klinikán kapja az ellátást, hogy ne legyen messze az édesanyjától, de gazdasági okokból és a kapcsolatok elérhetősége miatt magasabb színvonalú orvosi ellátáshoz jutott. A Manuel Puig and the Spider Woman: His Life and Fiction című hivatalos életrajzban közeli barátja, Suzanne Jill Levine[4] azt írja, hogy Puignak néhány napig fájdalmai voltak, mielőtt kórházba került, ahol elmondták neki, mit kell tenni.
1990. július 21-én, szombaton jelentkezett be a Las Palmas Sebészeti Központba hashártyagyulladás veszélye miatt. Sürgősségi beavatkozást végeztek a gyulladt epehólyagján, amelyet eltávolítottak. Miközben Puig a műtét után lábadozott, légzési problémái támadtak; a tüdeje megtelt folyadékkal, és kezdett félrebeszélni. Az orvosi csapat nem tudott segíteni neki, az ágyhoz kellett rögzíteniük. 1990. július 22-én hajnali 4 óra 55 perckor akut szívinfarktusban (szívroham) halt meg.[5]
Halála gyorsan kiszivárgott a médián keresztül. Bár a hátterében szívproblémák álltak, az első nyilvános feltételezés az volt, hogy AIDS-ben halt meg. Hamarosan kiderült, hogy Manuel Puig nem volt HIV-fertőzött. Ennek ellenére a nyilvánosság már többször is vitatta ezt a tényt.
A temetési szertartáson mindössze hatan vettek részt, köztük édesanyja, barátai, Javier Labrada és Agustín Garcia Gil, valamint kolléganője, Tununa Mercado, aki véletlenül éppen a veracruzi Xalapa városába tartott.
Amikor Jorge Abelardo Ramost, Mexikó argentin nagykövetét megkérték, hogy beszéljen a médiának Manuel Puig haláláról, azt válaszolta, hogy nem tudott arról, hogy egy ilyen nevű argentin meghalt volna. Ettől függetlenül elküldték a holttestét a Mexikói Szövetségi Kerületbe, hogy az Írók Társaságával együtt elvégezzék a temetési szertartást, a nagykövet pedig megérkezett és beszédet mondott.
Manuel Puig földi maradványait néhány nappal később Argentínába küldték, és a La Plata-i temetőben lévő Puig családi sírboltban helyezték el.
A 2004-es Vereda Tropical[6], Javier Torres rendező filmje azt az időszakot mutatja be, amikor Puig a brazíliai Rio de Janeiróban élt. Az író szerepét Fabio Aste színész alakítja.
Munkái[szerkesztés]
Az olyan kritikusok, mint Pamela Bacarisse, Puig munkásságát két csoportra osztják: korai regényei, amelyek „hatalmas közönséget vonzottak azzal, hogy a tömegkultúra művészi "melléktermékeinek" elbeszéléseibe szőtték bele a tömegkultúra művészi "melléktermékeit"”; és későbbi könyvei, amelyek „elvesztették népszerűségüket”, mivel „egy lehangoló, sőt élvezhetetlen életképet mutatnak, amelyet már nem édesítenek még felületesen sem a palliatívumok, mivel a tömegmédia elemei elmaradnak”.[7]
Regények[szerkesztés]
- 1968: La traición de Rita Hayworth
- 1969: Boquitas pintadas; Seix Barral, 2004, ISBN 978-950-731-430-8
- 1973: The Buenos Aires Affair
- 1976: El beso de la mujer araña; José Amícola, Jorge Panesi, Editors, Fondo De Cultura Economica, 2002, ISBN 978-84-89666-45-0
- 1979: Pubis angelical Seix Barral, 1979, ISBN 978-84-322-1379-3
- 1980: Maldición eterna a quien lea estas páginas
- 1982: Sangre de amor correspondido
- 1988: Cae la noche tropical
Színdarab és forgatókönyv[szerkesztés]
- 1983: Bajo un manto de estrellas; Beatriz Viterbo Editora, 1997, ISBN 978-950-845-060-9
- 1983: El beso de la mujer araña
- 1985: La cara del villano
- 1985: Recuerdo de Tijuana
- 1991: Vivaldi: A Screenplay (in Review of Contemporary Fiction No.3)
- 1997: El misterio del ramo de rosas
- 1997: La tajada; Gardel, uma lembranca
Magyarul megjelent[szerkesztés]
- Rita Hayworth árulása (La traición de Rita Hayworth) – Európa, Budapest, 1968 · ISBN 9630703378 · fordította: Huszágh Nándor
- Rúzsos kis ajkak (Boquitas pintadas) – Európa, Budapest, 1974 · ISBN 9630702495 · fordította: Huszágh Nándor · Illusztrálta: Gyárfás Gábor
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A pókasszony csókja (film)
- ↑ Bűnös vagy áldozat? (film)
- ↑ Levine, Suzanne Jill. Manuel Puig and the Spider Woman: His Life and Fictions. Madison, WI & London: The University of Wisconsin Press, 61. o. (2001)
- ↑ Suzanne Jill Levine amerikai író, költő, műfordító és irodalomtudós.
- ↑ Levine, Suzanne Jill: Manuel Puig and the spider woman : his life and fictions
- ↑ Vereda Tropical (film)
- ↑ Bacarisse, Pamela: The necessary dream : a study of the novels of Manuel Puig
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Manuel Puig című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Wheaton, Kathleen (1989. június 29.). „Manuel Puig, The Art of Fiction No. 114”. The Paris Review Winter II 1989 (Winter II).
