Magnus Johann von Grotenhjelm
| Magnus Johann von Grotenhjelm | |
 | |
| Született | 1789[1] Paide |
| Elhunyt | 1867. november 15. (77-78 évesen) |
| Szülei | |
| Foglalkozása | fegyveres erők tagja |
| Iskolái | Császári Dorpati Egyetem |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Magnus Johann von Grotenhjelm témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Magnus Johann von Grotenhjelm (vagy Grotenhelm, Grotenhielm), oroszos névformában Максим Максимович Гротенгельм, ejtsd Makszim Makszimovics Grotengelm, (1789–1867. november 15.); az orosz cári haderő tábornoka. Altábornagyi rangban részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharc elleni orosz hadjáratban.
Életpályája
[szerkesztés]Balti német katonacsaládból származott. A Tartui Egyetemen tanult. 1807-ben kezdte meg katonai pályafutását a livóniai milíciánál. 1808-tól a huszároknál szolgált, a napóleoni háborúkban harcolt a franciák, az orosz-oszmán háborúkban a törökök ellen, majd az 1830–1831-es lengyel felkelés leverésében, és a kaukázusi harcokban is részt vett. Hadi tetteiért arany díszkarddal tüntették ki, „Vitézségért” (Für Tapferkeit) felirattal, és megkapta a porosz „Pour le Mérite” katonai érdemrendet is.[2]
1849-ben a II. tartalék lovashadtest 2. ulánus hadosztályának a parancsnoka lett. 1849 májusában egy lovas és egy gyalogosdandárból álló különítmény élén Bukovina védelméért felelt, majd június 17-én betört Észak-Erdélybe. Június 21-22-én két ütközetben szétverte a besztercei honvéd hadosztályt, amely csak 70 kilométeres futás után rendezhette sorait valamelyest. Grotenhjelm altábornagy azonban nem tudja kihasználni e győzelmét, mert teljesen alárendelték Alekszandr Lüders gyalogsági tábornoknak, akivel viszont nem volt kapcsolata, eredeti parancsa pedig Beszterce környékére korlátozta működését.
Július végén részt vett a Székelyföld elfoglalásában, eközben többször is vereséget mért a Damaszkin György vezette magyar hadosztályra. A Kazinczy Lajos tábornok vezette észak-erdélyi magyar hadsereg előtte tette le a fegyvert Zsibónál (augusztus 24-25.).
1867-ben hunyt el. A wiesbadeni Szent Erzsébet orosz ortodox templom temetőjében nyugszik.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ BBLD - Baltisches biografisches Lexikon digital (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Archivált másolat. [2007. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 27.)
Források
[szerkesztés]- Az 1848-49. évi szabadságharc története, ISBN 9638218207
- Hermann Róbert: 1848-1849: a szabadságharc hadtörténete, ISBN 9639376213
- Magyar Nagylexikon, ISBN 9630566117
- Marina Versevszkaja: Gräber erzählen Geschichte. Die russisch-orthodoxe Kirche der hl. Elisabeth und ihr Friedhof in Wiesbaden, kiadja: Kur- und Verkehrsverein Wiesbaden, EDITION 6065, 2007. ISBN 978-3-9808639-7-1.
Cári vezetők az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején | ||
|---|---|---|
| Uralkodók |  .svg) | |
| Tábornagyok | ||
| Tábornokok | ||
| Altábornagyok | ||
| Vezérőrnagyok | ||
