Ugrás a tartalomhoz

Maar

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Ukinrek Maar vulkán freatomagmás kitörése (1977. április 6., 17:00)
Három maar-tó az Eifel-hegységben: Gemündener maar, Weinfelder maar, Schalkenmehrener maar

Maar-vulkánoknak az egyetlen, nagy robbanással kialakuló vulkánok egy karakteres csoportját nevezik. Nevük egy rajnai német dialektusból ered, (Meer németül tenger) végső forrása a latin mare szó és a közepüket rendszerint feltöltő tavak tengerszem jellegére utal.

Jellemzői

[szerkesztés]

A maarokat létrehozó kitörések többnyire freatomagmatikusak, azaz a magma és a kürtőbe ömlő víz kölcsönhatása okozza őket. Közös jellemzőjük, hogy az egyszeri gőz-gáz kitörés széles, de sekély vulkáni krátert alakít ki, amit általában a felaprózott és kidobott kőzetanyag gyűrűje vesz körül. Ebben a sáncban többnyire viszonylag kevés a tufa: anyagának többsége a vulkán felvezető csatornájából és kürtőjéből kirobbantott kőzetek kaotikus egyvelege. A maar vulkánok rendszerint nem termelnek lávát, vagy csak igen keveset, ezért környékükön a lávafolyások és a kőzettelérek is igen ritkák.

A törmelékgyűrű többnyire már eredetileg is alacsony, lejtői laposak. Mivel a laza anyagot a víz gyorsan elhordja, a maarból gyakran csak a központi kráter marad meg, ezért e vulkánok a felszínen többnyire negatív formaként (mélyedésként) jelennek meg. A mélyedést többnyire víz tölti fel; így keletkezik a maar-tó (magas hegyekben: tengerszem). Ezek átmérője ritkán több néhány száz méternél, de viszonylag mélyek. Az Eifel-hegység legnagyobb maar-tava, a Laacher See felszíne 3,3 km².

Ismertebb maar-vulkánok

[szerkesztés]

Maar-vulkánok a Kárpát-medencében

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]