Ugrás a tartalomhoz

Surtsey-típusú kitörés

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Surtsey-típusú kitörés:
1. szürke hamufelhő
2. kakastaréj formájú hamukilövellés
3. kráter
4. tengervíz
5. hamukúp
6. üledékes kőzetek
7. kürtő
8. magmakamra
9. kőzettelér

A Surtsey-típusú kitörés a freatomagmás vulkánkitörések egyik fajtája, a Walker-féle osztályozás szerint a Hawaii- és Stromboli-típusú kitörések víz alatti megfelelője. Nevét az Izlandtól nem messze, 1963–1967-ben keletkezett Surtsey szigetéről kapta.

Ismertebb Surtsey-típusú típusú vulkáni kitörések

[szerkesztés]

2005 novemberében jellegzetesen Surtsey-típusú kitörést figyeltek meg a Vanuatu szigetív közepén álló Ambae-szigeten; itt a vizet a korábbi kalderában kialakult krátertó szolgáltatta.

Magyarországon jellegzetesen Surtsey-típusú kitörésekkel kezdődött a Tihanyi-félsziget bazaltvulkanizmusa – ezeket később Stromboli- és Hawaii-típusú kitörések váltották fel.

Jellemzői

[szerkesztés]

Oka, feltételei

[szerkesztés]

Sekély víz alatti robbanásos működés eredménye: ha a víz túlságosan mély, annak nyomása a robbanásokat elfojtja. A víz lehet tenger (mint például a névadó Surtsey keletkezésekor), lehet tó (akár egy korábban kialakult vulkán krátertava is); szárazföldön lehet akár a laza üledékekben áramló felszín alatti víz is (tipikusan ilyenek a geotermális áramlási rendszerek).

Anyagtermelés

[szerkesztés]

A kidobott törmelékes anyag a kiömlő láva mennyiségének legalább 5–7-szerese; a törmelékszórás területe legfeljebb 50 km². A kitörési oszlop legfeljebb 20 km magas. A törmelékes anyagban a juvenilis (a magmából származó) és a litikus (az áttört földkéregből elszakított) elegyrészek aránya szélsőségesen változó (akár egyik vagy másik komponens döntő túlsúlyáig is). A juvenilis törmelékanyag szideromelán üvegszilánk vagy tachylit. A törmelékes anyag szemcsemérete kicsi (tufa–lapillitufa). Az aktív időszakban a vulkán fölött állandó a kitörési felhő, ami többször is összeomolhat. Ennek megfelelően a tefra:

  • piroklasztit hullásból,
  • piroklasztit árakból és/vagy
  • piroklasztit torlóárakból rakódik le.

Felépítménye

[szerkesztés]

A heves robbanásokat a feltörő magma és a kürtőbe jutó víz keveredése okozza. Ezek eredményeként mély kürtő (diatréma) alakul ki.

Az apró szemű törmelékes anyag túlsúlya folytán a vulkáni felépítmény tufakúp vagy széles tufagyűrűvel körülvett maar.

A Surtsey-típussal váltakozó kitörési típusok

[szerkesztés]

Azokban az időszakokban, amikor a felszínre jutó magmához nem keveredik érdemleges mennyiségű víz (elfogyott a környékről), a vulkán valamilyen magmás robbanásos típusú (ritkábban: lávaöntéses) kitörést produkál. A Surtsey-típussal leggyakrabban váltakozó kitörési típusok:

Fajtái

[szerkesztés]

Peter Kokelaar (1983, 1986) a Surtsey-típusú kitörések három fajtáját különböztette meg:

  • a szűkebb értelemben vett Surtsey-típusú,
  • az Ultra-Surtsey-típusú és
  • a Taal-típusú

kitöréseket.

Szűkebb értelemben vett Surtsey-típus

[szerkesztés]
Az aszimmetrikus hamukúp 1963. november 30-án
Bővebben: Surtsey
  • A magmához keveredő víz lényegesen több, mint maga a feljutó magma.
  • Hosszú működés (Surtsey: 1300 nap)
  • A magma több ponton jut a felszínre (Surtsey: öt kürtő és egy hasadék)
  • A víz alatti kitöréseket vulkáni sziget jellegű kitörések váltják fel; ezek Stromboli-típusú kitörésekkel váltakoznak.
  • a kürtő fölött:
    • nyugalmi állapotában fehér gőzfelhő,
    • aktív állapotában folyamatos, világosszürke hamufelhő és időszakos, kakastaréj formájú hamukilövellések.
  • A felszínre hozott anyag elsöprő többsége tefra.
  • A tefrában sok a tachylit üvegszilánk.

Az aktív állapotban a feltörő magma a kürtőbe lejutó és meg-megcsuszamló nedves zaggyal keveredik. A nyugalmi állapotban a viszonylag stabil felszínű magma felfűti és elpárologtatja az aszimmetrikus vulkáni kúp alacsonyabb oldalán a kráterbe ömlő vizet (eközben a kráterbe visszafolyhat a törmelék és időnként megcsúszik a tefra).

Ultra-Surtsey-típus

[szerkesztés]
A Capelinhos vulkán (Azori-szigetek, Faial)

Alapesete az Azori-szigeteken található Capelinhos vulkán 1957–58-as kitörése.

  • A magmához keveredő víz fele annyi – nagyjából annyi, mint a feljutó magma.
  • A tefra:
    • egy része a folyamatos hamufelhőből hullik ki,
    • más része a kitörési oszlop időről időre ismétlődő összeomlásával kialakuló alapi torlóárakból ülepszik ki.
  • Aszimmetrikus vulkáni kúp (az alapesetben ez az erős szél eredménye volt).
  • Az egyidejű hidrovulkáni és magmás fragmentáció arányainak változása folytán a törmelék sok szideromelánt és változó mennyiségű hólyagüreget tartalmaz.

Taal-típus

[szerkesztés]
A Taal maarja az ősi krátertóban

Alapesete a Fülöp-szigeteken, Luzon szigetén található Taal 1965-ös kitörése. Az ősi kalderató közepén álló vulkán aktív időszaka Stromboli-típusú működéssel kezdődött, ami akkor alakult át freatomagmás kitöréssé, amikor a tó vize beömlött a kürtőbe.

  • A magmához keveredő víz a feljutó magma mennyiségének hetede–fele.
  • A hamufelhő 15–20 km magas.
  • A kitörési oszlop összeomlásai radiális alapi torlóárakat produkál.
  • A törmelékanyagban sokkal több a litikus elegyrész, mint a juvenilis.
  • A tefra jelentős része akkréciós lapilli (a kitörési felhőben a nedvesség hatására kis gömbökké összetapadt vulkáni hamu).
  • A maar vulkánt széles tufagyűrű veszi körül.

Források

[szerkesztés]


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Surtsey-típusú_kitörés&oldid=26596793”