Ugrás a tartalomhoz

Mărăști-i csata

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mărăști-i csata
Román front
a csatában részt vevő román 105 mm-es lövegek tüzelés közben
a csatában részt vevő román 105 mm-es lövegek tüzelés közben
Dátum1917. július 22. - augusztus 1.
HelyszínMărăști és környéke, Moldva déli része, Románia.
EredményRomán-orosz hadászati győzelem
Harcoló felek
Román Királyság
Orosz Birodalom
Osztrák–Magyar Monarchia
Német Birodalom
Parancsnokok
Alexandru Averescu Rohr Ferenc
Haderők
ismeretlenismeretlen
Veszteségek
1460 halott
3419 sebesült és eltűnt
2200 halott
4700 sebesült és eltűnt
2700 hadifogoly
A Wikimédia Commons tartalmaz Mărăști-i csata témájú médiaállományokat.

A mărăști-i csata az első világháború román frontjának egyik összecsapása volt 1917 nyarán. A dél-moldvai Mărăști térségébe irányuló román-orosz offenzíva elsődleges célja a keleti fronton zajló Kerenszkij-offenzíva támogatása lett volna. Habár a hadművelet kezdetben jelentős sikereket ért el, az orosz offenzíva kudarcba fulladása után a mărăști-i offenzívát is leállították.

Előzmények

[szerkesztés]

1917 elejére – a központi hatalmak sikeres hadműveleteinek köszönhetően – a román hadsereg nagyjából a történelmi Moldva területére szorult vissza, feladva a teljes Havasalföldet és Dobrudzsát. 1916. december 6-án Bukarest is elesett, így a román kormány Jászvásárba helyezte át székhelyét.

1917 tavaszán azonban megkezdődött egy, a keleti fronton indítandó orosz offenzíva terveinek kidolgozása, mely nevét kiötlőjéről, Alekszandr Fjodorovics Kerenszkij védelmi miniszterről kapta. Kerenszkij – az orosz offenzívával párhuzamosan – számított a szövetséges Románia segítségére is, melynek Moldva térségében kellett megindítania támadását a német és osztrák-magyar vonalak ellen. A moldvai offenzíva megtervezése Alexandru Averescu román tábornokra hárult. Averescu a támadás végrehajtására az 1. és a 2. román hadsereget rendelte a frontvonalba, a 7. és a 9. orosz hadsereggel megerősítve. Az 1. hadsereg Nămoloasa, míg a 2. Mărăști irányába volt hivatott megindítani a támadást. Az offenzíva siker esetén a teljes 9. német hadsereg bekerítésével és megsemmisítésével, valamint a Román-alföldre való kijutással kecsegtetett.

A csata

[szerkesztés]
A csata térképe

Az offenzíva 1917. július 22-én, déli 12 órakor vette kezdetét egy heves tüzérségi előkészítéssel, mely nyolc órán át tartott. A tüzérségi támadást másnap megismételték, majd 24-én hajnalban, 03:50-kor kezdetét vette a román-orosz gyalogság rohama az ellenséges állások ellen. A sötétség leple alatt véghezvitt támadás megtette hatását, a német-osztrák-magyar csapatok rövid ellenállás után Mărăști faluig vonultak vissza. A visszavonuló ellenséget üldözve, a 22. román gyaloghadosztály elfoglalta a település közvetlen környékét uraló magaslatot, ahonnan állandó tűz alatt tarthatták a központi hatalmak csapatait. A német és osztrák–magyar hadvezetés így elrendelte a település kiürítését.

Az Averescu által kidolgozott haditerv értelmében, a Mărăști-i támadással párhuzamosan kellett volna sor kerüljön a Nămoloasa irányába indított támadásra, ennek megindítása azonban nem volt kivitelezhető, mert az orosz hadvezetés – a Kerenszkij-offenzíva egyre inkább érezhető kudarca miatt – átcsoportosította a román fronton harcoló csapatainak zömét a galíciai frontvonalra. Az offenzíva folytatása így értelmetlenné vált, ennek ellenére a román csapatok augusztus 1-ig folytatták az ellenséges állások ostromlását, a frontvonalt mintegy 35 km-re tolva délre.

Következmények

[szerkesztés]

Bár elsődleges céljait nem érte el, a Mărăști-i offenzíva volt az első világháború román frontjának legsikeresebb hadművelete – az antant szemszögéből. A hadművelet egy mintegy 35 km-s területnyereséget eredményezett, emellett pedig jelentős mértékben javított a román katonák morálján is.

A Mărăști-i offenzívára válaszul, augusztusban a központi hatalmak megkísérelték végleg letörni a román ellenállást, támadásba lendülve Mărășești térségében és az Ojtoz-patak völgyében (lásd a Mărășești-i csata és Ojtozi csata (1917) szócikkeket). A román csapatok ellenállásának köszönhetően azonban mindkét támadás meghiúsult, a frontvonal pedig huzamosabb időre stabilizálódott.

Források

[szerkesztés]