Ugrás a tartalomhoz

Móse Arensz

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Móse Arensz
Született1925. december 27.[1][2][3][4][5]
Kaunas, Litvánia
Elhunyt2019. január 7. (93 évesen)[6][4][5]
Szavjon, Izrael
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztsége
  • a Kneszet tagja (1974. január 21. – 1977. június 13.)
  • a Kneszet tagja (1977. június 13. – 1981. július 20.)
  • a Kneszet tagja (1981. július 20. – 1982. január 19.)
  • Ambassador of Israel to the United States (1982–1983)
  • védelmi miniszter (1983. február 23. – 1984. szeptember 13.)
  • a Kneszet tagja (1984. augusztus 13. – 1988. november 21.)
  • tárca nélküli miniszter (1984. szeptember 13. – 1987. szeptember 4.)
  • tárca nélküli miniszter (1988. április 18. – 1988. december 22.)
  • a Kneszet tagja (1988. november 21. – 1992. július 13.)
  • védelmi miniszter (1990. június 11. – 1992. július 13.)
  • védelmi miniszter (1999. január 27. – 1999. július 6.)
  • a Kneszet tagja (1999. június 7. – 2003. február 17.)
Iskolái
SírhelyeSavyon Cemetery

Móse Arensz aláírása
Móse Arensz aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Móse Arensz témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Móse Arensz, héberül: משה ארנס (Kaunas, Litvánia, 1925. december 27.Szavjon, 2019. január 7.) litvániai születésű izraeli repülőmérnök, politikus, védelmi miniszter (1983–1984, 1990–1992, 1999), külügyminiszter (1988–1990).

Életútja

[szerkesztés]

Kaunasban, Litvániában született zsidó családba. Az apja gyáros, anyja fogorvos volt. Egy éves volt mikor Rigába, Lettországba költöztek és itt végezte az általános iskola tanulmányait. 1939-ben az Egyesült Államokba emigrált a család, ahol apjának üzleti érdekeltsége volt. New Yorkban telepedtek le és Árensz a George Washington Highschoolban folytatta tanulmányait. A Betar ifjúsági mozgalomban vezetőként tevékenykedett.

A második világháború alatt az amerikai hadsereg mérnöki testületében szolgált műszaki őrmesterként. Az izraeli függetlenségi nyilatkozatot követően 1948-ban Izraelben telepedett le és csatlakozott az Irgunhoz. Észak-Afrikába, főleg Marokkóba és Algériába és Európába küldték, hogy segítsen a helyi zsidó közösségeknek önvédelmi csoportok létrehozásában. 1949 márciusában visszatért Izraelbe, és az Irgunból kiépült Herut párt alapító tagja lett. Mérnökként dolgozott egy amerikai cégnél, amely a Tel-Aviv vízrendszereit tervezte.

1951-ben visszatért az Egyesült Államokba, és mérnöki tanulmányokat folytatott a Massachusetts Institute of Technology-n, majd a California Institute of Technology légiforgalmi mérnöki szakán tanult, ahol Csien Hszüe-szen tanítványa volt, majd egy ideig dolgozott a repülőgépiparban.

1957 és 1962 között a Technion egyetemi tanárként dolgozott. A Háárec újságírójaként is tevékenykedett. Számos cikket és egy könyvet írt a Varsói gettófelkelésről és a Zsidó Katonai Unióról (Żydowski Związek Wojskowy – ŻZW).

1962 és 1971 között az Israel Aerospace Industries vezérigazgató-helyettese volt, ahol nagy fejlesztési projekteket, köztük a Kfir vadászgép létrehozását felügyelte.

A Jom kippuri háború után kezdődött a politikai pályafutása. Az 1973-as választásokon a Likud képviselőjeként a Knesszet tagja lett. 1977-ben újraválasztották és a Külügyi és Védelmi Bizottság elnöke lett. A Camp David-i egyezményt és az egyiptomi–izraeli békeszerződést nem szavazta meg. 1980-ban Menáhém Begín miniszterelnök felajánlotta neki a védelmi miniszteri posztot, de nem fogadta el, mert nem értett egyet a békeszerződés bizonyos feltételeivel. 1981-ben ismért képviselő lett, de 1982. január 19-én lemondott róla, mert kinevezték nagykövetnek az Egyesült Államokba, ahol helyettesének a fiatal Benjámín Netanjáhút választotta. 1983 februárjában visszatért Izraelbe, miután kinevezték védelmi miniszternek Aríél Sárón helyett. 1984-ben tárcanélküli miniszter lett. 1988 és 1990 között külügyminiszter volt, ahol helyettese ismét Netanjáhú volt. 1990 és 1992 között ismét védelmi miniszter lett.

Miután a Likud elveszítette az 1992-es választásokat, visszavonult a politikától, de 1999-ben visszatért és ismét védelmi miniszter lett. Az 1999-es választásokat ismét elvesztette a Likud, de Árensz újra képviselő lett egészen 2003-ig.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. חה"כ משה ארנס. Kneszet
  3. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b BnF-források (francia nyelven)
  5. a b Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Ynet