Ugrás a tartalomhoz

Móricz Zsigmond körtér

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Móricz Zsigmond körtér (1956) szócikkből átirányítva)
Móricz Zsigmond körtér
Közigazgatás
OrszágMagyarország
TelepülésBudapest XI. kerülete
NévadóMóricz Zsigmond
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Móricz Zsigmond körtér (Budapest)
Móricz Zsigmond körtér
Móricz Zsigmond körtér
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 28′ 38″, k. h. 19° 02′ 48″47.477158°N 19.046778°EKoordináták: é. sz. 47° 28′ 38″, k. h. 19° 02′ 48″47.477158°N 19.046778°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Móricz Zsigmond körtér témájú médiaállományokat.
Névváltozatok
Időszak
Név
1929-ignévtelen
1929–1945Horthy Miklós körtér
1945-tőlMóricz Zsigmond körtér

A Móricz Zsigmond körtér (1929–1945 között Horthy Miklós körtér) Budapest XI. kerületében, Szentimreváros és Lágymányos városrészek találkozásánál található. Névadója Móricz Zsigmond író. Fontos közlekedési csomópont.

Határai

[szerkesztés]

Történelem

[szerkesztés]

A 20. század elején csak a Fehérvári út és a Budai körút elágazásaként jelölték, egyetlen épülete a Fehérvári Fogadó volt. Kiépítése a Lágymányos fejlődéséhez köthető. A teret 1929-től Horthy Miklós körtérnek nevezték. 1930-ban állították fel a tér közepén Kisfaludi Strobl Zsigmond Szent Imre herceg c. szoborcsoportját. 1945-től viseli a tér Móricz Zsigmond nevét.

A budapesti Móricz Zsigmond körtér az 1956-os forradalom idején a diktatúra és a szovjet megszállás ellen harcoló civil felkelők egyik legfontosabb ellenállási központja volt.

A legnagyobb harcok ebben a fontos csomópontban és környékén egyes források szerint a szovjet hadsereg két bevonulása utáni napokban, október 24. és október 26. közt, illetve november 4-én és november 5-én voltak. A környék azon a felvonulási útvonalon volt, amelyen keresztül a Dunántúli gyülekezési központokból érkező szovjet tankok megközelítették a budapesti Duna-hidakat. Pongrátz Ernő visszaemlékezése szerint egyik testvérével, Bandival a körtérnél már október 24-én hajnalban harcba keveredtek, amikor egy barikáddal, ill. szétlocsolt és meggyújtott benzinnel egy tankoszlopot kényszerítettek visszafordulásra a Fehérvári út bejáratánál.

A körtéri felkelők létszáma Horváth Miklós történész becslése szerint 200 és 300 fő közt ingadozhatott, összetételük más felkelőbázisokhoz hasonlóan állandóan változott, de a téren és környékén kialakultak többé-kevésbé állandó csoportok.

A felkelők kezdetben csak gyalogsági fegyverekkel rendelkeztek és nem csak civilek voltak köztük, hanem magyar katonák is.

Egyik lőszer- és fegyverraktáruk a körtér közepén ma is megtalálható épület, a "gomba" volt.

Van olyan forrás, amely szerint a körtéren lévő Népbüfé tetején géppuskás csoport működött, Albert Aladár parancsnoksága alatt és felkelők harcoltak a Móricz körtér 7., 9–10., illetve a 16-os számú háztömbökben, illetve a Bartók Béla út sarkán lévő OTP fiókban (ez utóbbi legalábbis egy ideig Vida József irányítása alatt). A 7-es számú háztömb felkelőinek parancsnoka Peer László volt.

Október 27-én a felkelőket kiszorították a körtérről, illetve a Szabadság híd környékéről, de később visszatértek.

November 4-étől a felkelők Oláh Jenő (19332001) volt hadnagy és Kiss Amadé vezetésével vették fel a harcot a támadó szovjet tankokkal. Bázisuk a 10. számú ház volt és a Népbüfé tetejéről kelepelt a géppuska. A mintegy 80 ellenállóhoz csatlakozott a pápai rohamlöveg-zászlóalj egy egysége, lövegeikkel együtt. November 5-én legalább három harckocsit sebesítettek meg és visszavonulásra késztették a támadókat. Egyes források szerint másnapra bekerítették őket, de van olyan visszaemlékezés, amely szerint a körtériek számára csak 7-én következett el a vég, 6-án még nem tudtak a hátuk mögé kerülni Kelenföld irányából, a vasúti töltésen túlról támadó szovjetek.

Oláh és Kiss távoztak az országból. Egyes források szerint a körtéri ellenállókat a megtorlások során nem érte retorzió, mert nem tudták azonosítani őket.

Kötöttpályás közlekedés a téren

[szerkesztés]

A téren 1898-ban közlekedett először villamos. Ez a Bartók Béla úton át a Kelenföldi pályaudvarral kötötte össze a körteret. Egy évvel később, 1899-ben megindult a Dél-Budai HÉV a Szent Gellért tértől a Fehérvári úton át, Albertfalva után kétfelé ágazva (Budaörsöt érintve) Törökbálint, valamint Budafokon át Nagytétény felé.[1] 1912-ben építettek hurokvágányt a mai Szent Imre szobor helyén akkoriban található parkocska köré. A mai Villányi úton 1932-ben indult meg a villamos. 1937-ben indult meg a villamos forgalom a Karinthy Frigyes úton. Ezek a vágányok mind össze voltak kötve egymással, a teret körbejáró hurokvágány-rendszeren keresztül. 1942-ben felépítették a jelenleg is látható, mára eredeti formájára felújított gombaépületet. E köré szintén hurokvágány épült, a Szent Gellért térről kiköltöztetett HÉV végállomás számára. 1963-ban a HÉV végállomás forgalmát a 41-es és 43-as villamos páros vette át, amelyeknek 1973-ig volt itt a végállomása. A 41-es 1993-ban visszakapta az Gomba körüli hurokvágányok belső felét. Ezt az 1990-es években le akarták aszfaltozni, végül 2002-ben szüntették meg.[2] 1994-ben megszüntették a vágánykapcsolatot a Bartók Béla út és a Villányi út között.[3] 2000 júniusában felszedték a Karinthy Frigyes út és a Bartók Béla út közötti összekötő vágányokat. A körvasút felüljárója és a Szent Gellért tér között a belső Bartók Béla út a térrel együtt először 2002-ben épült át. 2006. május 20-án megszüntették a 6-os villamos Siroki utcát és Váli utcát bejáró hurokvégállomását. A Karinthy Frigyes úton fejvégállomás épült.[4] (Amit a villamosbarátok tréfából hamar "kígyóveremnek" neveztek el.) 2008-ban az M4-es metróvonal beruházásának részeként új vágánykapcsolatot építettek ki a Villányi út és a Fehérvári út között, keresztezve a Bartók Béla úti vágányokat.[5] A tér alatt futó M4-es metróvonal 2014. márciusa 28. óta közlekedik, amely jelentősen átformálta a felszíni közösségi közlekedést. A korábbi gyakorlattal ellentétben a villamos viszonylatok a felszámolás helyett mindössze átrendeződtek. Csúcsidőszaki sűrű követésük változatlan, a vonalvezetésük igazodik a metróhoz.

Településmorfológia

[szerkesztés]

A tér a budai villamoshálózat egyik legfontosabb csomópontja, 2014 óta metróállomás.

Találkozó utak

[szerkesztés]

Közösségi közlekedés

[szerkesztés]

A körteret az alábbi budapesti járatok érintik:

Galéria

[szerkesztés]

Jelentősebb épületei

[szerkesztés]
  • A tér közepén a Gomba áll, amelyet 1942-ben építettek.
  • 1. szám: Detoma-bérház, Detoma Alfonz és Fischer József tervei alapján 1906-ban épült.
  • 2. szám: szintén Detoma Alfonz és Fischer József tervei alapján épült 1906-ban.
  • 18. szám: bérház 1910-ből, Rainer Károly tervezte.
  • A teret délről körbefogó és a Vásárhelyi Pál utcától elválasztó Simplon ház 1933-ban épült. (Az üres telken már 1910-ben megnyílt, majd a ház felhúzását követően 1934 és 1998 között üzemelt a Bartók Béla út felüli oldalon a Simplon, majd a Bartók mozi. (1945 után az Újbuda, 1947-1961 között a Szabadság nevet viselte.)[6]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Kertész Z. István - Emlékdélután a budatétényi és nagytétényi villamosnak (villamosok.hu, 2013.11.30.)
  2. HamPage: A Móricz Zsigmond körtér arcai Archiválva 2007. szeptember 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
  3. Villamosok.hu: Budapest villamoshálózata 1994-ben Archiválva 2009. július 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
  4. Villamosok.hu: Az elmúlt időszak változásai Budapest villamosközlekedésében Archiválva 2010. március 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
  5. A 61-es villamos átvezetése a Móricz Zsigmond körtéren (magyar nyelven). M4-es metróvonal, 2008. július 25. [2014. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 14.)
  6. Domonkos Csaba - A Simplontól a Bartókig / 85 éve nyílt meg az elegáns mozi (pestbuda.hu, 2019.09.21.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]