Ugrás a tartalomhoz

Móker Zsuzsanna

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Móker Zsuzsanna (Budapest, 1946. november 8. –) porcelántervező iparművész, aki 1974 és 1989 között – 15 éven át – a pécsi Zsolnay porcelángyár porcelántervezője volt.

Életpályája

[szerkesztés]

Budapesten született polgári családban, hárman voltak testvérek, közülük ő a legidősebb. (Két öccse közül Móker István a zene területén volt tehetséges, több zenekara is volt, Móker József pedig – aki bátyja egyik zenekarában is dobolt – szerszámkészítő, gyártástechnológus volt, majd a BASF solymári poliuretán üzemének vezetője lett.)

Szülei, felmenői

[szerkesztés]

Apai nagyapja detektív főfelügyelő volt Budapesten, édesapja, Móker József finommechanikai műszerészként dolgozott a Gamma Gépgyárban, de korábban részt vett a második világháborúban a Don-kanyarban (Magyar 2. hadsereg) zajló ütközetben, ahol az egyik tank híradósa-rádiósa volt. A tankot kilőtték, ő sebesültként Kijevbe került, felgyógyulása után gyalog tért haza Budapestre. A háborúban naplót vezetett, amely ma már a budapesti Hadtörténeti Múzeum gyűjteményében található. Apai ági unokatestvére Muray Róbert festőművész. Édesanyja, Nagyváthy Julianna női szabóként dolgozott, de eredetileg szobrásznak készült. A második világháború kitörése előtt egy budapesti ruhaszalonban előkelő hölgyeknek tervezett és készített ruhákat nagy precizitással és tervezői tehetséggel, ami miatt főnöknője Párizsba szerette volna kivinni őt, de a világháború kitörése ezt meghiúsította. Anyai nagyapja, Nagyváthy Imre műbútorasztalosként, fa (fogaskerék) mintakészítőként dolgozott a Ganz–MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyárban és mellette a MÁV Szimfonikus Zenekarában csellózott, de felmenői „kutyabőrös” nemesek voltak. Anyai nagyanyja, Katona Julianna Katona József, a Bánk bán szerzőjének távoli rokona volt.

Iskolái

[szerkesztés]

Budapesten a Szent Margit Gimnáziumban (akkori nevén Kaffka Margit Gimnáziumban) érettségizett, majd 1969–1974-ig a Magyar Iparművészeti Főiskola porcelántervező szakán tanult, ahol megismerkedett későbbi férjével, Jegenyés János üvegtervező iparművésszel is.

Gyári tervezői munkássága

[szerkesztés]

1974-től 1989-ig a pécsi Zsolnay porcelángyár porcelántervezőjeként dolgozott. Ez idő alatt tervezett porcelán étkészleteket gyári sorozatgyártásra, de épületkerámiákat, köztéri ivókutakat, virágtartókat is.

Ő tervezte meg a közkedvelt ún. „pöttyös bögre” alapformáját, amit nagy mennyiségben gyártottak különféle dekorokkal/matricákkal háztartási és vendéglátóipari felhasználásra. Az ő saját tervezésű dekorterveit nem részesítették előnyben, azokból csak mintadarabok készültek és maradtak fenn.

Gyári tervezőként mindvégig elsődleges szempont volt számára a forma és a funkció összhangja.

A visszafogott, egyszerű és jól körülhatárolható formák jellemzik.

Kerámiaszimpóziumokon való részvétele

[szerkesztés]

Több külföldi és hazai nemzetközi kerámiaművészeti szimpózium résztvevője volt.

1984-ben részt vett a Kunštátban (Csehország) és Dzintariban (Lettország) rendezett nemzetközi kerámiaszimpóziumokon, ahol szakmai ismereteit és kapcsolatait is bővíthette.

Magyarországon kezdetben elsősorban a Siklósi Kerámiaművészeti Alkotótelepen folytatott munkája volt meghatározó (1976, 1977, 1984, 1986, 1987 és 1988), később a kecskeméti és hódmezővásárhelyi nemzetközi kerámiaszimpóziumokon is részt vett.

Egyéni tervezői és művészeti munkássága

[szerkesztés]

1989-től szabadúszóként saját műhelyében dolgozott, egyedi megrendelésekre készített különböző beltéri és kültéri kerámiákat – oszlopfőket, oszlopburkolatokat, cégért, egyedi cserépkályhákat és porcelán építészeti elemeket egyaránt.

A megrendelésre készített munkáin kívül egyedi, autonóm kerámia- és porcelántárgyakat is alkotott – elsősorban vázákat, porcelán világító plasztikákat, reliefeket, teáscsészéket, tálalóedényeket, de kisebb medálokat, kitűzőket is.

Magánélete

[szerkesztés]

1974-ben Pécsre költözött és házasságot kötött Jegenyés János üvegtervező iparművésszel.

Három gyermekük született: Jegenyés Diána (Pécs, 1975. február 9.), aki szobrász szakon végzett a Pécsi Egyetem Művészeti Karán, Jegenyés Jusztina (Pécs, 1977. július 27.), aki üvegtervező iparművészként diplomázott Budapesten a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, valamint Jegenyés Martina (1979. május 19.), aki a Pécsi Egyetem Pollack Mihály műszaki karán építész képzésben vett részt és 2010 óta belsőépítészeti tervezéssel foglalkozik.

Két fiúunokája van.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • 1974: I. Országos Kerámia Kiállítás, Pécs, építészeti kategória, I. díj
  • 1977: Kerámia a kertben, Siklós, Baranya Megyei Tanács díja
  • 1982: Baranya Megyei Tárlat, Pécs, különdíj
  • 1988: Országos terítéskultúra pályázat, Budapest, II. díj

Kiállításokon való részvétele

[szerkesztés]

Egyéni kiállítások:

  • 1976 • Pataky I. Művelődési Ház, Budapest
  • 1985 • Munkásművelődési Központ, Paks
  • 1986 • Művelődési Ház, Komló • Ifjúsági Ház, Pécs • Művelődési Ház, Mohács
  • 1987 • Művelődési Ház, Nagyatád
  • 1991 • Kisgaléria, Pécs
  • 1994 • Táltos Klub
  • 1996 • Pécsi Galéria, Pécs

Válogatott csoportos kiállítások:

  • 1974 • I. Országos Kerámia Kiállítás, Pécs
  • 1975, 1978, 1980, 1982, 1984, 1986, 1988, 1994, 1996, 1998 • Országos Kerámia Biennálé, Pécs
  • 1976, 1977, 1984, 1986, 1987, 1997 • Kerámia Szimpozion Kiállítása, Siklós
  • 1977, 79 • Formatervezési Biennálé, Valencia
  • 1978 • Teríték, Józsefvárosi Galéria, Budapest
  • 1979 • Művészet a kerámiaiparban, FIM Stúdió
  • 1980 • A kéz intelligenciája, Műcsarnok, Budapest
  • 1984 • Nemzetközi Mini Kerámia Triennálé, Zágráb
  • 1984-1985 • Nemzetközi Kerámia Verseny, Faenza
  • 1985 • Magyarországi szimpozionok eredményei, Műcsarnok, Budapest
  • 1986, 1987, 1988 • Nemzetközi Kerámia Verseny, Gualdo Tadino
  • 1987 • Terítéskultúra, Duna Galéria, Budapest
  • 1988 • Országos Formatervezési Triennálé, Megyei Művelődési Központ, Kecskemét • Nemzetközi Kerámia Szimpozion kiállítása, Karlovy Vary
  • 1996 • Sótartó, Kisgaléria, Pécs
  • 1998 • Szolgáló tárgyaink, Iparművészeti Múzeum, Budapest

Köztéri művei

[szerkesztés]
  • fagyálló virágtartók (kerámia térrácsok, 1981, Barcs)
  • plasztika (pirogránit, 1982, Pécs, Nevelési Központ)
  • virágtartók (kerámia, 1983, Balatonfüred, Paksi Atomerőmű Üdülője)
  • virágtartók (kerámia, 1984, Pécs, Gyermekház)
  • feliratok, burkolatok, betétlapok (porcelán, 1989, Pécs, Zsolnay Patika)
  • díszkút (mázas pirogránit, 1990, Mohács)
  • oszlopfők (kerámia, 1991, Pécs, FEMA Bevásárló Központ)
  • homlokzati gömbjel (kerámia, 1993, Pécs, Opel Szerviz)

Művek közgyűjteményekben

[szerkesztés]
  • Iparművészeti Múzeum, Budapest
  • Iparművészeti Múzeum, Prága
  • Janus Pannonius Múzeum, Pécs
  • Kerámia Alkotótelep Gyűjtemény, Siklós
  • Nemzetközi Kerámia Gyűjtemény, Bechyne
  • Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár
  • Szimpozion Gyűjtemény, Dzintari

Irodalom

[szerkesztés]
  • Koczogh Á.: Kerámia, porcelán, üveg, Budapest, 1975
  • World Ceramics at Faenza, Ceramics Monthly, 1984/12.
  • Rideg G.: Sómázas szimpozion, Siklós '86, Művészet, 1987/4.

Az adatok az Enciklopédia Kiadó által kiadott Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. köteteinek digitális változatából[1] származnak. A kötetek tartalmát nem frissítjük, csak közreadjuk.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Tamás, Pál: MÓKER Zsuzsanna – Köztérkép (magyar nyelven). www.kozterkep.hu. (Hozzáférés: 2021. május 29.)

További információk

[szerkesztés]