Ugrás a tartalomhoz

Auguste és Louis Lumière

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Lumière fivérek szócikkből átirányítva)
Auguste és Louis Lumière
SzületettAuguste Marie Louis Nicolas Lumière
Louis Jean Lumière
Auguste: Besançon, 1862. október 19.
Louis: Besançon, 1864. október 5.
ElhunytAuguste: Lyon, 1954. április 10. (91 évesen)
Louis: Bandol, 1948. június 6. (83 évesen)
NemzetiségeFranciaország francia
Foglalkozásafeltaláló, filmrendező, filmproducer
A Wikimédia Commons tartalmaz Auguste és Louis Lumière témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Auguste Lumière (Auguste Marie Louis Nicolas Lumière) (Besançon, 1862. október 19. – Lyon, 1954. április 10.) és Louis Lumière (Louis Jean Lumière) (Besançon, 1864. október 5. – Bandol, 1948. június 6.) francia mérnökök, akik feltalálókként és filmkészítőkként korszakalkotó szerepet játszottak a fotográfia és film történetben. Nevüket többnyire együtt emlegetik, Lumière testvérek, illetve Lumière fivérek formájában. Számos, fényképészeti szabadalmuk mellett a legfontosabb a mozgókép rögzítésére és vászonra történő kivetítésére, valamint másolásra egyaránt alkalmas kinematográf elkészítése volt, mellyel 1895. december 28-án Párizsban végrehajthatták a világ első kereskedelmi célú vetítését,[1] mely eseményt tekintik a mozi megteremtésének.

Életük

[szerkesztés]

A Lumière fivérek a kelet-franciaországi Besançon-ban születtek és nevelkedtek, ahonnan 1870-ben költöztek Lyon-ba. Ott mindketten a magas színvonalú műszaki és technológiai ismereteket nyújtó, neves, La Martinière Iskolába jártak.[2] Apjuk, Claude Antoine Lumière (1840-1911) előbb egy fényképészeti stúdiót nyitott, majd Lumière és Fiai névvel mintegy 300 főt foglalkoztató, fényképészeti lemezeket gyártó üzemet vezetett. Fiai vele együtt dolgoztak: Louis mint fizikus, Auguste pedig mint menedzser.

A testvérpárnak három húga (Jeanne, Juliette és France), valamint egy öccse (Édouard) volt. A családtagok szoros, bensőséges kapcsolata különös házasságok kötéséhez vezetett. 1893-ban három Lumière testvér házasságot kötött apjuk közeli barátja, Alphonse Winckler három gyermekével: August Marguerite-et, Louis pedig Rose-t vette feleségül, míg Juliette huguk Jules Winckler felesége lett. (Tíz évvel később France egy másik Winckler fiúval, Charles-lal kötött házasságot.) 1894-ben Auguste-nak és Louis-nak lánya született: Andrée, illetve Susanne.[3]

A két fivér a lyoni Guillotière temetőben nyugszanak, családi sírboltban.

Találmányaik

[szerkesztés]

A Lumière fivérek – elsősorban Louis technikai zsenialitásának köszönhetően – számos fotográfiai újítást hajtottak végre, s mintegy 170 szabadalomnak lettek tulajdonosai. Közülük a leginkább figyelemre méltó az 1881-ben levédett száraz-lemezes eljárás volt, mellyel fontos lépést tettek a mozgókép-készítés felé. A később „Étiquette bleue” („Kék címke”) elnevezéssel forgalmazott ezüst-bromid alapú száraz fényképészeti lemez igazi üzleti sikert hozott számukra. Apjuk 1892-ben visszavonult, a testvérek ekkor kezdtek el mozgóképeket készíteni. Szabadalmaik sora vezetett a filmfelvevő kamera megalkotásáig, a legjelentősebb egy „karmos”, alternáló mozgást végző, a varrógép kelmetovábbítója által ihletett filmtovábbító szerkezet, amely képes volt megállítani minden egyes filmkockát egy-egy pillanatra a vetítőablak előtt. Az általuk megvalósított és 1895. február 13-án szabadalmaztatott kinematográf egyaránt alkalmas volt mozgókép rögzítésére és vászonra történő kivetítésére.

Újabb nagy találmányuk – Louis Lumière szerint a legjelentősebb, melyre tíz évet szentelt – az autokróm, az első valódi, tömegesen is alkalmazható színes direktpozitív képrögzítési eljárás lett, melyet 1907-ben szabadalmaztattak.

Az 1895. évi zártkörű és nyilvános vetítések

[szerkesztés]

A kinematográf szabadalmaztatását követően forgatták le első filmjüket Lyon-ban, saját üzemük előtt 1895. március 19-én délben. A munkaidő vége című, 46 másodperces alkotáson a Saint-Victor úti[4] üzemből távozó munkások láthatók.[5]

A kinematográf és az elkészített film első, zártkörű bemutatására 1895. március 22-én Párizsban került sor, a Nemzeti Iparpártoló Társulat[6] helyiségeiben.[7] Az év folyamán Louis Lumière mintegy kéttucatnyi filmet forgatott a mindennapi életet bemutatva. Mielőtt az első nyilvános vetítésre sor került volna, a kinetográfot több zártkörű rendezvényen mutatták be a tudomány és technika szaktekintélyeinek: június 11-én a lyoni fényképész kongresszuson, július 11-én Párizsban a természettudományi magazin székházában, szeptember 28-án La Ciotat-ban, az ottani villájukban és az Éden Színházban[8] (e délkelet-franciaországi faluban több filmet is forgattak, olyanokat, mint az egyperces Jardinier, amely Megöntözött öntöző (L'arroseur arrosé) címen vált ismertté, A kisbaba reggelije, A vonat érkezése, a Kikötőből távozó bárka stb.), november 10-én Brüsszelben a belga fényképészek szövetségében, 16-án a Sorbonne nagy előadótermében... A siker minden esetben óriási volt.

Az első, nagyközönség számára is nyilvános, fizetős vetítésre 1895. december 28-án került sor a párizsi Grand Café indiai termében.[9] Az előadást Antoine Lumière tartotta harminchárom néző részére. A főgépész Charles Moisson, a készülék megépítője volt; ő felügyelte a vetítést. Az előadás belépődíját 1 frankban állapították meg. Ezt az előadást tekintik a film, illetve a mozi megszületése pillanatának.[1]

A párizsi Grand Café indiai szalonjának vetítési programja 1895-ben

A párizsi első, fizetős előadáson 10 rövidfilmet mutattak be, melyeket az év folyamán forgattak[10]:

  1. A munkaidő vége (La sortie de l'usine Lumière à Lyon)
  2. La voltige
  3. La pêche aux poissons rouges
  4. Le débarquement du congrès de photographie à Lyon
  5. Les forgerons
  6. Megöntözött öntöző (L'arroseur arrosé [Le jardinier])
  7. A kisbaba reggelije (Le repas de bébé)
  8. Le saut à la couverture
  9. La place des Cordeliers à Lyon
  10. La mer [Baignade en mer]

Az elterjedt általános közvélekedés ellenére A vonat érkezése című, La Ciotat-ban forgatott film (L'arrivée d'un train en gare de La Ciotat[11]) nem szerepelt az első napi vetítésen, azt a későbbiekben mutatták be.[12] Ahogy az is csak egy később elterjedt legenda, hogy a nézőkben pánikot okozott volna a vonat közeledő látványa.[13]

A nagyfokú érdeklődés láttán a Lumière fivérek folytatták a mindennapi élet apró történéseinek mozgóképpel való megörökítését, később pedig már megrendezett jeleneteket is felvettek.

Egyéb találmányok

[szerkesztés]
A máltai kereszt (mechanizmus)
A Lumière Intézet Lyon-ban
A Lumière-ház Lyon-ban

A kinematográf sikerre vitele, az ezüst-bromidos száraz fényképészeti lemez és az autokróm, az első színes képrögzítési eljárás kidolgozása és ipari méretű gyártása mellett a Lumière testvérek további találmányokat is jegyeztek. Érdeklődésük a sztereófotó felé irányult. 1920-ban kidolgozták a tárgy képének kismértékű eltolással ugyanarra a lemezre történő fényképezésén alapuló sztereófotó szintézis eljárást (egyfajta fotórelief), majd 1932-ben az anaglif technikájú filmreliefet. Tökéletesítették a máltai keresztet, mely így a sokkal finomabb mozgásával hosszabb élettartamot biztosított a filmeknek, mint az általuk először használt karmos filmtovábbító mechanika. Ezt a javított szerkezetet a mai napig használják.

Nevük feltűnik más tudományok, nevezetesen az orvostudomány felfedezései és találmányai körében is. 196 szabadalmat nyújtottak be, s további 43 hordozza valamilyen formában a nevüket (közös, egyéni és vállalati szabadalmak). Ott voltak az égési sérülések kezelésére alkalmas paraffinnal impregnált sebtüll megszületésénél, a krizoterápiás (aranysós) kezelésnek köszönhetően a gümőkór elleni küzdelemben, de kutattak a kriogenika és a prokain-hidrokloridos érzéstelenítés (allokain) területén is. Ebben különösen Auguste volt aktív, aki megpróbált – egyébként sikertelenül – kidolgozni egy, a biológia kolloid jelenségeivel kapcsolatos elméletet.[14]

Munkásságuk elismeréseként 1936-ban mindkét testvér a Francia Becsületrend főtisztje lett.

Lyon VIII. kerületében, egykori üzemeik melletti palotájukban manapság egy múzeum működik, a Lumière Intézet, melynek vezetője két filmes szaktekintély; elnöke Bertrand Tavernier filmrendező, főigazgatója pedig Thierry Frémaux, a cannes-i fesztivál főmegbízottja.

Tevékenységük a német megszállás alatt

[szerkesztés]

Louis Lumière belekeveredett az olasz fasiszta rezsim támogatásába. Valójában a fasiszta kormány fel akart lépni az amerikai filmművészet hegemóniája ellen, ezért a film feltalálásának negyvenedik évfordulóját felhasználva, 1935. március 22-én egy nagyszabású ünnepséget rendeztek, melyen Louis Lumière személyesen is részt vett. A nap folyamán egy fényképet dedikált a következő szöveggel:„Őexcellenciája, Benito Mussolininek, mély csodálatom kifejezéséül.” A fotót és dedikációt az Olasz Nemzeti Nyomda megjelentette az ezen alkalomra készített kiadvány 3. oldalán. Ugyanitt bátyjával együtt kifejezésre juttatta háláját „az összejövetel fasiszta szervezőinek”, s a Fasiszta Egyetemi Csoportok titkárságának sugallatára hangsúlyozta „a két országot egyesítő barátságot és azt hogy lehetetlen, hogy egy ilyen eredeti közösség a jövőben ne növekedjen.”[15]

1940. november 5-én az alábbiakat nyilatkozta címlapon a Le Petit Comtois Franche-Comté régióbeli köztársasági napilapnak:[16]

Nagy hiba lenne megtagadni a kollaboráns rezsimet, melyről Pétain marsall beszélt csodálatra méltó üzeneteiben. Fivérem, Auguste Lumière, a lapokban, melyekben magasztalta Pétain marsall páratlan presztízsét, töretlen bátorságát, fiatalos lendületét és realitásérzékét, mellyel megmentheti a hazát, azt írta: „Hogy Európa annyira óhajtott összhangja bekövetkezhessen, természetesen az kell, hogy a győztesek által szabott feltételek ne váljanak egy ellene irányuló visszaszoríthatatlan ellenségeskedés kovászává. De senki sem tudná jobban megvalósítani ezt a célt, mint a mi csodálatos államfőnk, Pierre Laval segítségével, aki már számos bizonyítékát adta tisztánlátásának, ügyességének, és az ország igazi érdekei iránti odaadásának.” Én osztom e látásmódot. Teljes mértékben magamévá teszem ezt a nyilatkozatot.

Auguste Lumière helyet foglalt és dolgozott Lyon város tanácsában, melyet a Vichy rezsim állított fel 1941-ben (igaz, ott szinte sosem jelent meg). 1941 júliusában tagja lett a francia néppárt kezdeményezésére felállított „francia önkéntesek légióját” patronáló bizottságnak. Ily módon „feltalálói hírnevét azzal az ellenséggel való fegyveres kollaboráció szolgálatába állította, amelyik fosztogatott, embereket kínzott, deportált, agyonlőtt…” [17]

Louis Lumière tagja volt a Vichy-kormányzat által Vichy-ben felállított nemzeti tanácsnak, illetve a tanács tájékoztatási bizottságának.

1941-ben mindkét fivér megkapta a Pétain marsall személyére történt felesketéssel együtt járó legmagasabb kitüntetést (Ordre de la Francisque gallique).[18] Louis Lumière – a nemzeti tanács tagjaként – 1942. január 2-án átvehette a marsalltól a Becsületrend nagykeresztjét is.[19]

1995-ben a film születése 100. évfordulójának megünneplése alkalmából a francia nemzeti bank egy új 200 frankos bankjegyet kívánt megjelentetni a Lumière testvérek arcképével. Volt frontharcos szervezetek tiltakozása, majd egyes politikai pártok állásfoglalása miatt az ügy nagy hullámokat vert a francia sajtóban. Végül a bank leállíttatta a nyomást, és az új bankjegy Gustave Eiffel arcképével jelent meg.

Tisztelgés a testvérpár előtt

[szerkesztés]
A Lumière testvérek emlékműve a lyoni Monplaisir téren

Az 1939-ben megszervezett, de a 2. világháború kitörése miatt elnapolt 1. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál tiszteletbeli elnöki tisztére Louis Lumière-t kérték fel.[20]

1952–1967 között a francia Messageries Maritimes társaság egyik óceánjáró hajója Louis Lumière nevét viselte.

La Ciotat-ban, a tengerparton emlékművet emeltek tiszteletükre, az egykori birtokukhoz vezető allét pedig Lumière fasornak keresztelték el. A város filmszínháza ugyancsak nevüket viseli.

Ugyanitt az Éden színházat, ahol levetítették a testvérpár által forgatott első filmet, és amelyet ma a világ legrégebbi mozijaként tartanak számon, 2013-ra restaurálják, és ott kiállítótermet rendeznek be Lumière-ék, valamint a helységben elhunyt Michel Simon színész emlékének.

Franciaországban több oktatási intézmény viseli nevüket, például a Lyon II. Lumière Egyetem, a párizsi filmművészeti képzés fellegvára, a Louis-Lumière Főiskola, továbbá La Ciotat két gimnáziumának egyike, az Auguste-et-Louis-Lumière Gimnázium.

Nevüket viseli a Lumière-díj, melyet a nemzetközi sajtó Párizsban tevékenykedő filmes szakírói ítélnek oda évente, több kategóriában, kiemelkedő francia vagy frankofón filmeknek, illetve alkotóiknak.

A cannes-i fesztiválpalota nagy előadótermét Louis Lumière-ről nevezték el.

2009 óta Lyonban, a Lumière Intézet minden évben megrendezi a Lumière Fesztivált.

Mindkét fivér csillagja megtalálható a hollywoodi hírességek sétányán.

A párizsi Disneyland filmművészetnek szentelt parkjában (Walt Disney Studios Park) a főtér „place des Frères-Lumière” nevet viseli.

Lyonban, a Monplaisir téren, Antoine Lumière egykori lakóházával, a Lumière Intézetnek otthont adó villával szemben, egy óriás hajlított vetítővászon alakú emlékművet emeltek, melynek fehérre festett homorú oldalára, szabadtéri előadások keretében filmeket vetítenek.

2010-ben Philippe Starck francia formatervező A vonat érkezése című filmet használta fel a Royal Monceau szálloda digitális vetítőterme, a „Lumière-ék mozija” bejáratának díszítőmotívumaként.

Bibliográfia

[szerkesztés]
  • Guy Borgé / Marjorie Borgé. Les Lumière. Antoine, Auguste, Louis et les autres : l'invention du cinéma, les autochromes. Préface de Jacques Trarieux-Lumière. Lyon: ELAH, Éd. lyonnaises d'art et d'histoire, 2004
  • Jacques Rittaud-Hutinet. Les frères Lumière, l'invention du cinéma. Lyon: Flammarion, 1995 (édité pour le centenaire de l'invention)
  • Jacques Rittaud-Hutinet. Antoine, Auguste et Louis Lumière. Lyon: Lugd, 1994
  • Jacques Rittaud-Hutinet et Yvelise Dentzer. Auguste et Louis Lumière, Correspondances. Préface de Maurice Trarieux-Lumière. Lyon: Cahiers du cinéma, 1994
  • Gina De Angelis. Motion Pictures: Making Cinema Magic (angol nyelven). The Oliver Press Inc. (2003. September). ISBN 9781881508786. Hozzáférés ideje: 2012. március 4. 

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Ezek a vetítések valójában nem jelentettek világpremiert; számításba kell venni ugyanis az úttörők vetítéseit, így Jean Le Roy-ét a New Jersey-beli Clayton városában 1895. február 22-én, és a francia Louis Le Prince-ét 1888-ban, azonban ezeket a korai, nem kereskedelmi célú vetítéseket a precinema, a film előtti korszak kategóriába sorolják. A párizsi „világpremier” kapcsán meg kell emlékezni a német testvérpár, Eugen és Max Skladanowsky úttörő munkájáról is. Ők 57 nappal a Lumière-ék elhíresült párizsi előadása előtt, 1895. november 1-jén vetítettek néhány rövidfilmet Berlinben, a Wintergarten Varietében, melyek megtekintésért a nézők már belépődíjat fizettek. Egyébként hat hónappal a decemberi párizsi nyilvános előadás után történt meg az első amerikai filmvetítés a Lumière-féle kinematográffal Montreálban.
  2. ↑ Gina De Angelis 2003 34.o.
  3. ↑ Gina De Angelis 2003 35. old.
  4. ↑ Lyon, chemain Saint-Victor, ma: rue du Premier-Film – itt található a Lumière Intézet (Institut Lumière)
  5. ↑ Az Express cikke
  6. ↑ Société d’Encouragement pour l’Industrie Nationale (S.E.I.N) – a francia állam (és a hadsereg) első közhasznú társasága, egyben kutatóintézete, találmányok előmozdítására 1802 és 1943 között.
  7. ↑ Auguste és Louis Lumière levelezése 37. old.
  8. ↑ Ez az 1889 nyarán felavatott varietészínház 1899. március 21-től kizárólag filmeket vetített; mára a világ ma is álló legrégebbi filmszínházának számít.
  9. ↑ 14, boulevard des Capucines, Paris 2e
  10. ↑ Az első fizetős előadás filmjei videón a Lumière Intézet honlapján.
  11. ↑ Arrival of a Train at La Ciotat (The Lumière Brothers, 1896), Denis Shiryaev: Upscaled and resounded version of a classic B&W movie (2020. február 3.). YouTube
  12. ↑ Vincet Pinel, 2010 49. o.
  13. ↑ Ray Zone: Lumiere Illuminated: 'Moving Image' Debunks Myths Surrounding 'Arrival of the Train' (angol nyelven). documentary.org. International Documentary Association (IDA), 2004. november 30. [2019. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva].
  14. ↑ Auguste Lumière 1933
  15. ↑ Christel Taillibert 1999 351. old.
  16. ↑ Le Petit Comtois cikke
  17. ↑ Az üggyel 1994-ben foglalkozó L’Est républicain regionális napilap megfogalmazása szerint (a konkrét cikk megjelölése nélkül).
  18. ↑ Szó szerint: „a gall francisca rendje”. A francisca vagy franca a germán és frank harcosok kétélű csatabárdja volt; Pétain marsall e fegyvert választotta személyes jelvényének.
  19. ↑ Louis Lumière kitüntetése (videó)
  20. ↑ Az 1939-es Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál tiszteletbeli elnöke

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Auguste et Louis Lumière című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Auguste_és_Louis_Lumière&oldid=27357173”