Ludomir Benedyktowicz
| Ludomir Benedyktowicz | |
 | |
| Született | 1844. július 15. Świniary |
| Elhunyt | 1926. december 14. (82 évesen) Lwów, Lengyelország |
| Állampolgársága | lengyel |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Müncheni Képzőművészeti Akadémia |
| Kitüntetései | Silver Cross of the Virtuti Militari |
| Sírhelye |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ludomir Benedyktowicz témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ludomir Benedyktowicz (Świniary Siedlcenél, 1844. július 15. – Lwów, 1926. december 14.) lengyel tájképfestő, katona, író és amatőr sakkozó.
Élete
[szerkesztés]
Varsóban járt iskolába, majd 1861-ben apja nyomdokaiba lépve a broki Erdőgazdálkodási Gyakorlatok Intézetébe ment, hogy annak alapítójánál, Wojciech Jastrzębowski professzornál tanuljon.[1]
Megszakította a tanulmányait, hogy csatlakozzon a januári felkeléshez, és a Władysław Cichorski által irányított egység harcosa lett. A kozákokkal való összecsapás során Stare Kaczkowo közelében egy kard levágta a jobb kezét, a bal karját pedig egy golyó megsebesítette. Később az ostrów mazowieckai parókiára vitték, ahol a karját amputálni kellett.[1]
Erdész már nem lehetett, ezért úgy döntött, hogy művészeti tanulmányokat kezd a varsói rajziskolában Wojciech Gersonnál. Egy saját maga által kitalált fémgyűrű segítségével festett: a jobb alkarjára erősítette, így ecsetet, tollat vagy más eszközt tarthatott benne.[1]
Mivel a felkelés résztvevőinek üldözése fokozódott, ezért Münchenbe ment, és engedélyt kapott, hogy beiratkozzon a Képzőművészeti Akadémiára.
Amikor visszatért Lengyelországba, meglátogatta azoknak a felkelőtársainak a sírját, akiket az általa túlélt csatában öltek meg. Ennek következtében „izgatás” gyanújával letartóztatták, és rövid időre a varsói fellegvárban tartották fogva.[1] Miután bizonyítékok hiányában szabadlábra helyezték, Krakkóba költözött, és Jan Matejkónál tanult. 1876-ban megnősült, és saját műtermet nyitott. Negyven évig élt ott, majd felesége halála után Lwówba költözött, és egy veteránok számára fenntartott idősek otthonában élt.[1]
Festőművészete mellett három verseskötetet is megjelentetett, egyet-egyet a januári felkelés 40., 50. és 60. évfordulójára. Egy könyvet is írt Stanisław Witkiewiczről (akivel gyakran vitatkozott) és kritikusi szerepéről. 1893-ban amatőr sakkozóként Hieronim Czarnowskival együtt részt vett a Krakkói Sakk Klub megalapításában, amelynek második elnöke volt. 1925-ben tiszteletbeli tagjává nevezték ki a Hetman nevű sakk-klubnak, amelynek olyan neves játékosok voltak a tagjai, mint Ignacy Popiel és Kalikst Morawski.
Jegyzetek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Ludomir Benedyktowicz című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- I. Królewska Akademia Sztuk Pięknych..., [w:] H. Stępień, M. Liczbińska, Artyści polscy w środowisku monachijskim w latach 1828-1914 (materiały źródłowe), wyd. II, Kraków: Agencja Wydawniczo-Reklamowa Chors, 1994, s. 9, ISBN 83-903086-1-4
- Karolina Grodziska-Ożóg: Cmentarz Rakowicki w Krakowie (1803-1939). Wyd. II. Kraków: Wydawnictwo Literackie, 1987, s. 97. ISBN 83-08-01428-3
- Aleksander Krawczuk: Opowieści o zmarłych. Cmentarz Rakowicki część 3 i 4. Kraków: Krajowa Agencja Wydawnicza w Krakowie, 1988, s. 154. ISBN 83-03-02300-4
További információk
[szerkesztés]- Ludomir Benedyktowicz művei a Polona könyvtárban : lista 1, lista 2
- Ludomir Benedyktowicz, Nad mogiłą powstańca (lengyelül) (Ludomir Benedyktowicz: Egy felkelő sírjánál)
