Ugrás a tartalomhoz

Menyhal

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Lota lota szócikkből átirányítva)
Menyhal
Menyhal egy németországi tó fenekén
Menyhal egy németországi fenekén
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Paracanthopterygii
Rend: Tőkehalalakúak (Gadiformes)
Család: Lotidae
Nem: Lota
Oken, 1817
Faj: L. lota
Tudományos név
Lota lota
Linnaeus, 1758
Szinonimák
Szinonimák
  • Enchelyopus lota (Linnaeus, 1758)
  • Gadus compressus Lesueur, 1817
  • Gadus lacustris Walbaum, 1792
  • Gadus lota Linnaeus, 1758
  • Gadus maculosa Lesueur, 1817
  • Gadus maculosus Lesueur, 1817
  • Lota brosmiana Storer, 1842
  • Lota brosmina Storer, 1842
  • Lota communis Rapp, 1854
  • Lota compressa (Lesueur, 1817)
  • Lota fluviatilis Perty, 1832
  • Lota inornata DeKay, 1842
  • Lota linnei Malm, 1877
  • Lota lota asiatica Kirillov, 1972
  • Lota lota kamensis Markun, 1936
  • Lota lota lacustris (Walbaum, 1792)
  • Lota lota leptura Hubbs & Schultz, 1941
  • Lota lota lota (Linnaeus, 1758)
  • Lota lota maculosa (Lesueur, 1817)
  • Lota lota onegensis Melyantsev, 1948
  • Lota maculosa (Lesueur, 1817)
  • Lota marmorata Koch, 1840
  • Lota vulgaris Fitzinger, 1832
  • Lota vulgaris obensis Anikin, 1902
  • Molva lota (Linnaeus, 1758)
  • Molva maculosa (Lesueur, 1817)
Elterjedés
Élőhelye Európában
Élőhelye Európában
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Menyhal témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Menyhal témájú médiaállományokat és Menyhal témájú kategóriát.

A menyhal (Lota lota) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tőkehalalakúak (Gadiformes) rendjébe és a Lotidae családjába tartozó faj.[1] Nemének egyetlen faja. Több népies elnevezése is ismert ezért kutyahal, téliharcsa, méhal, ményhal, menyus, törzsökhal, nagyagyú hal, tarka meny(hal) megnevezéssel is lehet találkozni.[2][3][4]

Gazdasági szempontból meglehetősen csekély jelentőséggel bír. A téli hideg hónapokban aktív, de ez az életforma azt jelenti, hogy szálkamentes, kitűnő húsa és nagyméretű mája ellenére nem horgásszák intenzíven. A Magyar Haltani Társaság internetes szavazásán a 2013-as év halának választották meg.[5]

Előfordulása

[szerkesztés]

A menyhal a folyótorkolatok és lagúnák brakkvízeinek, a kevésbé szennyezett szakaszokon főleg hidegvízű folyóknak és tavaknak (az Alpokban 1200 méter felett is) lakója. Magyarországon a folyóvizek többségéből ismert, így a Duna, a Rába, a Marcal, az Ipoly, a Dráva, a Mura, a Kerka, a Tisza, a Túr, a Szamos, a Kraszna, a Bodrog, a Keleti-főcsatorna, a Nyugati-főcsatorna, a Sajó, a Bódva, a Hernád, a Hármas-Körös, a Kettős-Körös, a Sebes-Körös, a Maros folyókban egyaránt megtalálható és nagyobb tavakban a Balatonban és a Fertő tóban is előfordul.[6]

Fő tartózkodási helye az alámosott partok, vízben lévő gyökerek és ágak között, mélyvizekben a zúgók alatt. A Lotidae családjának egyetlen édesvízi képviselője, 3 alfaja került leírásra, az Észak-Amerikában és Nyugat-Szibériában őshonos Lota lota leptura (Hubbs-Schultz, 1941), a Kelet- és Észak-Amerikában honos Lota lota maculosa (LeSueur, 1817) és az Eurázsiában élő Lota lota lota.[7]

Megjelenése

[szerkesztés]
A feje közelről

A hal teste megnyúlt, henger alakú, hátul oldalról lapított, feje széles és lapos. Szájnyílása széles, alsó, középállású, állkapcsai kicsi, hegyes, kefeszerűen elrendezett fogakkal vannak ellátva. Állán hosszú bajuszszál található. Az orrnyílásoknál 2 nagyon rövid tapogatószál van. Kerekded pikkelyei apróak és vékonyak. Oldalvonala nem teljes. Két hátúszója van az első hátúszója 9-16, a második 67-85 sugarú, olyan hosszú, mint a farok alatti úszó (65-78 sugarú), has úszói torokállásúak, farok úszója lekerekített. Háta barna, olajsárgás vagy zöldes, sötétebb, jelentéktelen márványozással, az oldalak világosabbak, sárgásak és a hasa fehéres. Az állkapcsát és ekecsontját kefefogazat nőtte be. Testhossza 30-60 centiméter, legfeljebb 152 centiméter.[8][9][10] Az eddig kifogott legnagyobb példány tömege 34 kilogramm volt.

Életmódja

[szerkesztés]
A felvétel egy belga keltetőben készült Brüsszel közelében. A lárvák túléléséhez szükséges hőmérséklet 2-6 Celsius-fok

A menyhal fenékhal, szürkületkor és éjszaka tevékeny. Hidegkedvelő hal, főként 10-13 °C-nál hidegebb vízben aktív. A téli és tavaszi időszakban intenzíven táplálkozik, a felesleges tápanyagokat pedig jól fejlett májában raktározza el.[11] A nyári, melegebb vízben viselkedése megváltozik, de továbbra is felvesz élelmet.[12] Ilyenkor növekedése lelassul, de továbbra is folyamatos - emiatt pikkelyein nem keletkeznek évgyűrűk, csupán világosabb és sötétebb sávok.

Ragadozó hal: a fiatalok tápláléka apró talajlakók, később halikra és ivadék is. A magyar vizekben táplálékának jelentős részét képezi a bolharák (Gammarus sp.) és a vele gyakran azonos helyen élő gébfajok.[12] Ősszel a víz lehűlésével kezdenek megélénkülni a menyhalak, és az éjszakai életmódra berendezkedett halak ilyenkor akár egész nap aktívak.[8][9]

Magyarországon legfeljebb húsz évig él, alaszkai alfaja viszont huszonöt éves kort is elérhet.[13]

Szaporodása

[szerkesztés]

Páros ívó, november és március között kezdődik a párzási időszaka, ehhez az ideális vízhőmérséklet 2-5 Celsius-fok. Ikrás példányai 5-20 perces pihenési időközökkel, több részletben bocsátanak ki 300 ezer - 1 millió ikrát. A körülbelül 1 milliméter átmérőjű ikrán (a nőstény testkilogrammjaként 1 millió) nagy olajcsepp van, szabadon sodródik a vízben (lásd a képet). A 6-10 hét után kikelő lárvák 3–4 mm hosszúak. A lárvák kezdetben a vízben lebegnek, a kelést követő 12-15. napon kezdik meg az önálló táplálkozást, és később a fiatal halak kövek alatt rejtőznek.[8]

Horgászata

[szerkesztés]

A menyhal gazdasági jelentősége nálunk kicsi, hiszen aktív időszaka alatt nem folyik intenzív halászat. Horgászatáról még a tapasztaltabb horgászok sem tudnak sokat, hiszen nagyon kevesen horgásznak kimondottan erre a halfajra. Ennek fő oka az, hogy kevesen vannak azok a horgászok, akik téli estéken akár mínusz tíz fokban is kiülnek a partra, de aki megteszi, egy kis szerencsével akár szép számú zsákmányra is szert tehet, mivel ezek a halak csapatban járnak.[9][10]

Életmódja alapján a vízfenéken mozog, íváskor tömegesen megy a megszokott ívóhelyre, így akkor jó eséllyel lehet több egyedet is zsákmányolni. Horgászata 2014. január 1-től méretkorlátozás alá esik.[14] Tilos kifogni és megtartani a 25 cm alatti példányait, és naponta legfeljebb 10 kilogrammnyi tartható meg.[10][15] Magyarországon a Magyar Horgászban közölt eddigi magyar horgászrekord szerint 3,56 kilogramm volt a legnehezebb kifogott példánya.[16]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ITISZ szerinti besorolás. (Hozzáférés: 2010. január 30.)
  2. Harka Ákos: Tiszafüred környéki halnevek. Magyar Nyelvőr. (Hozzáférés: 2010. augusztus 7.)
  3. Menyhalak (Lotinae - alcsalád). tomolyka.freeweb.hu. [2010. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 7.)
  4. Magyarországi halak, Népies elnevezések / fajták. battai peca, 2008. július 23. [2010. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  5. Az év hala 2013-ban. Magyar Haltani Társaság. [2013. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 9.)
  6. Menyhal – Lota lota (Linnaeus, 1758). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. december 21.)
  7. Villantó magazin menyhal. villantó magazin. [2009. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 30.)
  8. a b c Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
  9. a b c Menyhal (Lota lota). Erdélyi Nimród. [2021. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 21.)
  10. a b c A menyhal. haldorado.hu, 2006. január 12. (Hozzáférés: 2010. december 21.)
  11. F. Hölker et al.: Colonization of the freshwater environment by a marine invader: how to cope with warm summer temperatures? Evolutionary Ecology Research, 2004, 6: 1123–1144
  12. a b Szendőfi Balázs: Néhány adat a menyhal (Lota lota) nyári aktivitásáról és táplálkozásáról akváriumi megfigyelések és gyomortartalomvizsgálatok alapján Pisces Hungarici 7 (2013) 53–56
  13. Chen, Lo-Chai: The Biology and Taxonomy of the Burbot, Lota Lota Leptura, in Interior Alaska. Biological Papers of the University of Alaska;No. 11 (1969)
  14. 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet
  15. Új méretkorlátozás a menyhalra. MOHOSZ. [2010. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 30.)
  16. Rekordlista. Magyar Horgász. [2011. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 30.)

További információk

[szerkesztés]