Lola Montez
| Lola Montez | |
.jpg) | |
| Született | Marie Dolores Eliza Rosanna Gilbert 1821. február 17.[1] Grange |
| Elhunyt | 1861. január 17. (39 évesen)[1][2] New York |
| Állampolgársága | ír |
| Házastársa | |
| Élettársa | I. Lajos bajor király |
| Szülei | Eliza Gilbert Edward Gilbert |
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | természetes halál |
| Sírhelye | Green-Wood temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lola Montez témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lola Montez (születési neve: Elizabeth Rosanna Gilbert) (Grange, Sligo megye, 1821. február 17. – New York, 1861. január 17.) ír származású táncosnő, színésznő, kurtizán, I. Lajos bajor király szeretője.
Ifjúkora
[szerkesztés]Edward Gilbert skót katonatiszt és az ír nemesi családból származó Eliza Oliver leányaként született. 1822-ben a család Indiába költözött, ahol apja egy év múlva kolerában meghalt. Eliza újra férjhez ment, s a kislányt mostohaapjának családja nevelte Skóciában. Később Párizsba, majd Bathba került édesanyjához.
1836-ban a jóval idősebb Sir Abraham Lumley bíróhoz akarták férjhez adni, de a fiatal lány Írországba szökött Thomas James angol katonatiszttel, házasságot kötöttek, majd Indiába utaztak. Elizabeth 1845-ben visszatért Angliába, és különvált férjétől. Londonban színjátszást tanult és táncórákat vett egy spanyol tanártól. Táncképzését Spanyolországban fejezte be. 1843. június 3-án debütált nagy sikerrel Londonban a Her Majesty’s Theatre-ben Lola Montez spanyol táncosnő néven. A nézők közül néhányan felismerték, s amikor házasságtörése és névhamisítása kitudódott, viharos gyorsasággal elhagyta Angliát. Bár sikeresen szerepelt német, lengyel, francia színpadokon, szabados viselkedése és szerelmi ügyei miatt botrányhőssé vált, s néhány fellépés után mindig el kellett hagynia az országot. Liszt Ferenccel is volt futó kalandja Drezdában. Poroszországban 14 nap börtönre ítélték, majd kitoloncolták, mert megengedhetetlenül viselkedett egy rendőrrel szemben.
Müncheni évek
[szerkesztés]1846. október 5-én érkezett Lola Münchenbe. Audienciát kért I. Lajos bajor királytól, hogy felléphessen az Udvari Színházban. A királyt elkápráztatta az elragadó, humoros, temperamentumos, szép táncosnő. Két nap után Lola a király szeretője lett. Amikor viszonyuk kitudódott, szatirikus rajzok készültek a párról, ahol a király úgy táncolt, ahogy Lola fütyült. Az asszony hangulatember volt, felfuvalkodott és követelőző. A társadalmi konvencióknak fittyet hányva szivarozott, kísérő nélkül, vagy éppen fiatal, vonzó férfiak társaságában látták megjelenni. A királytól kapott ékszerekkel parádézott. Ha feldühítették, kiabált, pofonokat osztott, sőt még lovaglóostorával is odacsapott. Felmerült a gyanú, hogy a király politikai döntéseit befolyásolja. A lakosság és a kormány lassan meggyűlölte őt. De Lajos kitartott mellette, a miniszteri fizetés kétszeresét, később négyszeresét juttatta neki havonta. 1847-ben bajor polgárjogot és grófi címet adományozott az asszonynak, aki a Marie von Landsfeld nevet vette fel. A kormány miniszterei tiltakozásul benyújtották lemondásukat. Lola háza előtt tömeg tüntetett, hógolyók, majd kövek repültek ablaka felé. Az asszony pezsgős pohárral a kezében jelent meg az erkélyen, és a tömegre koccintott. Végül el kellett hagynia Bajor Királyságot, a király pedig kénytelen volt lemondani 1848. március 20-án. Lola bajor polgárjogát visszavonták.
Újabb turnék
[szerkesztés]Lola újra színpadra lépett Genfben, Londonban, Franciaországban, Spanyolországban és Belgiumban. 1849-ben feleségül ment George Trafford Heald angol gárdahadnagyhoz. Mivel első férje még élt, bigámiával vádolták, ezért új férjével elhagyta Angliát. A férfi 1850-ben Spanyolországban végleg szakított Lolával. 1851-ben Párizsban a Le Pays napilap folytatásokban közölte Lola emlékiratait. Az év végén az Egyesült Államokba hajózott. Különböző városokban lépett fel. Bajorországi emlékeiből színdarabot iratott (Lola Montez in Bavaria), s amiben ő maga is fellépett. 1853 májusában San Franciscóba érkezett, júliusban férjhez ment Patrick P. Hullhoz, így amerikai állampolgár lett. 1855-ben Ausztráliában lépett fel, 1856-ban eladta kaliforniai házát és visszaköltözött New Yorkba. 1858-ban jelent meg könyve, The Arts of Beauty, amely gyakorlati tanácsokat tartalmazott a test- és szépségápolásra, valamint természetes alapanyagú kozmetikai készítmények leírását.
Élete végén a vallás felé fordult, metodista istentiszteletekre járt és a kiszolgáltatott nők megsegítésével foglalkozott. 1860. június 30-án váratlanul stroke-ot kapott, amelynek következtében egy időre részben lebénult. December közepére már annyira javult az állapota, hogy lassan araszolgatva ismét tudott járni. A téli hidegben megfázott, tüdőgyulladást kapott, amiből nem épült fel. Pontosan egy hónappal születésnapja előtt hunyt el.
A Green-Wood temetőben helyezték őt végső nyugalomra, New York Brooklyn negyedében. Sírkövén ez áll: „Eliza Gilbert asszony, elhunyt 1861. január 17-én”. Az is olvasható rajta, hogy 42 esztendős volt, amikor meghalt.
Írásai
[szerkesztés]- Memoiren, Stuttgart. 1849.
- The Arts of Beauty; Or, Secrets of a Lady's Toilet: With Hints to Gentlemen on the Art of Fascinating, New York. 1858.
- Anecdotes of Love. Being a true Account of the Most Remarkable Events Connected with the History of Love, in All Ages and Among all Nations, New York. 1858.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b biography/Lola-Montez
- ↑ A Historical Dictionary of British Women (angol nyelven). Routledge, 2003. december 17.
- ↑ p42062.htm#i420612, 2020. augusztus 7.
- ↑ a b inferred from timeline of events
