Ugrás a tartalomhoz

Lohr Ferenc (festő)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lohr Ferenc
Lohr Ferenc portréja
Lohr Ferenc portréja

Született1871. január 22.
Budapest
Meghalt1946. augusztus 7. (75 évesen)
Budapest
SírhelyÚj köztemető
Nemzetiségemagyar
Stílusabarokk
templomi és freskófestészet
IskoláiIparrajziskola
Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola
Bajor Királyi Képzőművészeti Akadémia
Párizsi Művészeti Akadémia
Mestere(i)Székely Bertalan
Benczúr Béla
Feichtinger J. György
Hollós Károly
Schauschek Árpád
Aki hatott ráSzinyei Merse Pál
Benczúr Gyula
Mednyánszky László
A Wikimédia Commons tartalmaz Lohr Ferenc témájú médiaállományokat.

Lohr Ferenc (Pest, 1871. január 22.Budapest, 1946. augusztus 7.)[1] magyar templomi festő, freskófestő, restaurátor, a magyar freskófestészet kiemelkedő alakja. Lohr Ferenc (1904–1994), az első magyar hangmérnök apja.

Művészetét a magyar templomépítészet uralkodó stílusa, a barokk határozta meg. Leginkább Szinyei Merse Pál, Benczúr Gyula és Mednyánszky László stílusa hatott munkásságára.

Élete és munkássága

[szerkesztés]

Lohr Ferenc és Deiszler Jozefa fia. Már 1884-ben, 13 évesen képzőművészeti tanulmányokat végzett a budapesti Iparrajziskolában. Ezután elvégezte az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolát. 1891-ben végzett a Bajor Királyi Képzőművészeti Akadémián, Ezután ösztöndíjas lett Franciaországban, így a Párizsi Művészeti Akadémián tökéletesítette művészeti tudását, később Olaszországban is ösztöndíjasként tanult tovább. Mesterei között volt Székely Bertalan, Benczúr Béla, Feichtinger J. György, Hollós Károly és Schauschek Árpád.

Kiállítóként jelen volt a Műcsarnok tárlatain. Az alig húszéves festőt Munkácsy Mihály fedezte fel az 1890-es évek elején. 1892 után mintegy 60 templomot díszített ornamentikákkal és freskókkal. 1893-ban elnyerte a párizsi Nemzetközi Iparművészeti Kiállítás ezüstérmét. Legelső jelentősebb munkája is ekkor volt, amikor restaurálta a budapesti Angolkisasszonyok templomát. Ő festette az óbudai Szent Péter és Pál-főplébánia-templom mennyezetképeit is. 1989-ben Lotz Károly, Székely Bertalan és Deák-Ébner Lajos mellett működött közre a tihanyi apátság belső festésénél.

1899 és 1902 között ő végezte a kecskeméti Nagytemplom minden dekoratív munkáját. 1903-ban ő készítette el a miskolci plébániatemplom három nagy mennyezetképét, valamint az apatini plébániatemplom képeit. 1904–07-ben részben ő végezte a Szépművészeti Múzeum reneszánsz termének díszítését. Ebben az időben készítette el a bajai plébániatemplom, a szentfülöpi és kerényi templomok falképeit. 1905-ben Zuglóba költözött; saját tervei alapján építette fel a Gyarmat utca 38. szám alatti házát, két műteremmel. Ekkor alkotta meg az aradi minorita plébániatemplom díszeit és három képét.

1908-ban festője volt a kolozsvári minorita templom két kupolaképének és négy medaillonnak. 1910-ben elkészítette a debreceni görögkatolikus templom kupoláját és négy evangéliumját. Nevéhez fűződik a kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyház díszítőfestése és az ungvári szeminárium Bercsényi-kápolnájának bizánci festése 1911-ben. Tary Lajos festőművésszel 1914-ben a tornyosi Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomot festették ki szecessziós stílusban. 1915-ben elvégezte a csongrádi plébániatemplom kupolaképét és az összes díszítő munkáit. 1925-ben Tardos Krenner Viktorral együtt elkészítette a budapesti ferences templom összes díszeit és festését.

1926-ban a nagymarosi plébániatemplom három freskóját és díszítőfestését, majd 1927-ben a budai vár helyőrségi templomának minden díszítőfestését végezte. Ebben az évben továbbá elkészítette a dunapentelei plébániatemplom román stílusú díszeit, valamint a budakeszi és váci irgalmas rendi templomok freskóit. Egyházi szolgálatai miatt 1928-ban megkapta a Pro Ecclesia et pontifice pápai arany érdemkeresztet. 1930-ban ő festette meg a székesfehérvári ferences Szent Imre-templom figurális képeit, valamint elkészítette a templom összes díszítését. Továbbá tőle származnak a solymári, etyeki és piszkei plébániatemplom falképei és díszítő festései 1934–35-ből.

Elkészítette a gyöngyösi ferences templom (1936–37), a zsámbéki (1937), a csepeli (1938), az újpesti és a kiskunfélegyházi plébániatemplomok (1938–39) falának képeit és díszítő festéseit. Oltárképei megtalálhatóak a zuglói Páduai Szent Antal-plébániatemplomban, a budapesti Szent Ferenc látomása templomban, a herminamezői Hermina-kápolnában, a szobi Szent László-templomban és sok más helyen. Restaurálta a tuzséri Odescalchi hercegi kastély freskóit és a nyergesújfalui Szent Mihály-plébániatemplom díszítését, ezen kívül Márkusfalva több műemlékének helyreállítási munkálatait is ő végezte. 1939 után, a második világháború évei során kevés megrendelést kapott, ezért leginkább arcképek és virágcsendéletek festésére korlátozta munkásságát. 1946-ban nyelvrák miatt bekövetkezett haláláig alkotott. Felesége Hornyik Irén volt.

Fiát, ifj. Lohr Ferencet (1904–1994) gépészmérnöknek taníttatta a következő indokkal: „Egy családban egy művész elég.” Fiát ennek ellenére a zenei pálya érdekelte, később az első magyar hangmérnök, a filmhangosítás nemzetközi hírű szakértője lett.

Műveiből

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Halálesete bejegyezve a Bp. XIV. ker. állami halotti akv. 635/1946. folyószáma alatt.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • B. Szabó László: A két Lohr; Herminamező Polgári Köre, Bp., 1999 (Zuglói füzetek)