Lidokain

Lidokain
IUPAC-név
2-(dietilamino)- N-(2,6-dimetilfenil)acetamid
Más nevek	lidokain-hidroklorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám	137-58-6
PubChem	3676
DrugBank	APRD00479
ATC kód	C01BB01, C05AD01, D04AB01, N01BB02, R02AD02, S01HA07, S02DA01
Gyógyszer szabadnév	lidocaine
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	C14H22N2O
Moláris tömeg	234,34 g/mol
Farmakokinetikai adatok
Biohasznosíthatóság	35% (orális) 3% (helyi)
Metabolizmus	máj, 90% (CYP1A2)
Biológiai felezési idő	1,5–2 óra
Kiválasztás	vese
Terápiás előírások
Jogi státusz	S4 (AU)
Terhességi kategória	A (AU)
Alkalmazás	intravénás, szubkután, helyi

A lidokain amid típusú, membránstabilizáló helyi érzéstelenítő, valamint szívritmuszavar elleni, I/b típusú hatóanyag. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Lidocainum néven hivatalos.

Gyógyszerhatás

A lidokain gátolja az inger okozta átmeneti nátrium- és kismértékben csökkenti a nyugalmi kálium- és nátrium áteresztőképességet, ezáltal stabilizálja a neuronok sejtmembránját, melynek révén mind az ingerület kifejlődését, mind továbbterjedését megakadályozza.

A lidokain kötődésének eredményeként többszörösére hosszabbodik a nyugalmi időszak, ami a refrakter stádium megnyúlásához és a továbbterjedő impulzusok számának csökkenéséhez vezet. Az abszolút refrakter periódusban a membrán semmilyen nagyságú árammal nem ingerelhető, és emiatt nem alakít ki akciós potenciált, míg a relatív refrakter stádiumban csak az eredeti ingeráramnál magasabb áram képes kiváltani akciós potenciált (az ingerület továbbterjedését az idegsejteken). Ezért a lidokain iránt a megnyúlt akciós potenciállal rendelkező nagyfrekvenciájú izgalmi állapotban lévő idegsejtek (pl. a szenzoros / ingerfelvevő idegrostok) a legérzékenyebbek. Az élettani ingerre csökken a depolarizációs válasz, így csökken az akciós potenciál nagysága, gátlódik az ingerületvezetés. Továbbá a távolság, amelyen keresztül az impulzusokat passzívan vezetik, kisebb átmérő esetén rövidebb. Ha tehát a lidokain az idegrostoknak először csak kis részét blokkolja, akkor először azon kis átmérőjű rosttípusok (B-, C- és A-rostok) működése esik ki, amelyik többek közt a fájdalominger vezetéséért felelősek. Ezért a helyi érzéstelenítőkkel bizonyos testrészek fájdalomérzete viszonylag specifikusan és reverzibilisen kikapcsolható.

A membránokon történő átjutás csak semleges állapotban lehetséges, tehát az anyag pK értéke és a környezet pH értéke döntő az intracelluláris hatáshely elérése szempontjából. Az ioncsatornákra irányuló hatásért valószínűleg a molekula protonált formája felelős. Más helyi érzéstelenítőkkel összehasonlítva a lidokain közepes hatáserősségű és hatástartamú, gyors hatást biztosító anyag. A helyi érzéstelenítés során az érzéskvalitások közül először a fájdalomérzés szűnik meg, ezt követi a hőérzés és a tapintás érzékelésének megszűnése. Ha a lokálisan adott lidokain nagyobb mennyiségben felszívódik, a központi idegrendszer stimulációját és depresszióját egyaránt okozhatja. Kardiovaszkuláris rendszerre kifejtett hatása során ingerületvezetési zavarokat, perifériás vasodilatációt (erek keresztirányú térfogatának növekedése) idézhet elő.

A szívben a Purkinje-rostok és a kamraizomzat szintjén megrövidíti az akciós potenciál időtartamát és az effektív refrakter periódust (ERP). Az ERP alatt a hiperpolarizáció okán nem váltható ki akciós potenciál. A gyógyszer hatására csökken a spontán automáciakészség (a szívizom saját ingerképző rendszere maga termeli az összehúzódást kiváltó ingereket), nő a fibrillációs küszöb a kamrában. A pitvarokra nem hat, nem változtatja meg az atrioventrikuláris (pitvar ${\textstyle \rightarrow }$kamra irányú) vezetési sebességet. Terápiás dózisokban nem befolyásolja a szívfrekvenciát, nincs negatív inotrop (ionáram által közvetlenül szabályzott) hatása, és nem befolyásolja a vérnyomást vagy a perctérfogatot. Hatása kifejezettebb az iszkémiás, beteg szívizomzaton, mint az egészségesen.

Források

• Knoll J. Gyógyszertan, Medicina, Bp. (1990).
• Szász György, Takács Mihály, Végh Antal: Gyógyszerészi kémia Medicina, Bp. (1990).
• Kőszeginé Szalai H. (szerk.): Magyar Gyógyszerkönyv, VIII. kiadás, Medicina, Bp. (2003).
• Borvendég J. (szerk.): Gyógyszer vademecum 1996, Országos Gyógyszerészeti Intézet, Bp. (1996).
• BILL, T (2004). „Lidocaine metabolism pathophysiology, drug interactions, and surgical implications”. Aesthetic Surgery Journal 24 (4), 307–311. o, Kiadó: Oxford University Press (OUP). DOI:10.1016/j.asj.2004.05.001. ISSN 1090-820X.