Ugrás a tartalomhoz

Leptoptilos

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Leptoptilos
Evolúciós időszak: Késő miocén - jelen
Afrikai marabu (Leptoptilos crumeniferus)
Afrikai marabu (Leptoptilos crumeniferus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Rend: Gólyaalakúak (Ciconiiformes)
Család: Gólyafélék (Ciconiidae)
Gray, 1840
Nemzetség: Valódi gólyák (Ciconiini)
Nem: Leptoptilos
Lesson, 1831
Szinonimák
  • Cryptociconia
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Leptoptilos témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Leptoptilos témájú kategóriát.

Sárgafejű marabu (Leptoptilos dubius)
Indiai marabu (Leptoptilos javanicus)

A Leptoptilos a madarak (Aves) osztályának gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó nem.

Előfordulásuk

[szerkesztés]

A Leptoptilos-fajok előfordulási területe, fajtól függően Afrikában a Szaharától délre él, egészen Dél-Afrikáig, valamint Dél- és Délkelet-Ázsiáig terjed.

Megjelenésük

[szerkesztés]

Alsó nyakukról begyszerű zsák csüng le. Erőteljes, szinte esetlen testük, vastag, csupasz nyakuk, csupasz vagy legfeljebb kevés pehelyszerű tollal fedett, ráncos fejük, roppant nagy, a tövén igen vastag, négyoldalú, elől ék alakban kihegyesedő, könnyű csőrük jellemzik, amelynek külső burkolatán az egyenlőtlenség és érdesség tűnik föl; jellemzik továbbá a hosszú láb, hatalmas, lekerekített szárny, amelynek negyedik evezője a leghosszabb és középhosszú farka, amelynek alsó fedőtollai rendkívül hosszúak, tövüktől kezdve finoman foszlottak és pompás dísztollakat szolgáltatnak.

Átlag hosszuk 87–93 centiméter, magasságuk 110–150 centiméter, szárnyfesztávolságuk 250–320 centiméter, testtömegük pedig 4–9 kilogramm.

Életmódjuk

[szerkesztés]

Mindegyik faj a vizes helyeken él és főleg halakra, békákra, hüllőkre, rágcsálókra és nagyobb gerinctelenekre vadászik. A döghúst sem vetik el. Az ember közelségét is megtűrik.

Szaporodásuk

[szerkesztés]

A Leptoptilos-fajok a magas fákra rakják fészkeiket. A fészekalj fajtól függően 2-4 tojásból állhat.

Rendszerezés

[szerkesztés]

A nembe az alábbi 3 élő faj és 8-9 fosszilis faj tartozik:

Leptoptilos siwalicensis Siwalik rétegből származik (késő miocéntól? késő pliocénig); a nembe helyezése vitatott, meglehet, hogy ide tartozik, vagy egy közeli nem tagja (Louchart et al. 2005).

A kövületek alapján a L. titan valójában nagy testű volt és az emberek vadásztak rá. A L. falconeri talán a legnagyobb elterjedési területtel bírt a pliocén korban.[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Meijer HJM & R A Due (2010). „A new species of giant marabou stork (Aves: Ciconiiformes) from the Pleistocene of Liang Bua, Flores (Indonesia)”. Zoological Journal of the Linnean Society 160, 707–724. o. DOI:10.1111/j.1096-3642.2010.00616.x. 
  2. Louchart, Antoine; Vignaud, Patrick; Likius, Andossa; Brunet, Michel & and White, Tim D. (2005). „A large extinct marabou stork in African Pliocene hominid sites, and a review of the fossil species of Leptoptilos”. Acta Palaeontologica Polonica 50 (3), 549–563. o. 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Leptoptilos című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]