Indiai marabu

Indiai marabu
	Zsákmányra várva
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Gólyaalakúak (Ciconiiformes);
Család:	Gólyafélék (Ciconiidae);
Nemzetség:	Valódi gólyák (Ciconiini);
Nem:	Leptoptilos; Lesson, 1831
Faj:	L. javanicus;
Tudományos név
	Leptoptilos javanicus; Horsfield, 1821
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Indiai marabu témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Indiai marabu témájú médiaállományokat és Indiai marabu témájú kategóriát.

Az indiai marabu (Leptoptilos javanicus) a madarak (Aves) osztályának gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Az indiai marabu a következő országokban található meg: Banglades, India, Indonézia, Kambodzsa, Laosz, Malajzia, Mianmar, Nepál,^[1] Srí Lanka, Szingapúr,^[2] Thaiföld és Vietnám. A legnagyobb állományai az indiai Asszám, Bihár és Nyugat-Bengál államokban vannak. India déli részéről hiányzik, vagy igen ritka.^[3]^[4] Néha Bhután legdélebbi részein is megjelenik.^[5] Habár a faj széles körben elterjedt, az indiai marabu egyedek nem vándorolnak és nagyjából kötödnek a területükhöz.

Megjelenése

E gólyaféle testtartása felálló és egyenes. Feje és nyaka toll nélküli, a begyzacskója hiányzik. Csőrének hegyétől a farka végéig 87–93 centiméter hosszú. Magassága 110–120 centiméter, testtömege 4–5,71 kilogramm.^[6]^[7]^[8] Ez a madár, csak a rokonával, a sárgafejű marabuval (Leptoptilos dubius) téveszthető össze, azonban az indiai marabu kisebb és csőrének felső része egyenesebb, hossza pedig 25,8–30,8 centiméter, ezenkívül világosabb színű is. Háti részén a tollazat egyformán sötét, majdnem feketés. Csupasz fején és nyakán azért látható néhány szőrszerű toll. Combja szürke. Lábfeje 22,5–26,8 centiméter hosszú. Hasi része és farkának alsó része fehér. A fiatalok hasonlítanak a felnőttekre, de színezetük nem annyira élénk; fejükön és nyakukon több tollú van.^[9] A költési időszakban pofája kivörösödik, nyaka pedig narancssárgává válik. Szárnyain rézszínű foltok láthatók, belső részének szélét fehér csík szegélyezi. Szárnyhossza 57,5–66 centiméter. Az indiai marabu, mint nembéli rokonai, repülés közben behúzza a nyakát. Röptében a behúzott nyaka, úgy néz ki, mint a sárgafejű marabu begyzacskója.^[10] Kinézetre a hím és a tojó hasonló, azonban az előbbi nagyobb és erősebb testfelépítésű.^[8]^[11]

Életmódja

Az indiai marabu főleg a nagy folyók és tavak erdős részeit részesíti előnyben. E vizes helyeken, főleg halakra, békákra, hüllőkre és nagyobb gerinctelenekre vadászik. Ritkán fogyaszt döghúst. Időnként kisebb madarakat és rágcsálókat is fog, ezeket inkább a költési időszakban. Az év során, általában magányos madár, azonban a költési időszak alatt laza kolóniákat alkot.^[6] Habár csendes madár, a fészeknél néha kelepel, sziszeg vagy torokhangokat hallat.^[10]

Szaporodása

India délebbi részein februártól májusig, míg ugyanez ország északkeleti részein novembertől januárig tart a költési időszaka.^[12] A hatalmas, ágakból készített fészkét a magas fákra rakja. A fészek átmérője több, mint 1 méter, és mélysége majdnem egy méter.^[6] A fészekalj 3-4 tojásból áll.^[12]^[13]

Jegyzetek

↑ Baral HS (2005). „Surveys for Lesser Adjutant Leptoptilos javanicus in and around Koshi Tappu Wildlife Reserve, Nepal”. Forktail 21, 190–193. o. [2008. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 30.)
↑ Subaraj R and A. F. S. L. Lok (2009). „Status of the Lesser Adjutant Stork (Leptoptilos javanicus)”. Nature in Singapore 2, 107–113. o. [2012. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 10.)
↑ Andheria, A. P. (2001). „{{{title}}}”. J. Bombay Nat. Hist. Soc. 98 (3), 443–445. o.
↑ Andheria, A. (2003). „First sighting of lesser adjutant-stork Leptoptilos javanicus from Sanjay Gandhi National Park, Mumbai”. J. Bombay Nat. Hist. Soc. 100 (1), 111. o.
↑ Choudhury, A. (2005). „First record of Lesser Adjutant Leptoptilos javanicus for Bhutan”. Forktail 21, 164–165. o. [2008. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 31.)
↑ ^a ^b ^c Ali, S & SD Ripley. Handbook of the Birds of India and Pakistan. Volume 1, 2, Oxford University Press, 107–109. o. (1978)
↑ Elliot, A..szerk.: del Hoyo, J., A. Elliot & J. Sargatal: Order Ciconiiformes. Family Ciconiidae (Storks), Handbook of the Birds of the World. Volume 1. Ostrich to Ducks. Lynx Edicions, 436–465. o. (1994)
↑ ^a ^b Hancock & Kushan, Storks, Ibises and Spoonbills of the World. Princeton University Press (1992), ISBN 978-0-12-322730-0
↑ Blanford, WT. The Fauna of British India. Birds. Volume 4. Taylor and Francis, 374–375. o. (1898)
↑ ^a ^b Rasmussen PC & JC Anderton. Birds of South Asia. The Ripley Guide. Volume 2. Smithsonian Institution and Lynx Edicions, 64. o. (2005)
↑ Weckauf R & M Handschuh (2011). „A method for identifying the sex of lesser adjutant storks Leptoptilos javanicus using digital photographs”. Cambodian Journal of Natural History (1), 23–28. o. [2014. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 10.)
↑ ^a ^b Baker, ECS. Fauna of British India. Birds. Volume 6, 2, Taylor and Francis, 329–330. o. (1929)
↑ Maust, M., Clum, N. and Sheppard, C. (2007). „Ontogeny of chick behavior: a tool for monitoring the growth and development of lesser adjutant storks”. Zoo Biol. 26 (6), 533–538. o. DOI:10.1002/zoo.20156. PMID 19360599.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lesser Adjutant című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2013. augusztus 2.)
Transactions of the Linnean Society of London (1) 13 p. 188

További információk

Képek és videók a madárról Archiválva 2012. augusztus 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
Az indiai marabu hangja (Leptoptilos javanicus)

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Baral HS (2005). „Surveys for Lesser Adjutant Leptoptilos javanicus in and around Koshi Tappu Wildlife Reserve, Nepal”. Forktail 21, 190–193. o. [2008. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 30.)

[2] Subaraj R and A. F. S. L. Lok (2009). „Status of the Lesser Adjutant Stork (Leptoptilos javanicus)”. Nature in Singapore 2, 107–113. o. [2012. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 10.)

[3] Andheria, A. P. (2001). „{{{title}}}”. J. Bombay Nat. Hist. Soc. 98 (3), 443–445. o.

[4] Andheria, A. (2003). „First sighting of lesser adjutant-stork Leptoptilos javanicus from Sanjay Gandhi National Park, Mumbai”. J. Bombay Nat. Hist. Soc. 100 (1), 111. o.

[5] Choudhury, A. (2005). „First record of Lesser Adjutant Leptoptilos javanicus for Bhutan”. Forktail 21, 164–165. o. [2008. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 31.)

[hbk-6] Ali, S & SD Ripley. Handbook of the Birds of India and Pakistan. Volume 1, 2, Oxford University Press, 107–109. o. (1978)

[7] Elliot, A..szerk.: del Hoyo, J., A. Elliot & J. Sargatal: Order Ciconiiformes. Family Ciconiidae (Storks), Handbook of the Birds of the World. Volume 1. Ostrich to Ducks. Lynx Edicions, 436–465. o. (1994)

[Hancock-8] Hancock & Kushan, Storks, Ibises and Spoonbills of the World. Princeton University Press (1992), ISBN 978-0-12-322730-0

[9] Blanford, WT. The Fauna of British India. Birds. Volume 4. Taylor and Francis, 374–375. o. (1898)

[pcr-10] Rasmussen PC & JC Anderton. Birds of South Asia. The Ripley Guide. Volume 2. Smithsonian Institution and Lynx Edicions, 64. o. (2005)

[11] Weckauf R & M Handschuh (2011). „A method for identifying the sex of lesser adjutant storks Leptoptilos javanicus using digital photographs”. Cambodian Journal of Natural History (1), 23–28. o. [2014. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 10.)

[fbi2-12] Baker, ECS. Fauna of British India. Birds. Volume 6, 2, Taylor and Francis, 329–330. o. (1929)

[13] Maust, M., Clum, N. and Sheppard, C. (2007). „Ontogeny of chick behavior: a tool for monitoring the growth and development of lesser adjutant storks”. Zoo Biol. 26 (6), 533–538. o. DOI:10.1002/zoo.20156. PMID 19360599.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]