Afrikai marabu

Afrikai marabu
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Gólyaalakúak (Ciconiiformes);
Család:	Gólyafélék (Ciconiidae);
Nemzetség:	Valódi gólyák (Ciconiini);
Nem:	Leptoptilos; Lesson, 1831
Faj:	L. crumeniferus;
Tudományos név
	Leptoptilos crumeniferus; Lesson, 1831
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Afrikai marabu témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Afrikai marabu témájú médiaállományokat és Afrikai marabu témájú kategóriát.

„A Marabu” lehetséges további jelentéseiről lásd: Marabu (egyértelműsítő lap).

Az afrikai marabu (Leptoptilos crumeniferus) a madarak (Aves) osztályának a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó faj.

Nevét az afrikai muszlim szentek arab nevéből kapta.

Előfordulása

Afrikában a Szaharától délre él, egészen Dél-Afrikáig. Szavannák és mocsarak lakója, de az emberi településeket sem kerüli el.

Érdekesség, hogy már Magyarországon is észlelték vadon, Csanytelek és Tömörkény határában, ahol 2002. május 25. és június 1. között figyelték meg egy kifejlett egyedét. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottsága szerint ugyanakkor kétséges, hogy a megfigyelt egyed valóban természetes populációból származott-e. [1]

Megjelenése

Magassága 150 centiméter, szárnyfesztávolsága 320 centiméter, testtömege pedig 9 kilogramm is lehet. Feje és nyaka kopasz, erős, ék alakú csőre és jellegzetes begyzacskója van. A begyzacskó vagy toroklebeny a nyaktól kiinduló, nagy kiterjedésű képződmény, az orrlyukakkal összekötött légzsákoknak köszönhetően felfújható. A begyzacskó 40 centiméteres is lehet.

Életmódja

A keselyűkkel vetélkedik a dögökön, de aktívan vadászik is, tápláléka rovarokból, halakból, patkányokból és kisebb madarakból áll, de megtámadja a flamingó, a kormorán és a pelikán fiókáit is, vagy kirabolja a fészküket. Széles szárnyaival nehézkesen repül, de a meleg légáramlatokat kihasználva nagyobb magasságokban is tud őrjáratozni. A marabu legfeljebb 20 évig él.

Szaporodása

Az ivarérettséget 3–4 éves korban éri el. A párzási időszak az esős évszak végén kezdődik. Évente egyszer költ, de nem minden évben. Fákra vagy sziklákra gallyakból építi fészkét, melyet levelekkel bélel ki. Fészekalja 2–3 fehér, pettyezett héjú tojásból áll. A tojásokon 30 napig kotlik mindkét szülő. A fiatal marabuk 116 nap múlva válnak röpképessé, de még néhány hétig a fészekben maradnak.

Érdekesség

A maraburól egy utcát neveztek el Budapest XVII. kerületében, a Madárdombon.

Védelme

Magyarországon védett, mivel Európai szinten természetvédelmi szempontból jelentős fajnak számít; természetvédelmi értéke 25000 Ft.

Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2015. augusztus 21.)
MME – magyar neve Archiválva 2022. december 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
Birding.hu – magyar neve

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap