Ugrás a tartalomhoz

Kismarty-Lechner Jenő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Lechner Jenő szócikkből átirányítva)
Kismarty-Lechner Jenő
SzületettLechner Jenő Ferenc Bódog[1]
1878. augusztus 23.[2]
Budapest
Elhunyt1962. február 26. (83 évesen)[2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaUnger Anna Mária Melánia
(h. 1906–1962)[3]
GyermekeiKismarty-Lechner Jenő
SzüleiLechner Gyula
Foglalkozásaépítész
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (11/1-1-27)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kismarty-Lechner Jenő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A tisztviselőtelepi Magyarok Nagyasszonya-templom az apszis felől
A Bécsi kapu az evangélikus templom felől
Jókai Mór síremléke. A tervezésnél figyelembe vették Jókai azon kívánságát, hogy sírhantja felett ne legyen kő (Budapest, Fiumei Úti Sírkert)
Az Eszterházy Károly Főiskola Comenius Kara Sárospatakon (volt Tanítóképző Főiskola)

Kismarty-Lechner Jenő, születési és 1942-ig használt nevén Lechner Jenő Ferenc Bódog (Budapest, 1878. augusztus 23. – Budapest, 1962. február 26.) magyar építész, építészettörténeti író. Lechner Ödön unokaöccse, Kismarty-Lechner Loránd fivére.

Életpályája

[szerkesztés]

Lechner Gyula (1841–1917) és Uhink Mária Antónia (1841–1916) fiaként született. Tanulmányait Budapesten végezte. Működését Hauszmann Alajos irodájában kezdte, 1905-ben egyetemi magántanári képesítést szerzett, majd adjunktus a műegyetem építészeti karán; 1915-ben építészdoktori oklevelet szerzett, 1928-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Korai, nemzeti stílusra törekvő munkáinál nagy hatással voltak rá az észak-magyarországi pártázatos reneszánsz műemlékek. (Állami Tanítóképző, Sárospatak).

Később klasszicizáló épületeket tervezett. Úttörő egyházépítészeti munkája a remetekertvárosi Szentlélek Plébániatemplom, az ún. Smaragdtemplom. Több, önálló építészettörténeti kutatáson alapuló művet írt.

Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak.[4] A Társaság megbízása alapján 1933 és 1936 között Pásztor János szobrásszal és Gaál Mihály kőfaragóval együttműködve részt vett a zuglói Báthory-szobor elkészítésében, azonban az általa tervezett talapzat a háború idején eltűnt, a szobor ma e nélkül látható.[5]

Építészeti munkái

[szerkesztés]
A pesthidegkút-remetekertvárosi Smaragdtemplom

Tervben maradt 1928-ban a Maglódi úti szeretetházra beadott terve.[16]

Restaurációs munkái

[szerkesztés]

Restaurálta a Magyar Nemzeti Múzeum épületét, a várbeli egykori Helytartótanács copf stílusú dísztermét.

Főbb írásai

[szerkesztés]
  • Építési enciklopédia. 1-4. köt.; Stampfel, Pozsony–Budapest, 1903 (Tudományos Zsebkönyvtár-sorozat)
  • Tanulmányok a lengyelországi és felső-magyarországi renaissance építéséről, Budapest, 1913
  • A pártázatos reneszánsz építés Magyarország határai körül; Pátria Ny., Budapest, 1915
  • Szemelvények a reneszánsz építés Magyarországon és határai körül című művészettörténeti tanulmányból; szerzői, Budapest, 1915
  • Képek Buda és Pest fejlődésének történetéből, Budapest, 1918
  • Az ókori építés története; Németh, Budapest, 1919
  • A műemlékvédelem Magyarországon és jövő feladatai; Németh, Budapest, 1921
  • Az ókori építés története. Néhai Nagy Virgil műegyetemi tanár előadásainak vezérfonala; 2. bővített kiadás; Németh, Budapest, 1922
  • A régi Pest és Buda, Budapest, 1922
  • Budapest műemlékei, Budapest, 1924
  • A Magyar Nemzeti Múzeum épülete 1836–1926, Budapest, 1927
  • Lechner Jenő. Abbildungen seiner Werke; Meister der Baukunst, Genf, 1930
  • Budapest városrendezési feladatairól; Stádium Ny., Budapest, 1938
  • A katolikus templomépítés liturgiai követelményei; Egyetemi Ny., Budapest, 1942 (A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványai)
  • Architects Olgyay et Olgyay; szerk. Kismarty Lechner Jenő, Móricz Miklós; Budai, Budapest, 1946 (Művek, művészek. Arts and artists in Hungary)
  • Az építőművészet kis tükre, Budapest, 1940
  • Építőművészetünk a XIX. sz. második felében, Budapest, 1945
  • Családi lakóház (Family House); szerk. Gádoros Lajos, ifj. Kismarty-Lechner Jenő, Perényi Imre; Épitéstudományi Központ, Budapest, 1948
  • Lechner Ödön, Budapest, 1961
  • Az elszakításra ítélt Magyarország; Trianon Múzeum, Várpalota, 2020

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  • Művészeti lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966)
  • Művészeti kislexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973)
  • Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 684. o. ISBN 963-05-6410-6  
  • Kismarty-Lechner Loránd (1883–1963), Kismarty-Lechner Jenő (1878–1962). Az OMF Magyar Építészeti Múzeumának és a BTM Kiscelli Múzeumának kiállítása. Budapest, 1990–1991; katalógusszerk. Hadik András, Pusztai László, Ritoók Pál; OMF, Budapest, 1990 (Az Országos Műemléki Felügyelőség Magyar Építészeti Múzeumának kiadványai)

További információk

[szerkesztés]