Latorvár-tető
| Latorvár-tető | |
| Magasság | 279[1] m |
| Hely |  Magyarország, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye |
| Hegység | Bükk, Déli-Bükk |
| Elhelyezkedése | |
 Latorvár-tető
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 47° 58′ 51″, k. h. 20° 38′ 22″47.980833°N 20.639444°EKoordináták: é. sz. 47° 58′ 51″, k. h. 20° 38′ 22″47.980833°N 20.639444°E | |
Latorvár-tető
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye térképén
| |
 | |
A Latorvár-tető vagy Lator-hegy, illetve Várhegy fennsíkszerű kiemelkedés a Déli-Bükkben, a Sályhoz tartozó Latorpuszta (Lator út) mellett. Meredek lejtők határolják, melyek közül a nyugat felőli lankásabb. A két platóból álló hegytömb dél-délkeleti irányban elkeskenyedik, végül gerincben végződik. A magasabban fekvő északi plató tengerszint feletti magassága 279 m,[1] az alacsonyabban fekvő plató dél felé enyhén lejt a gerinc irányában. A hegyet piroklaszt árból lerakódott, miocén korú riolittufa alkotja.[2] A magaslaton három vár maradványa található meg: egy őskori földváré, egy honfoglalás kori földváré (Örsúr vára) és az Árpád-kori Latorváré.
Növényvilága
[szerkesztés]A Latorvár-tető területén található növénytársulások fajgazdagságát a savanyú vulkanikus kőzet határozza meg. A déli, délnyugati napsütötte lejtők a melegkedvelő gyepek, cserjések élőhelye, míg az északi részeken nagyrészt mészkerülő, erősen mohás élőhelyek alakultak ki. A nyíltabb területeken pedig másodlagos sziklagyepek és sztyepprétek találhatók.
Jellemzőbb növényfajok
[szerkesztés]- juhsóska (Rumex acetosella)
- magyar perje (Poa pannonica subsp. scabara) [védett!]
- sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys)
Néhány növény a hegytető növényvilágából
[szerkesztés]
1.JPG)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Nováki Gyula – Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai (az őskortól a kuruc korig). Lektorálta: Détshy Mihály, Kemenczei Tibor. Budapest; Miskolc: Magyar Várkutatók Egyesülete. 1992. 126. o. ISBN 963-04-2215-8 Hozzáférés: 2015. október 23. A térkép első formájában Gádor Judit A Sály-latori nemzetségfői központ kutatása című írásában jelent meg 1985-ben
- ↑ Magyarország földtani atlasza országjáróknak: 1:200 000. Szerkesztők: Budai Tamás, Gyalog László. Lektor: Császár Géza. Budapest: Magyar Állami Földtani Intézet. 2009. 44. o. ISBN 978-963-671-265-5
Források
[szerkesztés]- 73. Sály–Latorvár-tető, 74. Sály–Örsúr vára, 76. Sály–Latorvár. In Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén – Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig. Szerkesztette: Sárközy Sebestyén. Budapest – Miskolc: Castrum Bene Egyesület – Herman Ottó Múzeum. 2007. 98–102. o. = Magyarország várainak topográfiája 1. és Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5, ISBN 978-963-06-1652-2 Hozzáférés: 2015. október 23.
- Gádor Judit: A Sály-latori nemzetségfői központ kutatása. In Középkori régészetünk újabb eredményei és időszerű feladatai: Az 1983. október 10-12-i szegedi tudományos ülésszak előadásai. Szerkesztők: Fodor István, Selmeczi László. Budapest: Művelődési Minisztérium Múzeumi Osztálya – Magyar Nemzeti Múzeum. 1985. 115–128. o. ISBN 963-673-438-0 arch Hozzáférés: 2015. október 23.
- Bükki Nemzeti Park Igazgatósága
