Latorpuszta

Latorpuszta
Közigazgatás
Település	Sály
Irányítószám	3425
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Elhelyezkedése
Latorpuszta Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 58′ 53″, k. h. 20° 37′ 56″47.9814869, 20.6323109
A Wikimédia Commons tartalmaz Latorpuszta témájú médiaállományokat.

Latorpuszta táblája

Latorpuszta Sályhoz tartozó településrész a falutól északnyugatra, a Latorvár-tető alatt.

Fekvése

Sálytól északnyugatra található.

Története

Latorpuszta helyén az itt végzett régészeti feltárások szerint egykor az Árpád-kori Váralja település állt. A felette fekvő hegyen; Latorvár-tetőn pedig három telepet: egy nagy kiterjedésű késő bronzkori települést, tőle kis távolságra a hegytető fennsíkján egy 10. századi sáncvárat Örsúr várát, valamint a hegy délkeleti ormán egy kisméretű kővárat, a Latorvárat azonosítottak a régészeti feltárások során.

Az itt végzett feltárások során itt a várhegy alatti völgyben egy 10. század-i nemzetségfői központ képe bontakozott ki, melyet Váralja településsel azonosítottak, és melyet az Örsúr nemzetség váraljai ága birtokolt. Váralját már a középkori források is említették.

Itt a várhegy alatti völgyben, Latorvár-tetőtől nyugatra, az egykori Váralja település helyén kőkemencés házak, kőépületek és egy körtemplom alapjai kerültek elő a Lator-patak két partján végzett feltárások során.

Nevezetességei

• Latorvár – a település feletti hegy ormán.
• Örsúr vára – a település feletti hegyen.
• Harangláb – Latorpusztán, a vár alatt, az odavezető ösvény elején, az egykori iskolaépület mellett áll. A rajta található évszám alapján 1823-ban épült.
• A Lator-vízfő-barlangja egy nem működő forrásbarlang.
• A Vízfő-forrás a Bükk hegység gazdag karsztvízforrásainak egyike, mely egy barlangban ered. A barlang forrásának tápterületét a hegység karsztkőzetei adják. A forrást a mészkőbe szivárgott csapadékvíz táplálja. A Vízfő-forrás állandó karsztvízforrás, melynek vízhozama 5200 liter/perc, és több környékbeli települést lát el jó minőségű ivóvízzel. A barlang forrásából az úgynevezett Vízfő-forrásból ered a bővizű Lator-patak, amely télen sem fagy be, és a maradványfajnak tekinthető feketecsigák (Theodoxus prevostianus) élőhelye, és mely faj ritkasága miatt szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján is. A patak vize a világháború előtt Latorúton és Sályban 8, egyes források alapján 13 vízimalmot hajtott. A hagyomány szerint a patak vizéből egykor aranyat is mostak.
• A Lélek-lyukról egyes kutatók azt gondolják, hogy még a honfoglalás előtt volt készítve. A mesterséges üreg tufába faragott pinceszerű helyiség, melynek függőleges kürtőjében kőbe vésett írásjelek találhatók. A kutatók az üreg felett egy sáncvár maradványait tárták fel. Az itt feltárt kisméretű földvár korát – erre vonatkozó írásos anyag hiányában – meghatározni nem lehet. Annyi azonban bizonyos, hogy a földvár és a mellette található Lélek-lyuk egymással összefüggésbe hozható, talán egykori kultikus hely lehetett, mely máig őrzi titkát. Az üreggel szembeni területen találtak rá egy körtemplom és egy temető, valamint lakóházak maradványaira.
• A Szeles-barlang, a Bükk-hegység egyetlen jeges barlangja nem messze található innen.
• Csiga-hegyi-borzlyuk
• Régi pincesor
• Régi kőfejtők Sály és Latorpuszta között
• Vadaskert – dámszarvasokkal és muflonokkal

Galéria

• 
  Pincesor, részlet
• 
  Régi, elhagyott pince a domboldalon
• 
  Elhagyott pince
• 
  Ősz eleje a Bükkben
• 
  A patak vize Latorpusztánál
• 
  A patak fahídja
• 
  A patak vízesése
• 
  Vízikerék a patakon
• 
  1823-ban épült harangláb Latorpusztán, a régi iskola mellett
• 
  Kőkereszt a régi katolikus iskola sarkánál
• 
  Az 1843-ból való kőkereszt szövege
• 
  A régi katolikus iskola épületei a Latorhegy feljárata melletti sarkon. Ma imaterem és a Barlangászok otthona található benne.
• 
  A vadak szénája a vadaskert mellett
• 
  Dámszarvas etetése
• 
  Lejárat a Léleklyuk-barlangba

Források

• Éves kutatási jelentés Sály Latorpuszta Csigahegyi Borz-lyukban végzett tevékenységéről, 2013 évéről
• Fotók Latorpusztáról
• Sály-Latorpuszta Kőkereszt klasszicista stílusban 1848-ból