Ugrás a tartalomhoz

Laczó István

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laczó István
Életrajzi adatok
Született1904. szeptember 16.
Szombathely
Elhunyt1965. szeptember 27. (61 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Házastársaosdolai Zsögön Lenke (h. 1942)
GyermekeiIldikó (* 1945)
(ifj.) István
SzüleiLaczó Kálmán
Bauer Anna
Pályafutás
Műfajokopera
Hanghőstenor
DíjakMagyarország Érdemes Művésze díj (1963)
Tevékenységoperaénekes, építészmérnök
KiadókDiscoRaRa
Sablon • Wikidata • Segítség

Laczó István (Szombathely, 1904. szeptember 16. – Budapest, 1965. szeptember 27.) operaénekes (tenor). Hazánkban kora legjelentősebb olaszos hőstenorja volt. Zsögön Lenke opera-énekesnő férje, Laczó Ildikó szopránénekes édesapja.

Életútja

[szerkesztés]

Építészmérnöknek tanult, munkája kapcsán került Olaszországba. Itt kezdett – munka mellett – énekelni tanulni a római Accademia di Santa Cecilián. Hazatérve a Zeneakadémián dr. Székelyhidy Ferenc növendéke lett. Még diákként, 1934 decemberében debütált Auber Fra Diavolojának Lorenzojaként.

Az 1935-ben befejezett akadémiai tanulmányok után szerződtette az Operaház. December 14-én debütált itt a Tosca Cavaradossijaként. Hatalmas vivőerejű, biztos magasságokkal rendelkező hőstenor (tenore robusto) volt. 1938-ban indult nemzetközi karrierje, főként olasz színpadokon szerepelt. Legnevezetesebb vendégfellépte 1949-ben volt, mikor Maria Callas oldalán Kalafot énekelte Puccini Turandotjában. Nyaranta továbbképzéseken vett részt Porto Recanatiban Astolfo Pesciánál. Az itt élő Beniamino Gigli is segítette pályáján.

Az 1950-es években, más magyar sztárokhoz hasonlóan ő sem járhatott külföldre. A hazai társulatoknál szerepelt, tagja volt a Gördülő Opera csapatának is. Betegsége miatt 1963-ban visszavonult a színpadtól.

Feleségével és apósával közös sírja a Farkasréti temetőben található [34/2–1–35/36].

Színpadi játékát nem lehetett korszerűnek nevezni: maradt a XIX. századi olasz stílusnál. Állt és ontotta hangját; rendre többet, mint kellett, s többet, mint amennyi elképzelhető.
Voltak, akik nem kedvelték ezt a »vad« stílust. Viszont akik győzték hangerővel, kivált partnernői, Németh Mária, Tutsek Piroska, Németh Anna, egyenesen keresték társaságát: »Szóljon az a kettős!«
– Abody Béla[1]

Szerepei

[szerkesztés]

Díjai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Abody Béla: Tündöklések, bukások. Budapest, 1983. Szépirodalmi K. 304–305. l. ISBN 9631522334
  2. ↑ MTI: Újabb örökös tagokat köszöntöttek a Magyar Állami Operaházban (magyar nyelven). hirado.hu, 2015. november 7. [2015. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 12.)
  3. ↑ MTI: Újabb örökös tagokat köszöntöttek az Operában (magyar nyelven). orientpress.hu, 2015. november 8. [2020. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 12.)

Források

[szerkesztés]
  • opera Operaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Laczó_István&oldid=26759022”