Unger Ernő
| Unger Ernő | |
| Született | 1900. január 17. Arad |
| Elhunyt | 1968. május 28. (68 évesen) Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa |
|
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem |
| Sírhelye | Farkasréti temető (18-1-396)[4] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Unger Ernő (Arad, 1900. január 17. – Budapest, 1968. május 28.) karmester, zenetanár, zeneszerző volt. Évtizedekig vezette a karmester- és operaénekes-képzést a Zeneakadémián. Felesége Szabó Lujza, majd Miklóssy Irén opera-énekesnők volt.
Élete
[szerkesztés]Német eredetű családból származik. Édesapja, Unger Móric zenetanár volt Aradon.[5]
A Zeneakadémián Szendy Árpád (zongora) és Koessler János (zeneszerzés) növendéke volt. 1922-től maga is tanított. A karmesterképzésnek évtizedekig vezető alakja volt. Az operaszakosok vizsgáit vezényelte. Az 1946-os B-listázások idején eltávolították állásából, a következő évben rehabilitálták.[6] Visszatérhetett a Zeneakadémiára, 1948 és '50 között a tanszaknak vezetője is volt. 1950-ben ismét távoznia kellett a főiskoláról, 1957-től taníthatott újra. 1961-ben nyugdíjazták.
Az operavizsgákon sok, addig Magyarországon ismeretlen operát mutatott be. (Újra)felfedező munkájának legjelentősebb tette a Così fan tutte (Mozart) 1923-as bemutatása volt, amit addig csak egy német társulat játszott Magyarországon, még a 18. században.[7]
1923-tól vezényelt. Ebben az évben lett a Műegyetemi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere, ezt a posztot 1936-ig megtartotta.[8] Sokakkal ismertette és szeretette meg a komolyzenét a Margitszigeten rendezett hangversenyeivel.[9] 1950 és '52 között, „vidéki száműzetésben” a Győri Filharmonikus Zenekart és a Diósgyőri Vasgyár Szimfonikus Zenekarát vezette.
Karmesterként a kis mozdulatok, minimális csuklómozgás híve volt, amivel nem volt népszerű tanítványai körében.[10][11]
Szerzeményei jelentéktelenek. Petőfi c. operájával remekművet akart alkotni, de mindössze három előadást élt meg az Operaházban is viharos 1944-es évben Halmos Jánossal a címszerepben és Unger feleségével Szendrey Júliaként.
Leánya, Unger Emőke (1936–2020)[12] gordonkaművész, neki ajánlotta Kodály Magyar táncok című művét, amit 1957-ben Párizsban mutatott be.
Miklóssy Irénnel és lányukkal[forrás?] közös sírjuk a Farkasréti temetőben található [18-1-396].
Művei
[szerkesztés]- Petőfi (opera, 1944)
- Cantata libertatis (1948)
- Oda Hungarica (kantáta)
- Magyar variációk
- Hungaria (szimfónia)
- Zongoraverseny Liszt Ferenc emlékének
- Romantikus koncert (gordonkaverseny)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. július 10.)
- ↑ FamilySearch (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. január 30.)
- ↑ FamilySearch (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. január 30.)
- ↑ http://www.bessenyei.hu/farkasret/abc.pdf, 2019. október 21.
- ↑ Czigány György: Tuttifrutti Ottlik asztaláról Archiválva 2014. október 13-i dátummal a Wayback Machine-ben = Kortárs 2003 április
- ↑ Kotányi Nelly: Zenei Figyelő Archiválva 2022. június 20-i dátummal a Wayback Machine-ben = Képes Figyelő 1947. ?. sz.
- ↑ Péterfi István: Mozart-opera a Zeneművészeti Főiskolán
- ↑ A Műegyeti Zenekar honlapja (Hozzáférés: 2019. május 21.)
- ↑ Hegedüs Géza: A tegnap alkonya'. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 27.)
- ↑ Breuer János: „Ritorna vincitor”. Sir Georg Solti ifjúsága = Parlando 2012. 3. szám
- ↑ Sir George, (sic!) az utolsó utáni mohikán Archiválva 2014. október 15-i dátummal a Wayback Machine-ben = Népszava 2012. október 27.
- ↑ OperaDigiTár
Források
[szerkesztés]- Brockhaus–Riemann zenei lexikon. Szerk. Boronkay Antal 3. köt. Budapest, 1985. Zeneműkiadó ISBN 963-330-540-3
- Szabolcsi Bence–Tóth Aladár: Zenei lexikon. Átd. új kiad. Főszerk.: Bartha Dénes. III. kötet. Budapest, 1965. Zeneműkiadó.
- Magyar életrajzi lexikon
További információk
[szerkesztés]- Bóka Gábor: Petőfi meghalt = Opera-Világ 2015. július 17. (Hozzáférés: 2019. május 21.)
