Ugrás a tartalomhoz

La danĝera lingvo

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
La danĝera lingvo
SzerzőUlrich Lins
FőszerkesztőUlrich Lins
Eredeti címLa danĝera lingvo
OrszágOroszország, Moszkva
Nyelveszperantó
Kiadás
Kiadás dátuma1988
Oldalak száma568
ISBN5010031361
SablonWikidataSegítség

La danĝera lingvo (kiejtése: La dandzsera lingvo, magyarul: A veszélyes nyelv) egy történelmi tanulmány az eszperantó elleni üldöztetésekról, amelyeket eredetiben eszperantó nyelven írt Ulrich Lins német történész és japánologus eszperantista 1988-ban, a könyvet többször is kiadták, legutóbb 2016-ban. Az eszperantó történetében az akadályozások, rágalmak és elnyomás mellett tiltások és üldözések is történtek. A könyv az eszperantó mozgalom elleni üldözésekkel foglalkozik, különösen a náci Németországban és a sztálini Szovjetunióban, de 32 oldalt szentelnek a Kelet-ázsiai üldözéseknek is: Kínában, Japánban, Koreában és Tajvanon.[1]

Tartalom

[szerkesztés]

A könyv leírja a cenzúrával kapcsolatos problémákat, amelyekkel L. L. Zamenhofnak szembe kellett néznie már a műve megjelenése előtt, és minden rezsim gyanúját, miszerint az eszperantó az ellenségeik (munkások, kommunisták, pacifisták, kozmopoliták, polgárok) nyelve.

Az 1920-as évek elején még a Nemzetek Szövetsége is támogatta az eszperantót. Néhány francia politikus, főleg akik azt akarták elérni, hogy nyelvük maradjon a diplomácia fő kommunikációs eszköze, ellenezték az eszperantót.

A hitleri Németországban ("a zsidók és a kommunisták nyelve") volt, különösen a sztálini Szovjetunióban és a második világháború utáni üldözéseket részletesebben ismerteti a könyv.

Az eszperantót sok ország kormánya "veszélyes nyelvnek" tartotta. A cári Oroszországban már 1895-ben betiltották a La Esperantisto folyóirat megjelenését. 1922-ben betiltották az eszperantó tanítását a francia iskolákban. 1936-ban az eszperantót teljesen betiltották Németországban és Portugáliában.

A növekvő sztálini nyomás hatására az eszperantó mozgalom erősen korlátozott volt. 1937-ben gyors ütemben sok eszperantistát tartóztattak le, lőttek le vagy küldtek börtönökbe. Az eszperantót betiltották, azzal az indokkal, hogy a polgári kapitalizmus és a kozmopolitizmus terméke.

1938-tól az eszperantót minden Németország által elfoglalt régióban betiltották. Az üldözés és a tilalmak miatt az eszperantó mozgalom erősen meggyengült, és a nemzetközi eszperantó nyelv fejlődése megállt. Az 1945-ös háború után a mozgalom stagnált. A sztálini befolyás következtében az eszperantót 1949-től betiltották a Kelet-német NDK-ban is. 1950-ben Magyarország és 1952-től Csehszlovákia is betiltotta a nyelv tanítását.[2]

1955 után

[szerkesztés]

Sztálin 1955-ös halála után az eszperantó mozgalom visszatért Lengyelországba, Bulgáriába, Magyarországra, Csehszlovákiába és a Szovjetunióba. 1965-től az NDK -ba is, ahol kulturális szakkörökben lehetett fejleszteni az eszperantó nyelvtudást. Azonban Vladmimir Samodaj: Eszperantó és élet c. könyve az Eszperantó-Helsinki blogon arról számol be:

„A Szovjetunióban az állami hatóságok megértették, hogy az eszperantisták ártalmatlanok, de ugyanakkor - határozott politikai vezetés nélkül - könnyen befolyásolhatók idegen elképzelésekkel. Egy ilyen helyzetben való fellépés veszélyes lehet. Éppen ezért az eszperantisták valami ernyőszervezetet kerestek, és végül sikerült is csatlakozniuk SSOD-hoz. Az SSOD eszperantisták elnöknek olyan személyt választottak, aki nem is beszélte a nyelvet és a titkára, szabotálta a mozgalmat.”

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Libera Folio szerkesztősége: Novaj detaloj pri persekuto de esperantistoj trovitaj. www.liberafolio.org (eszperantóul) (2015/09/26/) (Hozzáférés: 2021. szeptember 4.) „En la ĵus aperinta nova eldono de “La danĝera lingvo” Ulrich Lins prilumas novajn detalojn pri la persekuto de Esperanto en diktaturoj. La registaroj de nedemokratiaj landoj ofte ligis kun Esperanto pli da potenco, ol ĝi efektive havis, li diras en intervjuo de Libera Folio. La libro ĉi-jare fine aperos ankaŭ en la angla.”
  2. Michel Duc Goninaz: La lecionoj de “La danĝera lingvo” - esperantismo, politiko kaj “neŭtraleco” (artikolo). satesperanto.org (eszperantóul) (1993) (Hozzáférés: 2021/09/04/) „La elstara verko de Ulrich Lins La danĝera lingvo invitas nin al pripensado koncerne la rilatojn inter la esperantomovado kaj la politikaj instancoj. Persekutoj kontraŭ esperanto ‑tiel tekstas la subtitolo. Kio estas persekutoj ? Ĉu ili koncernis la lingvon mem ? Ĉu la esperantistoj estis en tiuj eventoj nur viktimoj ? Ĉu la menciitaj faktoj apartenas nur al la pasinteco ?”

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a La danĝera lingvo című eszperantó Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]