Ugrás a tartalomhoz

Lévai Cseh Péter

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lévai Cseh Péter
Született14. század
nem ismert
Elhunyt1440. március 12.[1]
nem ismert
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • földbirtokos
  • hadvezér
  • politikus
Tisztsége
SablonWikidataSegítség

Lévai Cseh Péter eredetileg: Sárói Péter vagy Lévai Péter, a cseh jelzőt később kapta, de gyakorta említik Cseh Péter néven is; (?, 14. század – ?, 1440. március 12. körül) földesúr, erdélyi vajda, macsói bán.

Élete

[szerkesztés]

Apja Sárói László ajtónállómester, szlavón bán, temesi ispán volt, az ő révén tehát kezdetben Sárói Péterként is írták nevét. Pétert 1395-ben említik először az oklevelek, egy peres ügy kapcsán, majd 1399-ben ismét egy per kapcsán említik, mint Sárói László fia Pétert, amikor egy másik pere tárgyalásának elhalasztását kérte, mert Zsigmond magyar király csehországi hadjáratához csatlakozott[2] - utóbb a nevében szereplő "cseh" (korabeli írásmód szerint: cheh) jelzőt is innen kapta,[3] míg más forrás szerint csehországi származásuk révén ragadványnévként került a nevükbe.[4]

A husziták elleni harcban való részvételéért Zsigmond Péternek adományozta Lévát, és a főlovászmesteri címet.[4] 1414-ben Zsigmond király kíséretében részt vett a konstanzi zsinaton, két évvel később Lazarevics Istvánnal a törökökkel tárgyalt egyes fogságba esett bárók ügyében.[5] 1427-től 1431-ig volt Macsói bán, '27-ben még Maróti Jánossal, 1429-től Újlaki Istvánnal együtt.[6] 1434-ben ismét a husziták ellen harcolt, az ifjabb Stiborici Stiborral - majd az ő halála után Hédervári Lőrinccel - együtt a seregek fővezére volt.[7] Szolgálataiért 1436-ban Albert magyar királytól megkapta az erdélyi vajda címet is, társvajdája Csáki László volt.

1439 végén - vélhetően egészségi állapotának romlása miatt - már nem tölti be az erdélyi vajdai tisztet, és 1440 márciusában említik oklevelek utoljára élőként.[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2020. október 20., PIM98240
  2. a b Sörös Pongrác: Lévai Cseh Péter. Századok, (1903) 824–837. o.
  3. Egri Gábor: Léva vára I. rész. Kirándulás a történelembe (2020. március 18.) (Hozzáférés: 2020. november 7.)
  4. a b Nagy Iván: Magyarország családai: Cheh család. (Lévai, máskép Sárói). III Pest: (kiadó nélkül). 1858. 16. o.  
  5. Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 306. o.  
  6. Engel Pál: Magyarország világi archontológiája: 1301-1457. Budapest: História-MTA Történettudományi Intézete. 1996. 27–32. o.  
  7. Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története: Készületek a védelmi harczra. Budapest: Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.. 1895.