Ugrás a tartalomhoz

Koszmosz–68

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–68
GyártóRKK Enyergija
TípusZenyit–2
Indítás dátuma1965. június 15.
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
HordozórakétaVosztok–2 hordozórakéta

COSPAR azonosító1965-046A
SCN01404
SablonWikidataSegítség

A Koszmosz–68 (oroszul: Космос 68) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja. Első generációs Zenyit–2 felderítő műhold.

Küldetés

[szerkesztés]

Katonai felderítő műhold, feladata a Föld meghatározott térségeinek megfigyelése, katonai célú adatgyűjtés. Polgári célja az emberes űrrepülés elősegítése. Az exponált filmeket egy fémkapszulában, ejtőernyővel kívánta visszajuttatni a Földre.

Jellemzői

[szerkesztés]

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és építését felügyelő műhold. A Zenyit–2 ember szállítására fejlesztett űreszköz, hasznos terében helyezték el a műszereket.

1965. június 15-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Vosztok-2 (8K71) rakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89,6 perces, 51.8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 200 kilométer, apogeuma 319 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor, szolgálati ideje maximum 12 nap.

A Koszmosz–66 programját folytatta. A Föld felső atmoszférája fontos szerepet játszik a felszíni és a műholdas kommunikációban és navigációban, sűrűsége befolyásolja az alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő műholdak élettartamát. A fedélzeten elhelyezett rádióadók által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehet levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt. Kamerái SZA-10 (0,2 méter felbontású), SZA-20 (1 méter felbontású) típusú eszközök voltak.

1965. június 23-án, 8 napos szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–67

Koszmosz-program
1965

Utódja:
Koszmosz–69