Koszmosz–670

Koszmosz–670
Űrügynökség	Szovjet űrprogram
Típus	Szojuz űrhajó
Indítás dátuma	1974. augusztus 6.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér Bajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás
Hordozórakéta	Szojuz–U
Tömeg	6700
Pálya	alacsony Föld körüli pálya
COSPAR azonosító	1974-061A
SCN	07405
Sablon • Wikidata • Segítség

A Koszmosz–670 (oroszul: Космос–670) a szovjet Koszmosz műhold-sorozat tagja, technológiai műhold. A szabványos rendszerben épített, háromszemélyes, szkafanderes-kétszemélyes Szojuz űrhajó (7K-SZ) tesztrepülése.

Küldetés

A továbbfejlesztett űrhajó kísérleti repülése volt. Navigációs, hírösszeköttetési, űrhajó-követési taktikák tesztje valósult meg.

Jellemzői

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва>). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1974. augusztus 6-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakétával (11A511U) juttatták Föld körüli, közeli pályára. Az orbitális egység pályája 89,5 perces, 50,6 fokos hajlásszögű, az elliptikus pálya perigeuma 211 kilométer, apogeuma 294 kilométer volt. Hasznos tömege 6570 kilogramm. Összesen 2 napot, 23 órát és 45 percet töltött a világűrben. A napelem-szárnyak a megnövelt teljesítményű akkumulátorokkal együtt szolgáltatták az energiát. Az űrhajó napelemek nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos program végrehajtására volt alkalmas.

Augusztus 9-én földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – visszatért a Földre.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Koszmosz–670. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. február 10.)
• Koszmosz–670. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 10.)

Elődje: Szojuz–14

Szojuz-program 1974

Utódja: Koszmosz–672