Ugrás a tartalomhoz

Szojuz–14

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz–14
Szojuz-program
A Szojuz–14 személyzete szovjet postai bélyegen
A Szojuz–14 személyzete szovjet postai bélyegen
Repülésadatok
OrszágSzovjetunió
ŰrügynökségSzovjet űrprogram
HívójelBerkut
HordozórakétaElső Szojuz rakéta
A repülés paraméterei
Start1974. július 3.
18:51:08 UTC
StarthelyBajkonur, 1. sz. indítóállás
Keringések száma255
Leszállás
ideje1974. július 19.
12:21:36 UTC
Időtartam15 nap 17 óra 30 perc 28 mp
Űrhajó tömege6800 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül195 / 217 km
Pályahajlás
Föld körül51,6°
Periódus
Föld körül88,6 perc
Előző repülés
Következő repülés
Szojuz–13
Szojuz–15

A Szojuz–14 (oroszul: Союз–14) a katonai Almaz űrállomás kiszolgálására tervezett Szojuz 7K–T űrhajó repülése. Ez az űrhajó szállította s Szaljut–3 űrállomásra az első személyzetet.

Küldetés

[szerkesztés]

Fő feladat a szállító űrhajó kipróbálása, személyzet szállítása a Szaljut–3 (OPSZ–2) űrállomásra.

Jellemzői

[szerkesztés]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва>). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1974. június 3-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.6 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 195 kilométer, apogeuma 217 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Összesen 15 napot, 17 órát, 30 percet és 28 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 255 alkalommal kerülte meg a Földet.

A Szojuz–12 űrhajó orbitális kabinjára dokkolásra alkalmas modult szereltek. Napelem-szárnyakkal nem rendelkezett, önálló üzemideje maximálisan 48 óra. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által biztosított energiával töltötték fel. Az űrhajó automatikus megközelítéssel, majd Pavel Popovics kézi vezérléssel végezte a dokkolást. Összekapcsolódás után Jurij Artyuhin átszállt az űrállomás fedélzetére, sorban aktivizálta az egységek energia ellátását. Az üzembe helyezők két hétig, szoros napirend szerinti munkákat végeztek. Az előírt feladatokat sikeresen teljesítették.

Július 19-én belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon történt, Dzsezkazgan városától 140 kilométerrel délkeletre értek Földet.

Személyzet

[szerkesztés]

Alapszemélyzet

[szerkesztés]

Másodszemélyzet

[szerkesztés]

Tartalék személyzet

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Szojuz–14. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 12.)
  • Szojuz–14. energia.ru. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 12.)
  • Szojuz–14. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 12.)
  • Szojuz–14. kursknet.ru. [2015. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 12.)
  • Szojuz–14. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. március 12.)

Elődje:
Szojuz–13

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz–15