Ugrás a tartalomhoz

Koszmosz–305

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–305
Típusműhold
Indítás dátuma1969. október 22.
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér, 81/24 indítóállás
HordozórakétaProton-K

COSPAR azonosító1969-092A
SCN04150
SablonWikidataSegítség

A Koszmosz–305 (oroszul: Космос 305) a szovjet Koszmosz műhold műszeres sorozat tagja, technológiai műhold, a Luna-program része.

Küldetés

[szerkesztés]

Feladata a Hold-program keretében kifejlesztett Szojuz űrhajó technikai próbája űrkörülmények között. A program része volt az automatikus Holdra szállás, mintavétel, majd a Hold elhagyásával visszatérés a Földre.

Jellemzői

[szerkesztés]

1969. október 22-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Proton hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88,2 perces, 51,5 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 170 kilométer, apogeuma 210 km volt. A pályára állást követően az automatikus rendszerek éles működésének ellenőrzését végezték (kapcsolattartás, irányíthatóság, manőverezés). A Luna–15-höz hasonló technikai eszközökkel volt felszerelve. Hasznos tömege 5600 kilogramm. Három ponton stabilizált (Föld-, Hold- és Nap-központú) űreszköz. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával kívánták elérni a szökési sebességet. A szökési sebességet biztosító rakétahajtómű hibája miatt a program félbeszakadt. Aktív szolgálati ideje 2 nap volt, 1969.október 24-én belépett a légkörbe és elégett.

A leszállóegység részei a fékező-leszálló, az állványzat és a visszatérő egység. Minden egység energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították. A fékező-leszállóegység: üzemanyagtartályokból, fékező rakétahajtóműből, vezérlő-ellenőrző egységből, rádió adó-vevő berendezésből, antennából, állványzatból (lengéscsillapítókkal), stabilizáló egységből (giroszkóp), magasság- és sebességmérőből állt. Az állványzat biztosította az üreges mintavevő fúró stabilitását. Tetején egy nagy nyomásnak és hőnek ellenálló tartály volt elhelyezve, ide helyezte mintáit az automatika. A kapcsolatot 4 rúdantennán keresztül biztosították. A visszatérő egység hajtóanyagból és rakétahajtóműből, a hozzá tartozó rádió-adó berendezésből, vezérlő-ellenőrző egységből, korrekciós hideggáz-fúvókákból, stabilizáló (giroszkóp) egységből tevődött össze.

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–300

Luna-program
1969–1976

Utódja:
Luna E–8–5–405