Koszmosz–300

Koszmosz–300
Típus	űrszonda
Indítás dátuma	1969. szeptember 23.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér, 81/24 indítóállás
Hordozórakéta	Proton-K
Tömeg	5600
COSPAR azonosító	1969-080A
SCN	04104
Sablon • Wikidata • Segítség

Koszmosz–300 (oroszul: Космос 300) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja, technológiai műhold, a Luna-program része.

Küldetés

Feladata Hold-program keretében kifejlesztett űrhajó technikai próbája űrkörülmények között. A program része volt az automatikus Holdra szállás, mintavétel, majd a Hold elhagyásával visszatérés a Földre.

Jellemzői

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1), később Lavocskin-tervezőiroda.

1969. szeptember 23-án a Bajkonuri indítóbázisról négylépcsős, az emelkedést segítő szilárd hajtóanyagú segédrakéták párhuzamos elrendezésével, egy Proton-K hordozórakétával (8K78K) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88 perces, 51.5 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 185 kilométer, apogeuma 200 kilométer volt. Pályára állását követően az automatikus rendszerek éles működésének ellenőrzését végezték (kapcsolattartás, irányíthatóság, manőverezés). Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával kívánták elérni a szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld-, Hold- és Nap-központú) űreszköz. Az utolsó fokozat rakétahajtóművének indítása technikai hiba miatt nem sikerült, a program félbeszakadt. A Luna–15-höz hasonló technikai eszközökkel volt felszerelve. Hasznos tömege 5600 kilogramm. Aktív szolgálati ideje 4 nap volt, 1969. szeptember 27-én belépett a légkörbe és elégett.

A leszállóegység részei a fékező-leszálló, az állványzat és a visszatérő egység. Minden egység energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították. A fékező-leszállóegység: üzemanyagtartályokból, fékező rakétahajtóműből, vezérlő-ellenőrző egységből, rádió adó-vevő berendezésből, antennából, állványzatból (lengéscsillapítókkal), stabilizáló egységből (giroszkóp), magasság- és sebességmérőből állt. Az állványzat biztosította az üreges mintavevő fúró stabilitását. Tetején egy nagy nyomásnak és hőnek ellenálló tartály volt elhelyezve, ide helyezte a mintát az automatika. A kapcsolatot 4 rúdantennán keresztül biztosították. A visszatérő egység hajtóanyagból és rakétahajtóműből, a hozzá tartozó rádió-adó berendezésből, vezérlő-ellenőrző egységből, korrekciós hideggáz-fúvókákból, stabilizáló (giroszkóp) egységből tevődött össze.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Koszmosz–300. nasa.gov. (Hozzáférés: 2012. november 10.)
• Koszmosz–300. zarya.info. [2022. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 26.)
• Koszmosz–300. ib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 26.)

Elődje: Luna–15

Luna-program 1969–1976

Utódja: Koszmosz–305