Koszmosz–107
Koszmosz–107 | |
Gyártó | RKK Enyergija |
Típus | Zenyit–2 |
Indítás dátuma | 1966. február 10. |
Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása |
Hordozórakéta | Vosztok–2 hordozórakéta |
COSPAR azonosító | 1966-010A |
SCN | 01998 |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Koszmosz–107 (oroszul: Космос 107) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja. Első generációs Zenyit–2 felderítő műhold.
Küldetés
[szerkesztés]Katonai felderítő műhold, feladata a Föld meghatározott térségeinek megfigyelése, katonai célú adatgyűjtés. Polgári célja az emberes űrrepülés elősegítése. Az exponált filmeket egy fémkapszulában, ejtőernyővel kívánta visszajuttatni a Földre.
A Koszmosz–105 programját folytatta. A Föld felső atmoszférája fontos szerepet játszik a felszíni és a műholdas kommunikációban és navigációban, sűrűsége befolyásolja az alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő műholdak élettartamát. Kialakított pályasíkja mentén alacsony felbontású fotóival technikai felderítést, műszereivel atomkísérletek ellenőrzését végezte. A fedélzeten elhelyezett rádióadók által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehet levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt. Kamerái SZA-10 (0,2 méter felbontású), SZA-20 (1 méter felbontású) típusú eszközök voltak.
Jellemzői
[szerkesztés]Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és megépített műhold. A Zenyit–2 ember szállítására fejlesztett űreszköz, hasznos terében helyezték el a műszereket. Üzemeltetője a moszkvai védelmi minisztérium (Министерство обороны).
1966. február 10-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Vosztok–2 (8А92) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89,6 perces, 65 fokos hajlásszögű, az elliptikus pálya perigeuma 204 kilométer, apogeuma 322 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor és napelemtáblák kombinációja. Szolgálati ideje maximum 12 nap.
1966. február 18-án 8-os szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – visszatért a Földre.
Források
[szerkesztés]- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
További információk
[szerkesztés]- Koszmosz–107. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. május 3.)
- Koszmosz–107. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 3.)
Elődje: |
Koszmosz-program |
Utódja: |