Koszorús
| Koszorús (Kosorín) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Besztercebányai | ||
| Járás | Garamszentkereszti | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1487 | ||
| Polgármester | Peter Hric | ||
| Irányítószám | 966 24 | ||
| Körzethívószám | 045 | ||
| Forgalmi rendszám | ZH | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 476 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 34 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 366 m | ||
| Terület | 12,75 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 39′ 00″, k. h. 18° 48′ 30″48.650000°N 18.808333°EKoordináták: é. sz. 48° 39′ 00″, k. h. 18° 48′ 30″48.650000°N 18.808333°E | |||
| Koszorús weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Koszorús témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Koszorús (1890-ig Koszorin, szlovákul: Kosorín) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Garamszentkereszti járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Garamszentkereszttől 10 km-re, északnyugatra fekszik.
Története
[szerkesztés]1478-ban „Kozoery" néven említik először. 1570-ben „Kozeryn", 1571-ben „Kozewyn" néven szerepel az írott forrásokban. 1487-ben az esztergomi érsekség tulajdonában találjuk, majd 1776-ban az akkor alapított besztercebányai püspökség faluja lett. 1534-ben 7 portája adózott. 1601-ben 30 háza állt. 1715-ben malom, kocsma és 28 adózó volt a településen. 1828-ban 60 házában 380 lakos élt, akik főként kőművességgel foglalkoztak. A faluban téglagyár is üzemelt.
Vályi András szerint: „Elegyes falu Bars Várm. földes Ura a’ Besztercze Bányai Püspökség, lakosai katolikusok, fekszik Szlaszkának szomszédságában, és annak filiája, határja közép termékenységű, réttye, legelője meg lehetős, vagyonnyai középszerűek."[1]
Fényes Elek szerint: „Koszorin, Bars m. tót falu, Sz.-Kereszthez északra 1/2 mfd. 380 kath. lak. Jó legelő. Terméketlen határ. F. u. a beszterczei püspök. Ut. p. Selmecz."[2] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
Bars vármegye monográfiája szerint: „Koszorus, a körmöczbányai hegyekben fekvő tót kisközség, 423 róm. kath. lakossal. E község legrégibb neve 1487-ben Kozokri volt és ha ez elnevezésből következtetni lehet, akkor legrégibb lakosai kecskepásztorok voltak, mert koza kecskét jelent. Ez a következtetés pedig ebben az esetben valószínűséggel bír, mert tudjuk, hogy ezen a vidéken hajdan nagy kecsketenyésztést űztek. Később már Koszorin néven találjuk említve és akkor a trubini plébánia fiókközsége volt. 1694-ben e plébániától elszakították és a Slaskaihoz csatolták. Kápolnája helyére Zerdahelyi Gábor beszterczebányai püspök 1803-ban templomot építtetett, de harangját 1624-ben öntötték, a mit felirata bizonyít. Férfilakosainak nagyobb része kőfejtéssel és kőfaragással foglalkozik. A községben két kénes vizű kút van. Postája Jánosgyarmat, távirója és vasúti állomása Garamszentkereszt."[2]
A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Garamszentkereszti járásához tartozott. Lakói főként Garamszentkereszt, Nyitrabánya és Privigye üzemeiben dolgoztak.
Népessége
[szerkesztés]| Lakosok száma | 429 | 459 | 476 |
| 2011 | 2017 | 2021 |
1910-ben 489, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 412 lakosából 409 szlovák volt.
2011-ben 429 lakosából 400 szlovák volt.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent László tiszteletére szentelt, római katolikus temploma mai formáját 1926-ban kapta, a korábbi – 1800 és 1803 között készült – klasszicista kápolna átépítésével.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. május 5.)
További információk
[szerkesztés]A Garamszentkereszti járás települései | ||
|---|---|---|
Garamszentkereszt (Žiar nad Hronom) | ||
|  | |
