Koródi József

Koródi József
Született	1914. június 22. Dicsőszentmárton
Elhunyt	2000. január 22. (85 évesen) Kolozsvár
Foglalkozása	pedagógus, muzeológus, restaurátor
Sablon • Wikidata • Segítség

Koródi József (Dicsőszentmárton, 1914. június 22. – Kolozsvár, 2000. január 22.) tanár, muzeológus, restaurátor.

Életútja

Édesapja kovácsmester volt Dicsőszentmártonban, édesanyja háztartásbeli. Apja kovácsműhelyében sokat dolgozott, számos szakmai fogást sajátított itt el, igazi ezermesternek számított. Középiskoláit a marosvásárhelyi és a sepsiszentgyörgyi Református Kollégiumban végezte (1932), főiskolai tanulmányokat Kolozsvárt és Iași-ban folytatott, ahol történelem-földrajz szakos tanári diplomát szerzett (1938).

Kolozsvárt tanár, igazgató a Farkas utcai Pedagógiai Középiskolában (1940–58), közben 1950-ben politikai koncepciós perbe került, másfél évi kényszermunkára ítélték, amelyet a Dunát a Fekete-tengerrel összekötő csatorna építésénél töltött le, hazakerülve Kolozsvárra ismét folytatni tudta tanári munkáját a régi helyen, de csak 1958-ig, ekkor az 1956-os magyar forradalmat követő erdélyi „tisztogatások” során elbocsátották állásából, a továbbiakban modellasztalosként kereste meg kenyerét a Tehnofrig gépgyárban (1958–61). 1962-ben bekerült restaurátornak az Erdélyi Történeti Múzeumba, majd tudományos főkutató, végül a restaurátori laboratórium vezetője lett nyugalomba vonulásáig (1977).

Történelmi, restaurátori munkája

A középkor és újkor története (Kolozsvár, 1947) c. középiskolai tankönyv szerzője; részt vett román történelmi tankönyvek magyarra fordításában. Első restaurálással kapcsolatos szakcikkét a bukaresti Revista Muzeelor közölte (1965). Restaurátori ismereteit Csehszlovákiában (1967), Magyarországon (1968) és Franciaországban (1971) gyarapította, részt vett az Erdélyi Történeti Múzeum kölni, római és belgrádi kiállításainak rendezésében, valamint a bukaresti Történeti Múzeum munkálataiban. Szakmai eredményeit a Revista Muzeelor mellett Acta Musei Napocensis hozta nyilvánosságra.

Az általa vezetett kolozsvári restaurátor műhely romániai viszonylatban a legjobbak közé tartozott, közel húsz fő dolgozott Koródi műhelyében, számos más múzeumnak is dolgoztak. Kórodi meghonosította a tudományos igényű tárgyrestaurálást. Főbb restaurátori munkáiból:

• Kelta sisak restaurálása (1965);
• Dák pajzs restaurálása (1967);
• A várhelyi "Decebalus per Scorilo" feliratú kultikus dák edény restaurálása;
• A bukaresti múzeum számos ékszerének restaurálása;
• A nagyváradi múzeum ezüst vázájának restaurálása;
• A konstancai múzeum római mozaikjának restaurálása;
• Sarmigetusa-ban feltárt római mozaik restaurálása (1977 után, nyugdíjas korában).

Irodalom

• Gyulai Pál: Egy szép hivatás. Igazság, 1967. március 4.
• Murádin Jenő: Történelem-újjáépítők... Igazság, 1969. dec. 13.
• Beke György: A névtelen segítőtárs. A Hét, 1976/7.

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0