Kopácsy József
| Kopácsy József | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1775. május 30. Veszprém |
| Elhunyt | 1847. szeptember 18. (72 évesen) Esztergom |
| Sírhely | esztergomi bazilika |
| Munkássága | |
| Vallás | kereszténység |
| Felekezet | római katolikus egyház |
| Tisztség |
|
| Hivatal | pristinai címzetes püspök |
| Hivatali idő | 1817-1822 |
| Hivatal | székesfehérvári püspök |
| Hivatali idő | 1822-1827 |
| Elődje | Vurum József |
| Utódja | Szutsits Pál Mátyás |
| Hivatal | veszprémi püspök |
| Hivatali idő | 1827-1841 |
| Elődje | Makay Antal |
| Utódja | Zichy Domonkos |
| Hivatal | esztergomi érsek |
| Hivatali idő | 1838-1847 |
| Felszentelés | 1838. december 15. |
| Elődje | Rudnay Sándor |
| Utódja | Hám János |
 | |
| Kopácsy József aláírása | |
Kopácsy József (Veszprém, 1775. május 30. – Esztergom, 1847. szeptember 18.) székesfehérvári és veszprémi püspök, majd esztergomi érsek, hercegprímás.
Élete
[szerkesztés]Családja és pályafutásának kezdete
[szerkesztés]Elszegényedett, birtoktalan kisnemesi családból származott. Édesapja Kopácsy Mihály, édesanyja nemes György Judit volt.[1] Iskoláit Veszprémben kezdte plébánosa támogatásával, felsőbb teológiai tanulmányait azonban Pozsonyban az Emericanumban végezte. 1798. május 30-án Zircen szentelték pappá. 1799-től az egyházjog és egyháztörténelem tanáraként működött a veszprémi papneveldében. 1805-ben szentszéki bíró lett. 1806-ban veszprémi plébánossá és alesperessé nevezték ki, 1807-ben pedig veszprémi kanonoki címet kapott. 1809-ben a veszprémi szeminárium igazgatóhelyettese lett.
Káptalani követként jelent meg 1809-ben Esztergomban, Károly Ambrus hercegprímás, esztergomi érsek temetésén, ahol a megbízott szónok betegsége miatt ő mondta el a szentbeszédet. Ettől fogva elismert szónokként tekintettek rá. A káptalant képviselve vett részt az 1811–1812. évi országgyűlésen is.
Püspöki tevékenysége
[szerkesztés]1817-ben a királyi tábla prelátusa, kevéssel ezután a Hétszemélyes Tábla közbírája és pristinai választott püspök lett. 1822-ben székesfehérvári püspök lett, öt évre rá 1827-ben pedig a veszprémi püspöki széket foglalja el. Veszprémi püspökként kánoni látogatást végzett a Balaton keleti részén 34 plébánián. Veszprémi püspökként koronázta meg Karolina Auguszta királynét Pozsonyban, I. Ferenc negyedik feleségét. 1831-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották. 1833-ban elrendelte a magyar nyelvű anyakönyvezést. 1838-ban elkészíttette az egyházmegye térképét.
1838. december 15-étől esztergomi érsek és hercegprímás volt, ám három évig veszprémi székét is megtartotta.
Hercegprímási munkássága
[szerkesztés]Kopácsy érsek volt az első, aki az egyházmegyei körleveleket magyar nyelven szerkesztette. Sok pénzt fordított közcélokra, iskolák és nőnevelő zárdák alapítására. 1840-ben megbízza Hild Józsefet az esztergomi székesegyház áttervezésével. Ő alapította 1843-ban a nagyszombati társaskáptalant. Folytatta az esztergomi bazilika építését, melyre közel félmillió forintot költött. Esztergomban hajóhidat létesített. Halála után emlékére utcát neveztek el róla Esztergomban.
Irodalmi munkássága
[szerkesztés]Kiadta magyarul Claude Fleury egyháztörténész művét: A keresztények és izraeliták szokásairól és erényeiről (1801–1802). Azonfelül egyes munkák kiadását jelentős összegekkel segítette. Az ő költségén jelent meg Kézai Simon mester munkája a Gesta Hunnorum et Hungarorum és a Budai Krónika. Gyűjtötte és másoltatta a magyar egyház történetére vonatkozó okmányokat.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.
További információk
[szerkesztés]Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]| Előde: Vurum József |
Székesfehérvári püspök 1821–1825  |
Utóda: Szutsits Pál Mátyás |
| Előde: Makay Antal |
Veszprémi püspök
1825–1838 |
Utóda: Zichy Domonkos |
| Elődje: Rudnay Sándor |
Esztergomi érsek
1838–1847 |
Utódja: Scitovszky János |
