Ugrás a tartalomhoz

Koordinátatér

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Két dimenzióban a koordinátatér azokból a síkvektorokból áll, amelyek kiindulópontja az origó

A matematikában a koordinátatér vagy standard vektortér egy adott test elemeiből álló -esek halmaza, komponensenkénti összeadással és skalárral szorzással ellátva. A koordinátatér elemei koordinátavektorok. A koordinátatér standard bázisa kanonikus egységvektorokból áll. A koordinátaterek közötti lineáris leképezéseket mátrix (matematika)ok ábrázolják. A lineáris algebrában a koordinátatereknek különleges jelentőségük van, mivel minden véges dimenziós vektortér izomorf egy koordinátatérrel.

A két- és háromdimenziós valós koordinátaterek gyakran szolgálnak az euklideszi sík és az euklideszi háromdimenziós tér modelljeként. Ekkor elemeiket egyszerre tekintjük pontoknak és vektoroknak.

Definíció

[szerkesztés]
Egy (x,y,z) koordinátavektor, mint helyvektor a háromdimenziós valós koordinátatérben

Legyen test, egy természetes szám, ekkor az

-szeres Descartes-szorzat az összes -es halmaza, ahol a koordináták -beliek. Ehhez bevezetjük az komponensenkénti összeadást:

illetve a skalárral szorzást:

.

Ezzel megkapjuk a vektorteret, melyet nevezünk koordinátatérnek, standard vektortérnek vagy a test fölötti dimenziós vektortérnek.[1]

Ábrázolás oszlopvektorokkal

[szerkesztés]

A koordinátavektorokat gyakran oszlopvektorokként jelölik. A vektorok összeadása és a skalárral szorzás megfelel a soronkénti összeadásnak és a soronkénti skalárral szorzásnak:

.

Ezek a műveletek megfelelnek a mátrixok összeadásának és a mátrixok skalárral szorzásának egyoszlopos mátrixok esetén.

  1. Fischer. Lineare Algebra: eine Einführung für Studienanfänger, 75. o.