Komić vára

Komić vára
Utvrda Komić
Ország	Horvátország
Mai település	Komić
Épült	14. század
Elhagyták	18. század (elhagyták)
Állapota	rom
Típusa	hegyvidéki
Építőanyaga	kő
Elhelyezkedése
Komić vára Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 26′ 29″, k. h. 15° 43′ 36″44.441388888889, 15.726666666667

Komić vára egy jelentős középkori vár volt Horvátországban, a Lika-Zengg megyei Komić határában, a korbáviai grófok egykori székhelye.

Fekvése

A vár maradványai a Komić feletti 1177 méter magas Komača-hegyen állnak.

Története

Komić várát 1397-ben említik először, amikor a Kurjakovićok itteni tágas palotájukban látták vendégül Luxemburgi Zsigmond királyt és kíséretét, aki a nikápolyi csatából volt visszatérőben Magyarországra. A kortárs író, Paulus de Paulo szerint Zsigmond király 1397. február 6-án hagyta el Knint Komić irányába, ahol akkor már a korbáviai grófok székhelye volt. Ebből is látszik, hogy Komić a 14. században nagyobb és jelentősebb vár volt Udbinánál is. 1462-ben Karl korbáviai gróf innen keltezi egyik fennmaradt oklevelét, majd 1468-ban testvére Pavao gróf szintén itt kelt adománylevelében ad Ivan Gusićnak egy bizonyos földet. 1509-ben itt tartózkodik Ivan Karlović gróf és Jelena nevű testvére a korbávmezei csatában elesett Karl gróf gyermekei. Jelena később Zrínyi Miklós grófnak, a szigetvári hős apjának a felesége lett. A török 1527-ben foglalta el a várat. 1527. május 29-én Frangepán Kristóf gróf már arról számol be Franjo Jožefić zenggi püspöknek, hogy „a boszniai pasa most erősíti meg Udbina, Mrsinj és Komić várait”. A horvát seregek 1689-ben foglalták vissza a várat és a falut. A század végén megkezdődött az új lakosság betelepítése. Martin Brajković zenggi püspök leírása szerint 1701-ben a termékeny komići mezőn már 60 ház állt, többségben pravoszláv szerb lakossággal. Később a vár elveszítette jelentőségét és elhagyatva romlásnak indult.

A vár mai állapota

A vár romjai ma is láthatók a Saranča Komić falu feletti magas és meredek oldalú Komača-hegyen. A várat a helyi lakosság „Karlovića dvori”nak nevezi, melyben az utolsó korbávaiai gróf Ivan Karlović emléke él. A megőrzött romokból látható, hogy az erőd 90 méter hosszú és 60 méter széles volt. Keleti részén egy 12 méter hosszú és 5 méter széles kápolna állt. Idővel a kápolna falainak nagy része beomlott, a legjobban a keleti fal maradt fenn, amely 4 méter magasan áll. A várnak három ciszternája volt. Ezek többsége mára beomlott, de a legszélesebb, mely faragott kövekből épült ma is 2 méter mély.

A vár magja egy hozzáférhetetlen kőoromzaton állt, nagyobb kőtömbökből épített szabálytalan négyszög alaprajzú torony volt. A várhoz egy erős falakkal rendelkezett külső vár is tartozott. Ebből a külső várból, mely a hegy déli lejtőjén állt csak a déli sarok vége maradt fenn. A külsővár feletti lejtőt szintén védőfalak határolták, melyek jórészt a mai napig fennmaradtak. Valószínűleg itt volt a vár belső udvara. Az építés módja és anyaguk alapján a legrégibb falak még a kora római időszakból származó erődítmény részei lehettek. A sűrű növényzet miatt a vár Heneberg által készített alaprajzának helyessége és méretei nem ellenőrizhetők.

Források

• Rudolf Horvat: Lika i Krbava (horvátul)
• Marina Šimek: Od bilješke jednoga povjesničara do arheološkoga nalaza „Ascendere historiam. Zbornik u čast Milana Kruheka” Hrvatski institut za povijest, Zagreb, 2014.(horvátul)

További információk

Darko Antolković blogja (horvátul)